1871

Urbánszki László: A dalmát háború

A XV. Győri Könyvszalonon

November 7-én, a XV. Győri Könyvszalon szombati napján, délelőtt 11 órakor Urbánszki László mutatta be A dalmát háború című új kötetét a Pódiumszínpadon, mely során beszélgetőtársa Szilvási Krisztián volt. A történelmi regények reneszánszukat élik az utóbbi években, így nem meglepő módon Magyarországon is új erőre kapott a műfaj. Ehhez persze olyan esztétikus és tartalmas, ugyanakkor szórakoztató regények kellenek, mint Urbánszki Anno Domini címen ismert sorozata, amelynek immár negyedik kötetét forgathatjuk.

Urbánszki László írói karrierjéről szólva elmesélte, hogy ő voltaképpen 56 évesen kezdett el írni, amely előtt komoly tapasztalatokra tett szert az élet más területein, a hajózástól a kereskedelmen át a faiparig. Az írók nem valamiféle „felsőbb lények”, hanem olyanok, mint bárki más, egyszerűen meg kell próbálni, hogy sikerül-e vagy sem. A borsodi Alberttelepről is lehet bárki író. A szerző már gyerekkora óta rengeteget olvasott, amely nagyban segíti azt, hogy amit le akar írni, azt le is tudja írni. Regényfolyama megírását nagyban támogatja élettapasztalata, amely megkönnyíti a karakterek kitalálását, színesítését. Ugyanakkor komoly kutatások is állnak a háttérben, a történelem megírásához szakirodalomból is fel kell szerelkezni.

Két év alatt ez a negyedik mű a sorozatban. Regényeiben a szikár, de tartalomgazdag leírásra törekszik, amely már novelláit is átitatta. Ám folyamatos fejlődés kell ahhoz, hogy a sorozatok ne üresedjenek ki, alakjai ne váljanak túl sablonosakká. Még mindig les el más íróktól eszközöket, fogásokat, mert aki nem teszi, az „már elveszett”. Történelmi regényeiben a mai ember is visszaköszön, ahol a regény szórakoztatási faktorához az is hozzátesz, ahogy fogalmazott: „Szeretem átverni az olvasókat.” Többen jelezték az írónak, hogy nagyon szeretik a gyerekszereplőket, amiben sokat segít, hogy otthoni tapasztalatait tudja visszaadni a kölyökkarakterekben, hisztijeikben, csínyeikben.

Az Anno Domini sorozat megírásának ötlete saját településének, Ladánybenének sorsából is fakadt, mivel a tatárjárás során a falu elpusztult, majd újjászületett. Elképzelte, hogy ez vajon miként történhetett meg. Ismeretei, olvasmányai befolyásolják a regénybeli történet menetét. Tudta például történelemkönyvekből, hogy Harcias Frigyes seregeit a tatárjárás után a Pozsony megyei magyar csapatok verték ki az országból, és úgy érezte, ezt például mindenképpen bele kell tennie. Írt egy szinopszist, aztán rájött, hogy olyan terjedelművé lett a dolog, hogy regény is lehet belőle. Kérte például B. Szabó János segítségét a csatajelenetek rekonstruálásához (a téma jelenleg talán legjobb magyar kutatója), de sokszor egyszerűen nincs forrás. Ez egyben áldás és átok. Ilyenkor jön a fantázia. Munkamódszeréről elmesélte a szerző, hogy a kisembereket próbálja elhelyezni a nagy történelmi eseményekben, nem IV. Béla történetét írja. Főszereplőit is az életből meríti, akik seftelnek, trükköznek, és próbálnak életben maradni egy kemény világban.

A sorozat jövőjéről szólva Urbánszki László elmondta, hogy hat kötet jelen állás szerint biztosan lesz, de úgy érzi, tovább is tarthat. Az ilyen regényfolyamok kényelmessé tehetik az írót, hiszen a szereplők java már kész. Viszont ez megadja annak a lehetőségét, hogy a történet felépítésére lehessen fókuszálni. Távolabbi tervei között a szerző szeretne fantasyt is írni, amelynek már az alapötletét is felvázolta a hallgatóságnak.

Horváth Gábor
Fotók: Pollreisz Balázs és Vas Balázs

2015.11.09