1023

Először tartották meg a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált

Ezen a napon történt

A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, amit 1946 őszén rendeztek meg először, az évtizedek során a világ legjelentősebb filmes seregszemléi közé emelkedett. Hírneve a filmek művészi kvalitásának, illetve eladhatóságának egyensúlyán alapszik. A benevezett filmek mindig a világ élenjáró rendezőinek legújabb alkotásaiból adnak válogatást, s az itt megszerzett díjak komoly szakmai elismerést jelentenek. Olyan neves rendezők köszönhetik első nemzetközi sikerüket a filmfesztiválnak, mint François Truffaut, Jim Jarmusch vagy Steven Soderbergh.

Egy Franciaországban rendezendő filmfesztivál ötlete már 1938-ban, a világ legrégebbi filmszemléjén, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon megfogalmazódott, mert a nemzetközi zsűrire egyre nagyobb nyomás nehezedett a náci Németország és a fasiszta Olaszország részéről, hogy olasz és német propagandafilmeket hozzanak ki győztesnek. Emiatt az amerikai, brit és francia zsűritagok kivonultak a rendezvényről; köztük Philippe Erlanger történész, diplomata. Velencéből hazafelé tartva gondolt először arra, hogy egy új – „kényszer és kompromisszumok nélküli” – nemzetközi filmes seregszemlét kellene szervezni. Ötletét felkarolta Jean Zay, akkori francia közoktatási és szépművészetügyi miniszter. Az első fesztivált, amelynek zsűrielnöki tisztére a film feltalálóját, Louis Lumière-t kérték fel, 1939. szeptember 1. és szeptember 20. között tervezték megrendezni. De mivel a megnyitó napján tört ki a második világháború, a szervezők a hivatalos megnyitót elnapolták szeptember 10-ére, majd ez a dátum eltolódott 1940 februárjára. A halasztás végül egészen a háború utánig tartott.

A II. világháború után Charles de Gaulle kormánya, az Oktatási Minisztérium, a Külügyminisztérium, valamint a Nemzeti Filmközpont (Centre National de la Cinématographie) közös védnöksége alatt újra elővette a rendezvény tervét, s azt 1946 őszén, Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál néven meg is valósították. Az akkor benevezett filmek rendezői között található Jean Cocteau, Alfred Hitchcock, Roberto Rossellini, Billy Wilder, valamint a magyar származású Charles Vidor.

A cannes-i fesztivál két nagy egységből áll, amelyeken belül több szekció található:

Hivatalos válogatás
- Nagyjátékfilmek versenye – a versenyszekció mezőnyében évente mintegy 20 film mérettetik meg a fesztivál jelképévé vált fődíjért, az Arany Pálmáért.
- Un Certain Regard – 1978 óta a hivatalos válogatás versenyen kívüli szekciója, melyen mintegy 20 nagyjátékfilm vesz részt, a díj mellett a nyertes film támogatást kap a franciaországi forgalmazáshoz.
- Nagyjátékfilmek versenyen kívül – más fesztiválokon vagy nemzetközi megmérettetésben részt vett nagy sikerű alkotások bemutatása.
- Cinéfondation – 1998 óta mutat be filmfőiskolások és egyetemisták által készített kisfilmeket.
- Rövidfilmek versenye – a rövidfilmek Arany Pálmájáért 10-15 kisfilm verseng évről évre.

A Fesztivál által alapított párhuzamos szekciók
- Örök Mozi (Cinéma de toujours) – 1992 óta emlékeznek meg ebben a szekcióban régi kiváló alkotókról és a filmművészet nagy pillanatairól.
- Cannes-i Klasszikusok (Cannes Classics) – 2004 óta karolja fel a világ filmes örökségét azzal, hogy restaurált, felújított kópiákat mutat be.

A fentieken felül, a cannes-i fesztivál ideje alatt zajlanak a fesztiváltól független, külső szervezetek által alapított párhuzamos szekciók eseményei is:
- Kritikusok Hete – 1962 óta ad lehetőséget fiatal tehetségek, első- és másodfilmes rendezők bemutatkozására.
- Rendezők Kéthete – 1969-ben alternatív rendezvényként indult szekció azon „független, szabad filmek” részére, amelyeknek alkotói még kevésbé ismertek, és amelyek nem kerültek be a hivatalos válogatásba.

A fesztivál hivatalos válogatásában négy zsűri értékeli az alkotásokat:
- Nagyjátékfilmek zsűrije
- Cinéfondation és rövidfilmek zsűrije
- Un Certain Regard zsűrije
- Arany Kamera zsűrije

A zsűrik elnökeit és nemzetközi tagjait a fesztivál igazgatótanácsa kéri fel. A nagyjátékfilmek zsűrije egy elnökből és nyolc tagból áll (művészek, filmrendezők, színészek, írók, értelmiségiek…). Döntéseiket titkos szavazással hozzák meg. A zsűriknek több magyar tagja is volt, többek között Jancsó Miklós 1967-ben, Szabó István 1986-ban és Gaál István 1971-ben és 1995-ben.

A 2015-ös versenyfilmes zsűriben először fordult elő, hogy két társelnök vezette, Joel és Ethan Coen amerikai rendező-forgatókönyvíró testvérpár személyében. Mellettük Rossy de Palma spanyol színésznő, Sophie Marceau francia színésznő-rendező, Sienna Miller brit színésznő, Rokia Traoré mali énekes-zeneszerző, Guillermo del Toro mexikói rendező, Xavier Dolan kanadai rendező-színész és Jake Gyllenhaal amerikai színész felelt a főbb díjakért.

