953

Október 15. – Kiugrási kísérlet

Ezen a napon történt

1944 októberében a szovjet csapatok elérték délkelet felől Magyarország alföldi határát, majd a hónap közepén már Debrecen közelében megvívták a térség legnagyobb páncélosütközetét. A több hónap óta szinte visszavonultságban élő Horthy Miklós (a képen) úgy érezte, itt az utolsó pillanat, amikor Magyarország még sikerrel megakadályozhatja, hogy az ország teljes területe hadszíntérré váljék.

Korábban tárgyalásokat folytatott a britekkel Magyarország átállásáról, ám ekkorra nyilvánvaló lett, hogy a térségben nem az angolszász, hanem a szovjet hadsereg lesz a döntő tényező, így végül hozzájuk kellett fordulnia. Nehéz szívvel tette, hiszen így a német sas karmaiból az orosz medve mancsába futott az ország, és nehéz volt eldönteni, melyik a rosszabb.

Horthy megbízásából Faragho Gábor vezérezredes utazott Moszkvába, és október 11-én alá is írt egy előzetes fegyverszüneti egyezményt, ám erről olyan kevés embert avatott be, hogy a magyar kormány egyes tagjai sem tudtak róla. Okkal tartott ugyanis attól, hogy a németek fülébe jut a dolog. Így azonban sok olyan katonai vezető sem értesült az átállási kísérletről, akiknek katonáira október 15-én pedig szükség lett volna. Megjegyzendő, hogy a magyar katonai vezetés amúgy is inkább németpárti volt, hiszen 30 éve gyakorlatilag közösen harcoltak az oroszok ellen (a legtöbb tábornok első világháborús veterán volt), és be kell látni, hogy a magyar lakosság többsége is inkább a kulturálisan közelebbi németekhez húzott, mintsem az oroszhoz. Így a katonai és társadalmi bázisa az átállásnak igen csekély volt, gyakorlatilag Horthy szűk körére korlátozódott.

Az átállási kísérletről a németek időben információkat szereztek, így lehetőségük volt megtenni a megfelelő ellenlépéseket. Emellett Horthy olyan lovagi szabályokhoz ragaszkodott (az oldalváltás rádiós bejelentése előtt közölte a németek magyarországi megbízottjával, Veesenmayerrel, hogy most pedig átállunk), amely erkölcsileg ugyan nagyon szép, de nem volt túl bölcs az adott helyzetben. A legendás német kommandós, Otto Skorzeny vezette SS különítmény pedig végrehajtotta október 15-én délelőtt a „Miki egér” hadműveletet. A név talán vicces (Hitler rajongott Walt Disney rajzfilmjeiért), de amit takart, az nem volt az. A hadművelet részeként a német csapatok megkezdték a vár megszállását, valamint Skorzeny veteránjai elrabolták a nyílt utcán Horthy egyetlen élő fiát, ifjabb Horthy Miklóst (egy szőnyegbe csavarva dobták teherautóba egyes információk szerint), hogy vele is zsarolni lehessen a kormányzót.

Kora délutánra már nyilvánvaló lett, hogy a kiugrási kísérlet elbukott. A főváros stratégiai pontjait (a vár egyes részeit kivéve, melyet a Horthyhoz hű magyar csapatok több helyen fegyveres harcban védtek) megszállták a németek, sőt 16 órakor Szálasi Ferenc nyilaskeresztes vezető már meg is alakította a németekhez végletekig hűséges új bábkormányát. Horthy kormányzót másnap internálták, véget vetve 25 éves befolyásának Magyarország történelmében. Estére azok a fronton lévő magyar csapatok, amelyek először elszánták magukat a németek elleni harcra, visszatértek régi fegyvertársaik mellé, mivel vezetőik sem voltak képesek rászánni magukat, hogy a gyűlölt szovjetekkel kerüljenek egy platformra. Meg kell jegyezni, hogy Horthy proklamációja sem utasított egyértelműen a németek elleni harc azonnali megkezdésére.

Összességében a kiugrás feltételei előrevetítették annak kudarcát: tekintélyes és még mindig erős német sereg az országban, németekhez hű magyar tisztikar a honvédalakulatok élén, a náci titkosszolgálat jó működése és a kissé naivan elképzelt kivitelezés. Nem szabad elhanyagolni a földrajzi tényezőt sem, amely a román kiugrást segítette, ám a magyart megnehezítette. Németország Magyarországot semmiképpen nem hagyhatta veszni, különben balkáni seregeit elzárják Németországtól, valamint Zalában voltak Hitler utolsó említésre méltó kőolajmezői. A kiugrás kudarcának következtében Budapest karácsonyra ostromlott várossá vált, és a harcok sebhelyeit máig arcán viseli.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Tarján M. Tamás: 1944. október 15. A kiugrási kísérlet. Rubicon,
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1944_oktober_15_a_kiugrasi_kiserlet/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

 

2015.10.15