Kormorán koncert
tmoni írása

A Könyvszalon november 6-i, első napjának esti programja a Kormorán együttes koncertje volt, mely Ki szívét osztja szét címmel volt meghirdetve. A Koltay Gergely által 1976-ban alapított zenekar telt ház előtt lépett színpadra, s a közönség minden igényét kielégítette – legalábbis a vastaps, a négyszeres visszatapsolás és az előadókkal való együtténeklés ezt sugallta. Mindenki megkapta, amit akart, hiszen a régi Kormoránt kedvelőknek és az új vonulat rajongóinak egyaránt jutottak dalok.

Az együttes megzenésített versekkel indult, majd a 80-as években érte el fénykorát: ők voltak az elsők, akik a népzenét a progresszív rockkal vegyítették, s ezzel letették a magyar folk-rock vagy etno-rock alapjait. 2000 óta másodvirágzásukat élik annak köszönhetően, hogy az alapító „atya”, Koltay Gergely nyolc elhivatott, ötletes, leleményes és találékony zenészt gyűjtött maga köré, melynek következtében az új dalok fokozatosan elveszítették progresszivitásukat, a szövegekben viszont egyre többször bukkant fel a hazaszeretet. Nem csoda, hogy manapság inkább nemzeti rocknak vagy nemzeti folk-rocknak nevezik őket.

A közönség ujjongva fogadta a hungarista dalokat, sőt még egy-két magyar zászló is előkerült, de véleményem szerint a hazafias versekből nem kell szebb, mint a Nemzeti dal, a Kell még egy szó vagy a Három határ (mindhárom elhangzott a koncerten legnagyobb gyönyörűségünkre). Az ennél keményebb hangvételű dalokat és versfeldolgozásokat már túlzásnak érzem, nem is beszélve a magyar és székely himnuszról, melyeknek egy könnyűzenei koncerten nem nagyon van helyük. Ha meg szeretnénk őrizni pátoszukat, ünnepélyességüket, nem szabad elhasználnunk őket, a legfontosabb, legünnepélyesebb pillanatokra kellene tartogatnunk e szent dalokat.

Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet koncertje
Zsednai-Vas Erika írása

November 7-én, a szombati nap zárásaként Herczku Ágnes és Nikola Parov adott koncertet kvartettjükkel a Kisfaludy Teremben. Az este folyamán a kárpát-medencei és balkáni népek zenéjével, valamint számos különleges népi hangszerrel ismerkedhettünk meg.

Nem volt két olyan szerzemény, amelyben Nikola Parov ugyanazt a hangszert használta volna: előkerült a buzuki, Herczku Ágnes nagymamájának féltve őrzött gitárja, a gadulka, a kecskeduda és a kaval. Természetesen okosodtunk is a hangszereket illetően, hiszen minden egyes darab származásáról részletes beszámolót hallhattunk. A végén már az énekesnő is megjegyezte: kellene egy kis időt szánni zenélésre is.

A koncerten egymást váltották az instrumentális és énekkel kísért dalok. Aki még nem hallotta élőben, most megtapasztalhatta, milyen tökéletesen képzett hangja van Herczku Ágnesnek, továbbá számtalan zenei példát hallhattunk arra, hogy nincs értelme határokat húzni a különböző országok, népek muzsikájánál.

Bognár Szilvia és zenekara: Csintekerintő
Szabados Éva írása

Játékos, találós kérdésekkel indított, interaktív és zeneileg elsőrangú koncertet hallgathattak és láthattak azok a gyermekek és felnőttek, akik november 8-án, vasárnap délelőtt a Győri Könyvszalonra látogattak. Bognár Szilvia kristálytiszta hangon énekelt és mesélt a négykarú tündérről Csintekerintő című műsorában. Derűs népzenei feldolgozások és megzenésített versek segítségével idézte meg a négy évszak világát, együtt dalolva és táncolva a színpadra invitált aprónéppel aranykapun keresztül, forró nyári mezőn, hangokon, illatokon át.

