Széles körű európai tájékozottságra tett szert, több nyugati nyelvet is elsajátított. 1933-1934-ben katonai szolgálatot teljesített, zászlósi rangot kapott, ezt később megvonták tőle. Első versei a harmincas évek elején a Dénes Béla által szerkesztett Független Szemlében és a Magyar Hírlap című napilapban jelentek meg. 1938-ban jelent meg első verseskötete A pompeji strázsa címmel.

Zsidó származása miatt 1938-ban elhagyta Magyarországot és Párizsba ment. Itthon maradt húgát a Dunába lőtték, a Villon-balladákat könyvmáglyán égették el a nyilasok. Párizsból a német megszállás elől Marokkóba, majd 1941-ben az Egyesült Államokba költözött. A Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és a mozgalom Harc című lapjának szerkesztőjeként tevékenykedett. 1943 és 1945 között három éven át szolgált az amerikai hadseregben, még a csendes-óceáni hadszínterekre is eljutott. 1945 végén leszerelt, 1946-ban hazatért Magyarországra, a Népszava szerkesztőségében helyezkedett el. 1946-ban, tíz nappal feloszlatása előtt, tagjává választotta a Kisfaludy Társaság.

1947-ben még kiadták az Őszi harmat után című verseskötete, de mivel az új rendszer is ellenségének tekintette, hamarosan egyetlen kötete sem jelenhetett meg. 1950. június 14-én koholt vádak alapján letartóztatták, három évet töltött a recski kényszermunkatáborban. 1953-ban a tábor felszámolását követően szabadult, ezután műfordításaiból élt. Recsken írt versei először Münchenben jelentek meg 1983-ban Börtönversek 1949-1952 címen.

1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsa újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Az 1956-os forradalom idején az Írószövetségben és a megújult Népszavánál tevékenykedett, a szovjet invázió után nyugatra menekült. Párizsban, Londonban és angliai kisvárosokban élt. Londoni tartózkodása alatt, 1960-61-ben angolul írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezését.

1957 és 1961 között az emigráns Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1963-ban meghalt a felesége, ezután 1964-ben Firenzében, 1965-ben Málta szigetén élt, végül 1967-ben a kanadai Torontóban telepedett le. 1968-ban a New York-i Columbia, 1971-ben a New Jersey-ben lévő Montclair Egyetem, majd a philadelphiai egyetem tanáraként dolgozott. Még ebben az esztendőben visszatért Torontóba, ennek egyetemén a közép-európai irodalomról tartott előadásokat. 1972-ben a torontói egyetem díszdoktorává avatták. 1975-ben a quèbeci Bishop University-n tartott előadásokat.

Tagja volt az Ötágú Síp című rövid életű amerikai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának, 1986-1989-ben a chicagói Szivárvány című folyóirat szerkesztőségének. Ezek mellett munkatársa volt az Irodalmi Újság, a Látóhatár-Új Látóhatár, a Menora című folyóiratoknak, a bécsi Magyar Híradónak, az amerikai emigráns Népszavának, a Haifai Szemlének, a Montevideóban kiadott Tárogatónak és más nyugaton megjelenő magyar lapoknak. 1980-ban New-York-ban jelentek meg összegyűjtött versei. Rendszeresen írt könyvismertetéseket a Toronto Star című angol nyelvű újság számára.

1988 novemberében másodszor is hazatelepült. A korábban csak szamizdatban megjelent művei a rendszerváltás után végre legálisan is napvilágot láthattak. Faludy a kilencvenes években is több új verseskötettel jelentkezett (200 szonett, 100 könnyű szonett), továbbá számos fordításkötete is megjelent. 1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét, 1994-ben pedig a Kossuth-díjat. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést vehette át. 2002 júliusában vette feleségül Kovács Fannit, aki 65 évvel volt fiatalabb nála.

2006. szeptember elsején hunyt el. A Fiumei sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, www.pim.hu, http://www.forrasfolyoirat.hu/0009/pomogats.html

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.