1994

Levéltár, kincstár, könyvtár

Közgyűjteményi kiadványok a XV. Győri Könyvszalonon

Győr város és a megye közgyűjteményi intézményei a megszokotthoz hűen szintén szerepet kaptak a XV. Győri Könyvszalonon, hogy friss kiadványaik közül a legérdekesebbeket bemutathassák a nagyközönségnek. A Kisfaludy Teremben és a Kisfaludy Károly Könyvtárban időrendben így zajlottak a kötetbemutatók.


A Városi Levéltár könyvbemutatói
Berente Erika írása

November 7-én Dr. Szabó Péter, az ACSJTK dékánja és dr. Varga József közösen mutatták be az ismert helytörténész legújabb kötetét. Az I. világháború centenáriumi emlékbizottsága szorgalmazza és támogatja Győr város és az első világégés kapcsolatának kutatását. Ennek hatására kezdte meg a munkát dr. Varga József, hogy aztán a rendelkezésére álló iratanyag és egyéb források feldolgozásával megírja A győri tanítóképzés az első világháború árnyékában című kötetét. Az értekezés a Győri Tanulmányok Füzetek sorozatban jelent meg.

A történtek megértéséhez a szerző elmagyarázta, hogy a háború kitörésekor Győrben két tanítóképző működött párhuzamosan: egy nagy múltú, 1778-ban, férfi hallgatók számára alapított katolikus intézmény és az 1875-ben létesített Állami Tanítónőképezde. Nem tagadható, hogy kezdetben mind az oktatók, mind a növendékek a tömegpszichózis hatása alatt állottak. Olyannyira, hogy a női tanítóképző hallgatói a polgármesterhez folyamodtak: hadd vonuljanak be ők is frontszolgálatra. Végül csak segédszolgálatot láthattak el: meleg ruhadarabokat kötöttek, gyógynövényeket gyűjtöttek. Honleányi kötelezettségüknek tartották azonban azt is, hogy a lehető legjobban tanuljanak.

A fiúk közül többen önkéntesnek jelentkeztek. Összesen 105 fő szolgált, közülük nyolcan haltak hősi halált. Emléküket a tanítóképző a mai napig őrzi. Szó esett még a hadi tanfolyamokról és a hadiárvák és özvegyek segélyezését szolgáló „vashonvéd” szoborról. A kötetet elolvasva megállapítható: Győr, és benne a tanítóképző megszenvedte ugyan a hadi eseményeket, ennek ellenére megbízhatóan betöltötte feladatát: a tanítás egy napig sem szünetelt.

Bana József, a városi levéltár igazgatója – és egy személyben a rendezvény moderátora – áttért a következő kiadvány, a levéltár által megjelentetett Győri Tanulmányok 2015/35-ös számának ismertetésére. A kötet tartalma igen színes: tanulmányok, adatközlések, könyvismertetés és – sajnálatos módon nekrológok.

A nagyobb közlemények szerzői közül többen részt vettek a rendezvényen, s a pódiumra állva röviden ismertették kutatásuk tárgyát, utalva annak egy-egy érdekesebb momentumára. Barna Attila például a pozsonyi egyetem Győrbe telepítésének1921-es kísérletéről beszélt; Katona Csaba Écsy László balatonfüredi fürdőigazgató győri kapcsolatairól szolgált adalékokkal, meglehetősen humoros stílusban. Horváth József a 18. századi győri seborvosok végrendeleteit kutatta. A munka nem volt egyszerű, hiszen mindössze négy ilyen iratot tudott feltárni.

Nemesné Matus Zsanett a kisnemesi Bodroghy Papp család történetét kutatta, közelebbről a győri evangélikus gyülekezetben is jelentős szerepet játszó, irodalmi ambíciókat dédelgető, Bodroghy Papp István életútját. Perger Gyula beszámolója szerint egyelőre még csak adatközlésre vállalkozhatott: az első világháború idején elkobzott győri harangokról felvett jegyzőkönyvek adatait tette közkinccsé. Az ifjú kutató, Tóth Enikő díjnyertes munkájában a neves győri építész, az új evangélikus templomot és a Csermák-házat tervező Káldy Barna életéről és munkásságáról írt. Tóth László a helytörténészként is ismert Schleich Lajos pályájáról adott közre egy tanulmányt.

