Adore – Perfect Mothers

1 perces filmkritika

Furcsán harmonikus tud lenni az élet: két gyermekkori jóbarátnő egymás huszonéves fiaival él (kiegyensúlyozott) szexuális életet, és közben remekül szórakoznak azon, hogy leszbikusoknak nézik őket. Sarkítottam persze, felnagyítottam ezt és közben ignoráltam azt, de az Adore amerikai címmel futott, Perfect Mother eredeti ausztrál title-lel ellátott mozi tulajdonképpen erről szól.

Nem vérfertőzés, még csak nem is égbekiáltó erkölcstelenség, de mind szociális, mind pedig érzelmi téren jelez valamit. Aki behatóbban ismeri Doris Lessing Nobel-díjas iráni (akkor még Perzsia) írónőt (1919-2013), talán nem is csodálkozik annyira azon, hogy a film az ő, The Grandmothers: Four Short Novels című, 2003-as könyvéből készült – a kötet 4 kisregénye közül a címadó The Grandmothers az alapanyag. Lessing életművének és beállítottságának egyik, erős kritikai szemléletű területe, a nőket béklyózó konvenciók kérdése úgy kerül taglalásra egy teljesen zártnak tűnő mikroközösségben (ahol szinte maguk a főhősök jelentik a komplett közösséget), hogy gyakorlatilag a jelenkori társadalom koordinátáitól és tulajdonságaitól totálisan elvonatkoztatva, szabadon szemlélhetjük a viszonyokat.

Ám éppen ezért kevéssé van súlya a „laboratóriumi körülmények” között fürkészett erkölcsi morálnak. Így kevés az ütközőpont, a súrlódás a „normális” társadalommal – bár természetes, hogy a drámai vonal ekkor tűnik elő –, és ahogyan a két anya és két fiú teszi, majdhogynem a film is sekélyesen lebeg el az óceán felszínén. Erősebb kezű forgatókönyvvel (a profi és jártas Christopher Hampton és Anne Fontaine) és sarkosabb rendezéssel (utóbbi volt a direktor, a hölgy) élesebb sztorit lehetett volna az asztalra rakni, mert az alapötlet jó, még a kulisszák is, de így egyrészt nagyon hiányzott az atmoszféra, másrészt pedig az érzelmeket (fel)gerjesztő dinamika.

A két anya, Naomi Watts és Robin Wright sem tűntek túl átütőnek, s bár a karakterek döntő lényege a szexuális kisugárzásra épült, ennek itt-ott rendesen a híján voltak – nem a koruk miatt. Érdekes, hogy Watts csupán 2 évvel fiatalabb Wright-nál, mégis majdnem szemet bántóan nagy közöttük a kontraszt. A két fiú, Xavier Samuel és James Frecheville mérsékelt vizuális látványosságként csapódik csak le, komolyabb mélységekig nem merülnek. Így az Adore összességében egy le nem csapott felütés, helyenként amolyan se íze, se bűze mozi, ahol sem a szavaknak, sem a tetteknek nincs különösebb súlya. Pont ahogyan a film végén a két anya és két fia lebegnek az enyhén nyaldosó hullámok tetején.

2013, ausztrál-francia, 112 perc
rendező: Anne Fontaine
forgatókönyvíró: Doris Lessing könyve alapján Anne Fontaine
szereplők: Naomi Watts, Robin Wright, Xavier Samuel,
James Frecheville, Ben Mendelsohn, Jessica Tovey, Sophie Lowe, Gary Sweet

Szilvási Krisztián

2015.10.16