1417

Europa Cantat

Önkéntesként a kórustalálkozón

Korzó rovatunkban nyáron hétről hétre fesztiválok tucatjait ajánlottuk olvasóinknak. Gasztronómia, zene, történelem, hagyományőrzés, s ki tudja, mi minden ad alkalmat egy-egy nagyrendezvény megszervezéséhez. Ezek közül messze kiragyogott a pécsi, Europa Cantat (EC) címet viselő nemzetközi kórustalálkozó.

A hidegháborús időszakot követve széles körben kibontakozott egy háborúellenes mozgalom. Ugye ismerik a Make love, not war! szlogent? Ekkor, a hatvanas évek elején, 1961-ben hívták össze először a kórusok nemzetközi találkozóját. A rendezvény az életörömöt hirdette, mások kultúrájának megismerését szorgalmazta és segítette elő. A kezdeményezés rendkívül jó fogadtatásra talált. A Nemzetközi Kórusszövetség azóta rendszeresen, háromévente hívja meg a dalárdákat egy nagy közös összejövetelre, ez az idei a XIX. találkozó volt. Ám tudniuk kell, hogy Pécs ez idáig az egyetlen város, amely kétszer is otthont adott az EC-nek – ugyanis 1988-ban a tizedik, jubileumi összejövetelt is itt rendezték!

Programajánlónk írásakor alaposan áttanulmányoztuk az Europa Cantat honlapját, hihetetlenül gazdag program, fantáziadúsan összeállított tematika, vonzó koncertajánlat. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy megint lemaradtunk valami nagyszerű dologról. Az, hogy mi hiányoztunk a közönség soraiból, csupán számunkra kellemetlen. Szomorúan kellett konstatálnunk azonban azt is, hogy nincs olyan győri vagy környékbeli kórus, amelyik ott lett volna a találkozón. Később annál nagyobb örömmel szereztünk tudomást arról, hogy két fővel mégis csak képviseltettük magunkat az Europa Cantaton: a Győri Pedagógus Kórus két tagja, Éder Edit és Solymos Katalin önkéntesként segített a fesztivál lebonyolításában.

A napokban Éder Edittel beszélgettünk Pécsről, az EC-ről és az ott szerzett benyomásairól.

Edit, köztudott rólad, hogy rendkívül nyitott vagy, széles az érdeklődési köröd, s egy-egy jobb rendezvény kedvéért képes vagy akár órákat utazni. A pécsi jelenléteddel azonban megleptél. Hogyan szereztél egyáltalán tudomást a kórustalálkozóról, és hogyan kerültél oda?

Majdnem két éve annak, hogy Katona Tibor karnagy úr, a Pedagógus Kórus Káptalandombon lévő próbatermében kitűzött egy felhívást: a 2015. évi, pécsi kórustalálkozóra jelentkezőket várnak. Sajnos a csoportos részvételből nem lett valóság; nekem azonban mindig a fejemben motoszkált, hogy itt lesz két év múlva ez a fesztivál. Idén februárban, az Interneten olvastam, hogy önkénteseket keresnek, és lehet jelentkezni.

Ha az önkéntességről hallunk, akkor elsősorban a tizen- és huszonéves korosztály jut az eszünkbe. Az érettségihez előírt hatvan óra, a nyelvgyakorláshoz remek alkalmat nyújtó csereprogramok, táboroztatások. Te viszont dolgozó ember vagy, a szabadságodból áldoztál fel 3 napot. Korábban dolgoztál már ilyen formában?

Önkéntesként igen. De ilyen nagyszabású, több napos, ráadásul zenei rendezvényen nem vettem még részt.

Hogyan zajlott a jelentkezés, volt-e bármiféle előválogatás?

Egy kórustársammal együtt jelentkeztünk az Interneten keresztül. Mint kiderült, egy külön stáb foglalkozott az önkéntesek megszervezésével. Előzetesen tájékoztattak bennünket, hogy miféle feladatok közül válogathatunk. Érdeklődésünknek, személyiségünknek megfelelően választhattunk a koordinálás, a szállítás, az anyagmozgatás, az étkeztetés és vendégfogadás, gyermekfelügyelet és a koncertek előkészítése között. De ezeket mind-mind lebontották részfeladatokra, a szoborfelügyelettől a csomagmegőrzésen át a VIP székek őrzéséig. Körülbelül 350-400 önkéntes segítő dolgozott a fesztiválon, többségükben Pécsről és környékéről, de 100 fő külföldről érkezett. Többségükben visszatérő jelleggel vesznek részt a szervezésben; de nagyon jó gyakorlat, hogy abból a városból is jönnek segítők, akik majd 3 év múlva otthont adnak az Europa Cantatnak. Most tehát tallini önkéntesekkel is együtt dolgozhattunk, akik 2018-ban jól tudják majd hasznosítani az itt szerzett tapasztalataikat.

Hogyan fogadtak benneteket, miképpen osztották le a feladatokat?

Annyira jól megoldottak, előkészítettek mindent! Előzetesen munkaszerződést kötöttek velünk, érkezéskor pedig kaptunk egy személyre szabott csomagot: ebben egy megfelelő színű pólót, nyakba-akasztót és azonosítót, információs anyagot, valamint énekeskönyvet raktak.

Ti önkéntesek milyen színű felsőt kaptatok?

