3353

II. Pius pápa nyomtatott levelei 1481-ből

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 11. rész

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösség Tér muzeális gyűjteményében számos, az egykori Győr, Moson és Sopron vármegyék területén 1850-ig működő nyomda terméke megtalálható. A helyi szerzők művei és a helyi témákkal foglalkozó kötetek mellett sok nem helyi vonatkozású régi könyv is növeli gyűjteményünk értékét. Ősnyomtatványaink és antikváink számát tekintve nem tudunk vetekedni más könyvtárakkal, de mégis fontosnak tartjuk, hogy ezekről a gyöngyszemekről is „tudósítsunk”.

Werner Rolevinck krónikájából (1474) származik a következő néhány sor: „A könyvnyomtatás elmés művészete Mainzban találtatott fel: a művészetek művészete, a tudományok tudománya az, amelynek gyors hatása folytán tekintélyes tudás- és bölcsességbeli kincs került elő a homályból, hogy gazdagítsa és fényével beragyogja a világot”

A könyvtárunk jogelődjének számító Győri Városi Közkönyvtár vezetői például tudatosan törekedtek arra, hogy az állományt értékes régi könyvekkel is bővítsék. Sefcsik Ferenc (1868-1934), Győr főlevéltárosa így írt erről 1932-ben a Győri Szemle hasábjain a könyvtár addigi történetét összefoglaló cikkben: „Hogy a könyvtár teljessége céljából ősnyomtatvánnyal is rendelkezzünk, a Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelőségének jóváhagyásával megszereztük az Epistolae Enee Silvii című ősnyomtatványt”.

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér tulajdonában lévő legrégibb nyomtatott könyv egy ősnyomtatvány, mégpedig Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa leveleit tartalmazó, Epistolae familiares címen is emlegetett kötet, amely 1481-ben jelent meg Nürnbergben Anton Koberger kiadásában.

A jelentős humanista író, költő, történész és tudós Piccolomini 1405-ben született Corsignanoban nemesi család gyermekeként. Sienában és Firenzében ismerkedett meg a humanizmus eszméivel és az antik irodalom legjelentősebb alkotásaival. 1432-től részt vett a Bázeli Zsinaton, később különböző diplomáciai feladatokat teljesített. 1443-tól III. Frigyes német-római császár szolgálatába állt, és annak bécsi udvarába költözött, ahol a kancellárián titkárként dolgozott. Bécsben vette fel az alsóbb papi rendeket. V. Miklós, az első humanista pápa nevezte ki Piccolominit 1447-ben Trieszt püspökévé, 1449-ben III. Callistus pedig Siena püspökévé. 1456-tól kezdve volt bíboros. 1458. augusztus 19-én választották pápává: a II. Pius uralkodói nevet vette fel. Legfőbb feladatának a törökök elleni védekezést tekintette: keresztes hadjárat megindítására szólított fel, amelynek megszervezéséhez ő maga látott hozzá. Követeinek sikerült elérniük 1463-ban, hogy Hunyadi Mátyás magyar király fekete serege, együttműködve a velencei flottával, támadásba lendüljön. II. Pius személyesen akart az egyesített flotta élére állni, azonban 1464. augusztus 15-én elhunyt, s az ingatag törökellenes szövetség azonnal fel is bomlott.

Piccolomini korának egyik legelismertebb és legtermékenyebb írója és költője volt. Legismertebb műve önéletírása, de életének korai szakászában írt erotikus költeményeket is, szerelmes elbeszélő költeményt, sőt még egy komédiát is. Történeti és egyháztörténeti művei mellett jelentősek még földrajzi, etnográfiai, politikai és erkölcsi írásai.

Ősnyomtatványunk szempontjából azonban levelei a fontosak. A humanisták egyaránt szívesen olvasták a nagy római levél műfajában jelentőset alkotó ókori szerzők (pl. Cicero, Seneca, Plinius) és az egyházatyák (pl. Szent Jeromos vagy Ciprián) leveleit is. A humanista személyek tudatosan írtak episztolákat, sőt nagyon sokszor levél formában születtek meg az útleírások, a politikai beszámolók és tudósítások, a tudományos értekezések, sőt ezek megőrzésére is tudatosan törekedtek, mivel eleve másolásra, sokszorosításra, leveleskönyvbe szánták.