Említést érdemel még Némáné Kovács Éva a tíz éve elhunyt Grábits Frigyesről írt megemlékezése, és Kottmayer Tibor két nekrológja: a Winkler Gábor és Várayné Bíró Ibolya halála alkalmából közzétett írása.

 

Az Egyházmegyei Levéltár könyvbemutatói
Csiszár Antal írása

Az Egyházmegyei Levéltár könyvbemutatóira november 7-én került sor a Kisfaludy Teremben, melynek keretében először Soós Viktor Attila közreadó A kereszt erősíti a gyengét – Boldog Apor Vilmos tevékenysége az üldözöttek védelmében című kötetét mutatta be Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Egyházmegye gyűjteményvezetője. Számos mű foglalkozott eddig báró Apor Vilmos győri püspök tevékenységével, írtak már vértanúságáról is, most pedig az üldözöttek védelméről szóló írás látott napvilágot.

A püspök úr Magyarország második világháborús éveiben költözött a Püspökvárba. Nem feudális arisztokrataként viselkedett, hanem mély szociális értékeit mutatta meg, igyekezett diplomáciai képességeit is az igaz ügy szolgálatába állítani. Napjainkban gyakran bírálják a katolikus egyházat, amennyiben egyes vélemények szerint nem állt ki teljes mellszélességgel a zsidók védelmében, holott azt is leszögezhetjük, hogy az egyház – elsősorban – saját hívei védelmét tekintette feladatának, ugyanakkor elítélte a zsidók elleni bánásmódot.

Apor Vilmos az egyház nyugat-dunántúli püspökeivel összefogva követelte a szálasi-kormány zsidóellenes tetteinek beszüntetését. Mindszenty József veszprémi püspököt a nyilas rezsim be is börtönözte emiatt. Apor püspök úr próbálta mérsékelni Serédi Jusztiniánnak azt a törekvését, hogy esztergomi érsekként teljesen monopolizálja az egyházi diplomáciát. Kínos helyzetbe akkor került az egyházmegyénk, mikor a nyilas hatalom egy fasiszta orientációjú pártvezér lelkigyakorlatát akarta elvégeztetni. A szerző véleménye szerint Apor Vilmos akkor is rászolgált volna boldoggá avatására, ha a gyilkos golyó nem oltotta volna ki életét.

A VII. Kelemen pápa idejében, 1523 és 1526 között megjelenő magyar vonatkozású brévéket kutatta Nemes Gábor, a Brevia Clementina című kiadványt Tusor Péter egyetemi docens, az MTA Lendület kutatócsoport vezetője mutatta be az érdeklődőknek. Az előadás során képet kaphattunk a kutatás nehézségeiről, és megtudhattuk, hogy a brévék a Collectanea Vaticana Hungariae forráscsoportban vannak.

Mivel a pápa megkerülhetetlen politikai tényező is volt a középkorban, véleményére, iránymutatásaira a kor koronás főinek mindenképpen figyelniük kellett. Szövetségi rendszerek tagja volt, az excommunikáció fegyvere, valamint annak lehetősége komoly fenyegetést jelentett. A pápai bullák, valamint a brévék diplomáciai iratok voltak, az 1523 és 1526 közöttiek II. Lajos uralkodási idejéből valók. A brévék tartalmába betekintve intrika, államközi konfliktus, örökösödési viták találhatók az egyéb vonatkozások mellett.

Egy Budán tevékenykedő firenzei polgár halála után vagyonára – örököse nem lévén – a király tette rá a kezét, a firenzei polgárok a pápához fordultak ez ügyben. Az is kiderült, hogy Szalkai László esztergomi érsekről ellensége, Bornemissza János királyi nevelő negatív képet festett a pápának. Jellemző egy olyan államok közti konfliktus is, mely érintette a Magyar Királyságot, Velencét és az Oszmán Birodalmat. A brévék kutatása és az egyéb egyházi dokumentumok magyar vonatkozásai a középkori Magyarország történelmének mélyrehatóbb megismeréséhez és megértéséhez vezetnek.

