Korábban tárgyalásokat folytatott a britekkel Magyarország átállásáról, ám ekkorra nyilvánvaló lett, hogy a térségben nem az angolszász, hanem a szovjet hadsereg lesz a döntő tényező, így végül hozzájuk kellett fordulnia. Nehéz szívvel tette, hiszen így a német sas karmaiból az orosz medve mancsába futott az ország, és nehéz volt eldönteni, melyik a rosszabb.

Horthy megbízásából Faragho Gábor vezérezredes utazott Moszkvába, és október 11-én alá is írt egy előzetes fegyverszüneti egyezményt, ám erről olyan kevés embert avatott be, hogy a magyar kormány egyes tagjai sem tudtak róla. Okkal tartott ugyanis attól, hogy a németek fülébe jut a dolog. Így azonban sok olyan katonai vezető sem értesült az átállási kísérletről, akiknek katonáira október 15-én pedig szükség lett volna. Megjegyzendő, hogy a magyar katonai vezetés amúgy is inkább németpárti volt, hiszen 30 éve gyakorlatilag közösen harcoltak az oroszok ellen (a legtöbb tábornok első világháborús veterán volt), és be kell látni, hogy a magyar lakosság többsége is inkább a kulturálisan közelebbi németekhez húzott, mintsem az oroszhoz. Így a katonai és társadalmi bázisa az átállásnak igen csekély volt, gyakorlatilag Horthy szűk körére korlátozódott.

Az átállási kísérletről a németek időben információkat szereztek, így lehetőségük volt megtenni a megfelelő ellenlépéseket. Emellett Horthy olyan lovagi szabályokhoz ragaszkodott (az oldalváltás rádiós bejelentése előtt közölte a németek magyarországi megbízottjával, Veesenmayerrel, hogy most pedig átállunk), amely erkölcsileg ugyan nagyon szép, de nem volt túl bölcs az adott helyzetben. A legendás német kommandós, Otto Skorzeny vezette SS különítmény pedig végrehajtotta október 15-én délelőtt a „Miki egér” hadműveletet. A név talán vicces (Hitler rajongott Walt Disney rajzfilmjeiért), de amit takart, az nem volt az. A hadművelet részeként a német csapatok megkezdték a vár megszállását, valamint Skorzeny veteránjai elrabolták a nyílt utcán Horthy egyetlen élő fiát, ifjabb Horthy Miklóst (egy szőnyegbe csavarva dobták teherautóba egyes információk szerint), hogy vele is zsarolni lehessen a kormányzót.

Kora délutánra már nyilvánvaló lett, hogy a kiugrási kísérlet elbukott. A főváros stratégiai pontjait (a vár egyes részeit kivéve, melyet a Horthyhoz hű magyar csapatok több helyen fegyveres harcban védtek) megszállták a németek, sőt 16 órakor Szálasi Ferenc nyilaskeresztes vezető már meg is alakította a németekhez végletekig hűséges új bábkormányát. Horthy kormányzót másnap internálták, véget vetve 25 éves befolyásának Magyarország történelmében. Estére azok a fronton lévő magyar csapatok, amelyek először elszánták magukat a németek elleni harcra, visszatértek régi fegyvertársaik mellé, mivel vezetőik sem voltak képesek rászánni magukat, hogy a gyűlölt szovjetekkel kerüljenek egy platformra. Meg kell jegyezni, hogy Horthy proklamációja sem utasított egyértelműen a németek elleni harc azonnali megkezdésére.

Összességében a kiugrás feltételei előrevetítették annak kudarcát: tekintélyes és még mindig erős német sereg az országban, németekhez hű magyar tisztikar a honvédalakulatok élén, a náci titkosszolgálat jó működése és a kissé naivan elképzelt kivitelezés. Nem szabad elhanyagolni a földrajzi tényezőt sem, amely a román kiugrást segítette, ám a magyart megnehezítette. Németország Magyarországot semmiképpen nem hagyhatta veszni, különben balkáni seregeit elzárják Németországtól, valamint Zalában voltak Hitler utolsó említésre méltó kőolajmezői. A kiugrás kudarcának következtében Budapest karácsonyra ostromlott várossá vált, és a harcok sebhelyeit máig arcán viseli.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Tarján M. Tamás: 1944. október 15. A kiugrási kísérlet. Rubicon,
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1944_oktober_15_a_kiugrasi_kiserlet/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.