Piccolomini levelei különösen népszerűek voltak amiatt, „ahogy az élet dolgait látta és megláttatta”. Stílusára a dísztelenség, egyszerűség jellemző, gyakran pongyolán fogalmaz, de nem állt távol tőle a humor és a komikum sem. Levelei tartalmilag változatos képet mutatnak: többek között foglalkozott aktuális politikai kérdésekkel, az egyház szerepével, a török elleni háborúval, tárgyalta „a török elleni harc elméleti és stratégiai kérdéseit is, ennek során különösen kihangsúlyozta a magyarok szerepét”.

A levelek tartalma, stílusa és a témák sokfélesége teszi Piccolomini gyűjteményét a reneszánsz kor egyik legizgalmasabb forrásává és a levél műfajának mintaképévé. Piccolomini tudatában volt annak, hogy leveleinek szuggesztív erejük van, és stilisztikailag is kiemelkedő minőséget képviselnek. Megőrizte a levelek másolatait, ő maga többször átszerkesztette az Epistolae familiares gyűjteményt: életszakaszainak megfelelő sorrendbe rendezte a leveleket. Kötetünk 433 levelet tartalmaz, köztük számos magyar vonatkozásút is. Jó néhány levél például V. László magyar királyról szól. A kötet díszítetlen, egy díszes iniciálé található az ősnyomtatványban. Valamennyi levél kezdő sorát nagyobb betűvel szedték.

A levelek nyomdásza az ősnyomtatványok korszakának híres nürnbergi könyvkiadója, Anton Koberger (1440-1513) volt, aki 1470-ben nyitotta meg nyomdáját Nürnbergben, amit 10 év alatt az egyik legnagyobb üzemmé fejlesztett: őt „a könyvipar első nagyvállalkozójának nevezhetjük”. 24 sajtón nyomtatott, 100 szedője volt, műhelyében dolgoztak korrektorok, papíröntők, papírvágók, illuminátorok és könyvkötők is. Kiadványai tartalmilag változatos képet mutatnak: megjelentetett latin nyelvű teológiai, filozófiai, egyházjogi és jogi könyveket, történeti műveket, liturgikus munkákat, egyházatyák írásait, Bibliákat. Koberger könyvkereskedelemmel is foglalkozott, saját könyvkereskedést üzemeltetett. Emellett voltak utazó ügynökei is, valamint fióküzleteket létesített többek között Budán is. Ezekben saját nyomtatványai mellett más nyomdák termékeit is árusította.

Kijelenthetjük, hogy Anton Koberger „a kor messze legmodernebb vállalati kombinációját hozta létre, majdnem kapitalista módon, ami a 15. század legerősebb és legtöbb piacolt uraló vállalatává fejlődött”.

Ősze Mária

Források:
Aeneas Silvius Piccolomini: Pápa vagy zsinat? válogatott levelek Budapest Magyar Helikon, 1980; Marion Fanzin – Joachim Güntner: Das Buch vom Buch 500 Jahre Buchgeschichte, 2006. Elérhetőség: http:://books.google.hu/books?id=LG7nuzjxuxsc; Fritz Funke: Könyvismeret Budapest Osiris, 2004.

A címlapkép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.
A másik kép könyvek belső oldalai, amelyek a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér muzeális gyűjteményének állományából származnak.

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül
- 3. rész: A magyarok krónikája 1488-ból
- 4. rész: Titkos nyomdahelyű könyvek
- 5. rész: Nemzetkarakterológia a 19. század közepéről
- 6. rész: Orvosbotanikai könyvek a 18. század utolsó negyedéből
- 7. rész: A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére
- 8. rész: Az egészségről közérthetően a 18. század végén
- 9. rész: Az egészségről közérthetően - prózában és versben - a 19. század elején
- 10. rész: Magyar tudósok az északi sarkkörön túl

2015.10.21