Nem csoda, hiszen a mese hőse egy „bőbeszédű” diófa. Hogyan is van ez, hiszen a növények és a fák nem tudnak beszélni, igaz? Mindenki tudja ezt, még Alfonza, a vakondlány is, aki a diófa gyökerei között él, tönkretéve azokat. Tudja ezt Bernát, a medve, aki a sok megunt dolgait szanaszét tárolja a fa körül, de Felícia, a mókuslány is tudja, a fa lombjai között éldegélve, miközben leveleiből szebbnél-szebb fülbevalókat készít magának. Persze a diófa mindezt csendben tűri, és szép lassan kiszárad, elfárad és tönkremegy.

Azonban jön Zéno, a sokat utazott légy, és ő azt mondja, hogy igenis beszélnek a fák. Csak hát érteni kell őket, és ő bizony ő érti. Például „Véndejó” (ahogy Zénó elnevezte) azt mondja, hogy a vakondlány költözzön messzebb, mert tönkreteszi a gyökereit, Bernát takarítsa el a szemetet, Felíciát pedig arra kéri, hogy ne készítsen több fülbevalót a leveleiből. Zénó megöntözi, megpermetezi a fát, így kizöldülnek a levelei, erőre kap. Azonban Alfonza nehezen viseli el, hogy nem lakhat ott többé, Zénót csalónak tartja, és miután egy próbatétel bebizonyítja, hogy bizony Zénó nem érti Véndejót, minden visszatér a régi kerékvágásba.

Újra rágják a gyökereit, készítik leveleiből a fülbevalót, és Bernát szemetelése is újrakezdődik. Így bizony mesehősünk a „minden jó, ha a vége jó”-befejezéssel ellentétben elpusztul, lakóinak pedig új otthon után kell nézniük. Hát ők is útra kelnek, hogy megtalálják Zénót s persze az új otthont. A viszontlátásnak mindenki örül, és csodák csodája találnak is egy pici fát, amely teljesen úgy néz ki, mint a régi. Mondani se kell, hogy Zénó rögtön elnevezi: ő lesz az „Újdejó”. Ezt a fácskát azonban már gondozni kell, vigyázni rá, különben nem lesz otthonuk – ezt már mindannyian jól tudják.

Nos „szerintetek tudnak a fák beszélni, szerintetek?” Bizony tudnak, hálásak, ha gondozzuk őket, és elpusztulnak, ha nem vigyázunk rájuk. Ők így beszélnek. A tündéri mesét Kocsis Rozi (Blattner Géza-díjas) és Szúkenyik Tamás játéka teszi még felejthetetlenebbé. Az előadás sikeréhez Pallai Mara dramaturg, Sipos Katalin, Sisak Péter, Rumi Zsófi tervezők munkája is hozzájárul, a zenét Laun László szerezte, a mozgás Benkő Ágnes teljesítménye. Gratulálok a közreműködőknek, mindannyian sokoldalú, nagyszerű produkciójukkal szereztek kellemes perceket a nézőknek.

A bőbeszédű diófa legközelebb november 8-án, délelőtt 11 órakor látható; remélem, a későbbiekben nagyon sok szülő, gyermek, nagyszülő nézi majd meg, hiszen a „mese” bizony bennünket, felnőtteket is gondolkodásra késztethet.

Molnár Zoltánné
Fotók: Vaskakas Bábszínház