 

A Megyei Levéltár könyvbemutatói
Csiszár Antal írása

A Megyei Levéltár könyvbemutatóira november 7-én került sor a Kisfaludy Teremben, melynek keretében először Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái VI. kötete (1676-1690) című kiadvány prezentálására került sor Hegedüs Zoltán és Szabó Zoltán szerkesztésében. A bemutatón Dancsecz Mónika, az intézmény igazgatója vett részt. A regeszta az egyes iratok szintjén készült segédlet, rövid kivonat. A történész munkáját megkönnyíti, mert nem kell az egész, gyakran 20-30 oldalnyi dokumentumon átrágnia magát; tömör formájában könnyebben ráakad a keresett tényre.

A bemutatott kötetben az adott korszak eseménydús, az Oszmán Birodalom utolsó nyugati hódítási kísérletére (Bécs elfoglalásának szándékára, annak kudarcára) lehet anyagokat találni, illetve a visszavonuláskori pusztításokra. Itt a felprédált falvak nyilván intézkedéseket kívántak. A másik fontos esemény Buda visszafoglalása, melyben győriek is részt vettek. Vármegyénk középkori jegyzőkönyveinek kiadása más megyékhez képest előbbre tart. A jegyzőkönyvek szövegei nehézkes nyelvezetűek, a magyar részek latin töltelékszavakkal keverednek, bonyolult körmondatok uralják a jegyzőkönyvek lapjait. A bemutatók két részletes példát emeltek ki a könyvből: a káromkodásokért kirótt szankciókat, valamint megismerkedhettünk a birtokbitorlások ügyével is.

Ezután került sor a Beregszászi Balázs anyaggyűjtésében és írásában megjelent Hőnel Béla 150 című Emlékkönyv bemutatására. A könyv lapjairól egy nagyformátumú építészegyéniség köszön ránk. Működése arra az időre esett, amikor a Monarchia a virágkorát élte. Hőnel Béla 1901-ben került Budapestről Magyaróvárra. Motivációi között szerepelhetett, hogy mivel Budapest akkor már világváros volt, számos építész működött ott, míg Magyaróváron – egy korábbi építész elhalálozása miatt – éppen megürült egy lehetőség. De családi motívum, oda nősülés is szerepet játszhatott.

Számos alkotás dicséri Hőnel Béla tevékenységét, tervei alapján készült a Mosonvármegyei Múzeum (Hansági Múzeum), az első olyan épület a megyében, mely eleve erre a rendeltetésre jött létre (a többi múzeum úgy költözött be eredetileg más funkciót betöltő épületekbe). Továbbá gyárépület, magánház, uradalmak kiépítése éppúgy fűződnek nevéhez, mint például templom. Az ő magánházába költözhetett be a posta, ez az úgynevezett „postapalota”. Munkássága azonban nem korlátozódik a városra, annak környékére, hiszen határon túli létesítmények is viselik az emlékét. A közelmúltig szerepe a város és tágabb környezetének életében méltánytalanul háttérbe szorult. A könyv szerzője, Beregszászi Balázs dicséretreméltó tevékenységet fejt ki az építész jobb megismerése érdekében, tematikus emléksétát szervezett, de biciklitúra is szerepel terveiben, valamint egyéb lehetőségekkel is számol.

 

Az Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár könyvbemutatója
Csiszár Antal írása

Igényes kiadvánnyal készült a november 7-i, Kisfaludy Teremben tartandó könyvbemutatóra az Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár: Kolba Judit, Kiss Tamás és Szabó Béla Győri Egyházmegyei Múzeum című kötetéről megtudhattuk, milyen erőfeszítést igényelt az egyházi értékek felkutatása az egyes plébániákról, gyakran véletlenszerűen bukkantak elő értékek. Az is előfordult, hogy az anyagiakban megszorult egyházközségek, hogy el tudják végeztetni a sürgős karbantartási munkákat, külföldi érdeklődőknek bocsátották áruba a templomi kegytárgyakat.