Barnát, és hozzá türkizkék nyakba-akasztó szalagot. Nagyon praktikus volt, hogy a különböző csoportba sorolt fesztiválozókról rögtön lehetett tudni, hogy hová tartoznak! Mi segítők kék szalagot, a kórustagok narancssárgát, a karnagyok rózsaszínt, a meghívott művészek citromsárgát, a vezetők pedig pirosat viseltek. Így rögtön tudtuk, hogy kit szólítunk meg, s minket, segítőket is sokszor kérdeztek. Így elegyedtem szóba például izraeli énekesekkel is.

Ha a közvetlen munkatársaidra, a „kékekre” gondolsz, mi volt az, amire rögtön felfigyeltél?

Nagyon sok fiatal volt köztük. Jóleső volt látni, hogy milyen jól beszélnek angolul. Nyelvtudásuknak köszönhetően olyan munkákra irányították őket, ahol ez a készség elengedhetetlen. Részt vettek például a körülbelül négyezer kórustag fogadásában, irányításában, kísérésében.

EUROPA CANTAT XIX - Pécs 2015 Fesztivál dal - Sing, sing! Készítette: PRODART MOVIE/ Kozármisleny Tv

Ti milyen feladatot kaptatok, miben tudtatok segédkezni?

A szervezők tiszteletben tartották az előzetes vállalásainkat. Július 23-án érkeztünk a városba, és másnap, a fesztivál 0. napján álltunk munkába. A Tudásközpontban fogadtuk az érkezőket, és a regisztrációhoz irányítottuk őket. A regisztráció este kilencig zajlott, s utána a fogadóteret állítottuk vissza az eredeti állapotába – hiszen a Tudásközpont (más néven Kaptár) a hétköznapokban könyvtárként működik. Az EC első napján reggel megkezdődtek a műhelymunkák, délelőttönként ott dolgoztunk, s aztán az étkeztetésben segédkeztünk.

Az Europa Cantat dokumentumai szerint idén 57 műhelyt hirdettek meg külön-külön az amatőr, a felkészültebb és a profi kórusoknak. A teamekben folyó munka témakínálata hihetetlenül kreatív volt: állati zenék, gasztronómiai műhely, népzenei kurzus, groteszk muzsika, szlovén barokk, klasszikus értékek, ortodox kórusmuzsika, crossover, stb. Melyik műhely munkájába pillanthattál bele?

A Művészetek és Irodalom Házába, a Fülep Lajos terembe osztottak be. Itt egy modernebb kurzus zajlott, Wolfram Buchenberg miséjét tanulta be a kórus. Ez egy igen érdekes, dixieland-es hangzású darab, ami vegyeskarra, bariton férfihangra és big band zenekarra íródott. A műhelymunkát egy német professzor, Matthias Beckert vezette; de különleges élményt jelentett, hogy a zeneszerző maga is részt vett a kurzuson, ő ült a zongoránál, és segített a darab betanulásánál.

A nagyközönség is hallhatta a darabot?

Hogyne. A fesztivál ideje alatt Pécs minden templomában, művelődési házában, a Kodály Központban, a Zsolnay negyed épületeiben, a Kaptárban egymással párhuzamosan is zajlottak a koncertek. Minden kórus és minden műhely szerepelt a fesztivál ideje alatt. Fél-fél órát kaptak, és bemutathatták műsorukat. A kórusok némelyike még a környékbeli településekre is kiutazott és fellépett.

Napi hány órát vett igénybe a munka? Maradt energiád arra, hogy este bárhova elmenj?

Hat-nyolc órát dolgoztunk naponta, s aztán szabadon válogathattunk a programok között. Mivel a fesztivál első napjain vettünk részt, ott voltunk a megnyitóünnepségen is. Zsúfolásig megtelt a Dóm tér, s az időjárás miatt egy órás csúszással ugyan, de rendben lezajlott a rendezvény. Feledhetetlen élmény volt, amikor közel négyezer ember együtt énekelt: magyar népdalokat, a négy évvel ezelőtti és az idei, nagyon dinamikus fesztivál „himnuszt”.
Még egy estét töltöttünk Pécsett, amikor is egy templomban három, nagyon különböző kórust hallhattunk: egy japán kórust, amely magyar népdalokat énekelt; egy német gyerekkart, amelyik japánul is dalolt; és egy Dél-Afrikából érkező, dalait tánccal kísérő együttest. Nagyon laza, könnyed volt az egész, nagyon jó hangulat volt.

Összességében hogy érezted magad? Szereztél-e valami olyan élményt, amire hosszú-hosszú ideig emlékezni fogsz?

Nagyon örülök, hogy ott lehettem! Nagyon jó volt visszatérni Pécsre! Én ott tanultam az egyetemen, és azóta nem jártam a városban. Élveztem Pécs mediterrán hangulatát, igen szépnek találtam a felújított belvárost. Nagyszerű érzés volt ennyi nációval, ennyiféle kultúrával megismerkedni, ennek a sokszínű zenei kavalkádnak részese lenni! Az EC megerősített abban, hogy jó szeretni a zenét, jó kórusban énekelni, és hogy az ének valóban kultúrák közötti híd, közös nyelv lehet.

Győr is készül egy európai nagyrendezvényre, már csak néhány év van hátra az EYOF-ig. Mire kell odafigyelnünk szerinted, hogy az is olyan sikeres lehessen, mint az Europa Cantat?

Ez a párhuzam nekem is eszembe jutott Pécsett! Két dolgot említenék, ami kulcsfontosságú: a város egészének elkötelezettsége és a profi szervezés. Mindenki tudta, mi a dolga, és mindenki a helyén volt.

Berente Erika

2015.09.22