A díjazottainkról:

Az első magyar alkotást 1947-ben mutatták be Cannes-ban: Keleti Márton Bródy Sándor színművéből készített filmjét, A tanítónőt. Az 1950-es években Keleti további három alkotással képviselhette hazánkat, de már nevezték Makk Károly (Liliomfi) és Fábri Zoltán (Körhinta, Édes Anna, Dúvad) filmjeit is. A nagyjátékfilmeket illetően az első hivatalos magyar elismerést Páger Antal kapta 1964-ben a Pacsirta című filmdrámában nyújtott alakításáét. Rá egy évre Banovich Tamás kapott technikai nagydíjat táncfilmjéért, Az életbe táncoltatott leányért, filmrendezőként pedig 1967-ben Kósa Ferenc kapott elismerést Tízezer nap című alkotásáért. Az 1960-as évek második felétől szinte majdnem minden évben jelen volt Cannes-ban Jancsó Miklós: a Szegénylegények 1966-os sikeres bemutatkozása után sorra vetítették fontosabb műveit – Csillagosok, katonák, Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Magánbűnök, közerkölcsök, Magyar Rapszódia, Allegro Barbaro, stb., azonban rendezői munkáját díjjal csak 1972-ben ismerték el (Még kér a nép). Jancsó Miklós mellett Makk Károly képviselte legtöbbször hazánk filmművészetét a fesztivál hivatalos válogatásában – előbbi hét, míg utóbbi hat filmet mutatott be (Jancsó-alkotásokat vetítettek a párhuzamos rendezvényen is).

A legmagasabb elismerést – a hivatalos válogatás második díjának számító zsűri külön nagydíját – Mészáros Márta kapta Napló gyermekeimnek című alkotásáért (1984). Ugyancsak nagydíjas lett 2015-ben az elsőfilmes Nemes Jeles László Saul fia című filmdrámája, emellett elnyerte a FIPRESCI-díjat, a Technikai-művészi Vulcain-díjat (Zányi Tamás hangmérnök), valamint a François Chalais-díjat. Két díjat vehetett át (legjobb forgatókönyv, valamint zsűri különdíja) Szabó István. Szépen mutatkozott be 1989-ben az Un Certain Regard szekcióban Enyedi Ildikó: Az én XX. századom című filmje elnyerte az Arany Kamerát. A magyar filmművészet rendszerváltás utáni helyzete nem tette lehetővé, hogy jelen legyünk az Arany Pálmáért folytatott versenyben; Szabó István Hanussenjének 1988-as bemutatója után 19 évnek kellett eltelnie, hogy Tarr Béla filmje, A londoni férfi meghívásra kerülhessen. 2008-ban ismét sikeresen szerepeltünk, Mundruczó Kornél Delta című alkotása elnyerte a filmkritikusok elismerését.

Törőcsik Mari színészi játékát két alkalommal is elismerték: 1971-ben Darvas Lilivel együtt részesült külön dicséretben (Szerelem), 1976-ban pedig a Déryné, hol van? főszerepének megformálásáért vehette át a legjobb női alakítás díját. 1983-ban Mandragora-díjat kapott.

Nagyon eredményesek rövidfilmjeink. Homoki Nagy István Egy kerecsensólyom története című kisfilmjének 1951-es bemutatkozása óta öt alkotás kapott fődíjat: Nyitány (1965), Küzdők (1977), Moto Perpetuo (1981), Szél (1996) és Eső után (2002) – ezzel a nemzetek sorában a franciák után a másodikak vagyunk. Kezdetben elsősorban Kollányi Ágoston kisfilmjei képviselték hazánkat (ő kétszer is technikai nagydíjat kapott), majd főleg animációs filmjeink arattak sikert.

A párhuzamos rendezvényeken ugyancsak rendszeresen jelen vagyunk. A Kritikusok Hete keretében Erdőss Pál Adj király katonát! című filmje volt a legsikeresebb: megkapta az Arany Kamerát. A független filmesek Rendezők Kéthete elnevezésű rendezvényén Mészáros Márta és Jancsó Miklós 1969-es részvétele óta olyan filmek kerültek bemutatásra, mint Jancsó Égi bárány (1971), Bódy Gábor Nárcisz és Psyché (1981), Xantus János Eszkimó asszony fázik (1984), vagy Tarr Béla Werckmeister harmóniák (2000) című filmje. Elnyerte a FIPRESCI-díjat Gábor Pál: 1979-ben az Angi Verával, Sándor Pál pedig 1983-ban a Szerencsés Dániellel. Ugyanezt a díjat kapta meg 1993-ban Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című alkotása. A 78-as szent Johannája című kisfilmjével e szekció rövidfilmjei között mutatkozott be Cannes-ban 2003-ban Mundruczó Kornél, aki ezt követően – Iványi Marcell 2000-es részvétele után másodikként – meghívást kapott Párizsba, a Cinéfondation keretében való képzésre, majd újabb filmjének (Kis Apokrif No. 2.) a hivatalos programban történő vetítésére.

Összeállította: Szabados Éva

Forrás: Wikipédia

2015.09.20
25