Az ötvösmunkák, ékszerek miseruhák a Kincstár ékességei, nemzetközi szemléken egyes kiállítási tárgyaik unikális jelleggel bírtak. Tudjuk, hogy a Naprágyi Demeter püspöksége idején Győrbe került Szent László hermát azóta itt őrzik – ez a Szent Korona, illetve a koronázási ékszerek, valamint a Szent Jobb után a harmadik legnevesebb egyház és nemzettörténeti tárgy. A bemutatón a vendégek kitértek olyan technikai fogásokra is, mint például a sodronyzománc, vagy tisztázták a filigrán (eredeti) fogalmát, jelentését. Továbbá tanúi lehettünk annak is, hogyan zajlik a múzeumi tárgyak lefényképezése: egy kisfilm avatott be a fényképezés műhelytitkaiba.

 

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér könyvbemutatói
Csiszár Antal írása

November 7-én, a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében Biczó Zalán legújabb munkája, A győri Magyar Waggon- és gépgyár mérnöki-művezetői-tisztviselői lexikona 1896-1939 című kötet került bemutatásra a megyei könyvtár kiadványaként a szerző előadásában, akinek Áldozó István és Nagy Róbert voltak a vendégei.

A szerző több tematikus, élet- és történetrajzi műveket tudhat maga mögött: immár tucatnyi kötetnél jár, melyek között van például életrajzlexikon, szakmák (jogi, orvosi, oktatási) történetei, templom- és városrész történet. Biczó Zalán jelen munkájában is könyvtári és levéltári kútfők alapján dolgozott, ahol rövid életrajzok engednek betekintést a művezetők, mérnökök, tisztségviselők privát világába. Az alapítástól a hadiüzemmé válásig tartó évtizedeket veszi górcső alá: megismerjük a gyár alapító részvényeseit, a kötet az ismertetéskor számos tisztségviselőt, mérnököt kiemel. A gyár a vagonok után közúti járműgyártásra, sőt repülőgép javítására, illetve gyártására is berendezkedett. Kevesen tudják, hogy az üzem szerelőcsarnokából autók, sőt luxusautók gördültek ki, példaként hozta a IV. Károly számára készített automobilt.

A kötetben fényképek is találhatók, amelyeken látjuk a gyár személyzetét. A konjunktúra és dekonjunktúra a munkáslétszám alakulására is rányomta bélyegét, negatív értelemben a kezdeti munkáslétszám tért vissza a gazdasági válság után, amely néhány száz főt jelentett. Győr városa adókedvezménnyel, kedvezményes telekkel segítette a gyár bővítését. Nagyon sok dolgozó – nyilván elsősorban a szakmunkások – külföldről érkeztek.

Áldozó István levéltári igazgatóhelyettes, Nagy Róbert főlevéltáros hozzászólásokkal egészítették ki a szerzői bemutatót, melyet vetített képek kísértek. Megtudtuk, hogy hídáthelyezésben egykori bravúrt hajtottak végre, miszerint a Rába új medre fölé szétszerelés nélkül vitték át a hidat; a hídgyártás egyébként a gyár szempontjából előremenekülést jelentett, a profilbővítés a gyár érdekében történt, hogy mindig legyen kurrens eladható termék. Ezért hoztak létre új üzemrészeket is. A hídátvitel hőse Martonyi János volt külügyminiszter családjából származik. Edénygyártó részleget is nyitottak, melynek keretében rohamsisakok ezreit is gyártottak: több ezer rohamsisakkal segítették a finneket a szovjetekkel szemben vívott téli háború idején. Az akció szervezőjét egyébként a kommunisták meghurcolták.

A két levéltáros szakember elismerését fejezte ki Biczó Zalán kutatómunkájáért, s annak eredményéért, majd a Vagongyár jelentőségére utalva felvetette a további kutatások szükségességét.

November 8-án, vasárnap pedig Gülch Csaba mutatta be a Kisfaludy Teremben beszélgetőtársával, Zalán Tiborral és Sándor Anna szavalataival A hóesés befogad című verseskötetét.

Fotók: Pollreisz Balázs és Vas Balázs

2015.11.11
51