Gryllus Vilmos műsora gyerekeknek
Zsednai-Vas Erika írása

November 8-án, vasárnap délután hatalmas gyermeksereg özönlött a Nagyszínpad bejáratához. Nem volt nehéz kitalálni: Gryllus Vilmos műsorára voltak ilyen sokan kíváncsiak. Az elvárásokat, úgy gondolom, teljes mértékben teljesítette, repertoárjából számos örök kedvenc dalocska hangzott el. Elképesztő volt látni, milyen magabiztosan le tud kötni a rutinos művész egy szál gitárral több száz szeleburdi, csacsogó kisembert. Nagyon hamar oldottá vált a hangulat és (mindenféle könyörgés nélkül) mindenki magabiztosan énekelte a Csigabiga-dalt, arra gurult a bicikli, amerre a Kicsi út vezetett, majd a Nótás Mikulás is előkerült, hiszen már nincs is olyan messze a piros kabátos jótevő érkezése.

15 zsoltár. Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Sebestyén Márta műsora
Berente Erika írása

„Mily gyönyörűség, íme lásd, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak / Ott van az áldás, hiszed-é, csak oda küld a mi Urunk pengő citerákat.” – csendült fel az első dal a Nagyszínpadon november nyolcadikán délután. A Gryllus testvérek és Sebestyén Márta műsora nem új – anyaga 1996-97-ben keletkezett –, de örökérvényű. Az Ószövetségben található 150 zsoltárból 15 ének szövegére készített átiratot Sumonyi Zoltán József Attila-díjas költő. A verseket Gryllus Dániel zenésítette meg. Az ószövetségi időkben nem ismerték a hangjegyírást; így a zeneszerző szabad kezet kapott: népzenei motívumokat, ma is élő egyházzenei dallamokat, zenei hagyományokat használt fel a zeneszámok megkomponálásához.

A zsoltárok tematikája nagyon sokrétű: vannak imádságos, hálaadó, vigasztaló, panaszkodó, mi több, átok-zsoltárok is. Az előadott zeneszámok ennek megfelelően néhol lüktetőek, táncosak, máskor a fúvósoknak köszönhetően szinte siránkozóak. Igen, egy-egy dal egész drámát hordoz magában: amikor Dávid saját fiával kell, hogy megküzdjön; vagy amikor Krisztus utolsó szavait halljuk a 22. zsoltárból: „Én Istenem. Én Istenem miért hagytál el engemet?”. A műsor – és a CD – végén a megtartó bizonyosság a 18. zsoltár: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.”

A közönség vastapssal köszönte meg a magával ragadó produkciót, s örömmel vette a hírt: készül a következő zsoltáros hanglemez. Hadd higgyük: vasárnap délután ott volt a citera mellett az áldás is a színház nagytermében.

A Hot Jazz Band koncertje
Berente Erika írása

Igazi New Orleans-i hangulatot varázsolt a Nagyszínpadra november 8-án az idén harminc esztendős Hot Jazz Band. Ezzel a fergeteges koncerttel zárult a Könyvszalon zenés rendezvényeinek sora. Az együttes sokadszorra játszik Győrben, és képes arra, hogy újra és újra elvarázsolja a közönséget. Ehhez a régi kották, Karády Katalin és Louis Armstrong dalai, a régi filmzenék önmagukban nem lennének elegendőek. Kell hozzá az alapos zenei képzettség – többször elhangzott például, hogy Fodor László, a klarinétos a győri egyetemen végzett –, a korszak zenei stíluselemeinek pontos ismerete és átvétele, a zenekar tagjai közötti remek összjáték, a korszakra jellemző színpadi megjelenés és Bényei Tamás. A zenekar énekese (trombitása és bendzsósa egy személyben) igazi showman: oldottan viccelődik hangoláskor, műsor közben konzultál a hangtechnikussal, szinkrontolmácsol, adomázik, s még a publikumot is megénekelteti. Alkalmi kórust képezett a nézőtéren ülő férfiakból és „amazonokból”: a hétszáz fős kórus együtt énekelte Fényes Szabolcs Maya című operettjének legismertebb dalát: Kellene ma éjjel egy kis haccáré, hacacáré… Talán ez lett volna az utolsó műsorszám, ha a közönség vastapsának engedve nem adnak bőséges ráadást.

Fotók: Pollreisz Balázs és Vas Balázs