1627

SANCTUS

Négy művész kiállítása a Múzeumházban

Október 15-én nyílt meg a Múzeumházban a Magyar Festészet Napja (október 18.), egyben Szent Lukács tiszteletére időzített, SANCTUS című kiállítás megyénk négy képzőművésze, Borbély Károly, Lebó Ferenc, Sipeki Zoltán és Varga György alkotásaiból.

Nagyszámú művésztárs, tanítvány, barát és tisztelő jelenlétében Pápai Emese művészettörténész köszöntötte a jelenlévőket, majd a következő szavakkal nyitotta meg a kiállítást:

A Magyar Festészet Napját egy civil kezdeményezésnek köszönhetően 2002 óta ünnepeljük. Időtartama és volumene minden évben változik, hazai és most már határon túli – erdélyi, szlovákiai, szlovéniai – galériák, múzeumok, színházak ünneplik változatos, több napon át tartó, ma már nemcsak képzőművészeti, hanem zenei, irodalmi és színházi produkciókkal a kortárs festészetet.

A ma nyíló kiállítás címe és lehetséges mottója is a latin eredetű Sanctus, azaz szent szó, ami esetünkben találó kifejezés, ugyanis poszt-posztmodern korunk tágan értelmezett fogalmai szerint a kiállított művek bármelyike leírható ezzel a fogalommal. A tartalmak mögött felismerhető művészi magatartásforma pedig minden esetben az a személyes és ennél fogva szent és intim szféra, amelynek alapvető eleme a hit és őszinte önismeret.

Varga György a Szigetköz festője, e táj igazi szerelmese. Pályáját autodidakta művészként kezdte. Az 1970-es évek óta van jelen hazai és külföldi kiállításokon. Bár foglalkozik iparművészettel és szobrászattal is, fő kifejezésformája az élmények gyors és friss rögzítését lehetővé tevő, biztos kezet igénylő akvarell. Elmélyült megfigyelések, a helyszínen rögzített vázlatok alapján készült festményein a konkrét látványtól formailag többé-kevésbé eltávolodva, konstruktív szemlélet- és gondolkodásmód, valamint szín- és formabeli ökonómia jellemzi. Az itt látható különböző napszakokat ábrázoló akvarell-sorozatát a teremtés csendje és igéző légköre hatja át.

Sipeki Zoltán restaurátor és üvegfestő ólmozott üvegfestményeit a szakmájából is adódó hagyománytisztelet, anyagszeretet, valamint a természethez való panteista viszony hatja át. Gyönyörű színekben pompázó munkái a gótikus katedrálisok szín- és formavilágát, transzcendens ragyogását idézik. Fő ihletforrása a Biblia világa, a történelem és a természet. Alkotásain stilizált ember- és állatfigurák, növényi ornamentika, lényegre törő, szimbolikus képi kifejezésmód jelenik meg. Munkái – a műfaj követelményeinek megfelelően – visszafogott, vonalakra és színekre redukált, a fény mindent átható ereje által életre keltett alkotások.

Lebó Ferenc szobrász- és éremművész, a Borsos Miklós-i hagyományokat követve, a valóságot a képzelettel szerencsésen ötvöző alkotók sorába tartozik. Pályája folyamán számtalan köztéri szobor, kisplasztika, érem és szakmai elismerés bizonyítja e két együttható termékenyítő hatását, melyek végeredménye – egyben a művész védjegye – a hagyománytisztelet és a modernség izgalmas kérdéseit feszegető, de mindig közérthető plasztikai mű. Alkotásaira általában (tehát a most láthatókra is) a képi szimbólumteremtő tömörség és szűkszavúság jellemző, valamint egyfajta jellegzetes, lényegre törő expresszivitás. Kedvelt figurái aszketikus szentek, elgyötört humánumok, akik az emberiség legfőbb értékeiért szállnak síkra, és a Vir Dolrum képét hordozzák, illetve égi közvetítők, angyalok, akik kecses körtáncot lejtenek, vagy éppen az utolsó ítélet trombitáját szólaltatják meg.

Borbély Károly festő- és grafikusművész az 1980-as évektől szerepel hazai és külföldi kiállításokon. Bibliai témák az 1990-es évek óta foglalkoztatják. Alkotásainak állandó szereplői a jelképpé tömörített bibliai és történelmi figurák. Évek óta foglalkoztatja a Szent László tematika, melynek darabjai egy sorozattá összeállva mutatják a konkrét, valóságos ábrázolástól, az elvontabb, a realitástól mindinkább elrugaszkodó, a festőiség és a színszimbolika egyetemes nyelvén közvetített egyre inkább spirituális mondanivalót. Művészi attitűdjéhez feltétlenül hozzátartozik tanári és művészetterapeuta tevékenysége is. Utólagos beleegyezésével idézem ars poeticáját, ami – véleményem szerint – találóan foglalja össze a jelen kiállítás mondanivalóját:

„A művészet a létformálás eszköze és módszere is számomra, amely egyaránt alakít tanárt és tanítványt, ahogy a Mű az embert. Alkotás és nevelés egysége értelmezi, jellemzi szakmai, pedagógiai alapelveimet, amint a művészi és pedagógusi alkotómunka kettős egysége jelent számomra folyamatot és célt is egyben.

A művészek, valamint művészetük részletes és alapos bemutatását Lebó Ferenc egy Szent Lászlót ábrázoló érmével köszönte meg Pápai Emesének. Az ünnepség további kiváló hangulatához nagyban hozzájárultak Borbély Károly népszerű, saját termesztésű borai.

A Sanctus kiállítás november 20-ig látogatható a Múzeumházban, hétfő kivételével naponta 10-16 óra között.

Molnár György
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja


2015.10.19
26