Tizenhat éves koromban találkoztam először Cortázarral, egy barátnőm unszolására kezdtem el olvasni az Antonionit is megihlető Nagyítást. És nem bírtam letenni. Én, aki nem is szeretem az elbeszéléseket, mert túl rövidek, és nem tudok azonnal váltani egyikről a másikra. Hát ebben a kötetben tudtam. Aztán elmentem a könyvtárba, és kikölcsönöztem mindent, amit találtam a szerzőtől. Nem volt túl sok. Az összefüggő parkok című novelláskötet, melyben igen sok az átfedés a Nagyítással, ill. A nyertesek című regény. Azóta persze elolvastam más műveit is de a legjobban a Rítusok tetszett.

Novellái zseniálisak, akár micronovellák, akár hagyományosak, akár kisregényszerűek: tökéletesen szerkesztettek (bár a műfajra jellemző feszességhez nem mindig ragaszkodik), egyediek (mind hangulatukban, mind tartalmukban különböznek egymástól), a misztikum, a szürreális és az abszurd keveredik bennük a realitással, de olyan mesterien, hogy még az olyan földhözragadt olvasókat, mint én, is meghódította. A két réteg (valós és nem valós) általában különböző jelentéstartalmat, „mondanivalót” hordoz, melyek nem feltétlenül vannak összefüggésben egymással, ezáltal egy Cortázar-mű elolvasása dupla élmény. Ez alól csak micronovellái kivételek, ezekben a két réteg kiegészíti egymást, együtt hordozzák a jelentést.

Regényírói munkássága is jelentős, de kiemelkedőt a novella műfajában alkotott. Stílusa olyan szinten egyedi, hogy szinte lehetetlen elmesélni egy-egy mű tartalmát. Ahogyan egykori mestere, Jorge Luis Borges fogalmaz: „Senki sem tudná elmesélni egy Cortázar-szöveg tartalmát; meghatározott szavak meghatározott rendje alkot minden egyes írást. Ha megkíséreljük összefoglalni, megbizonyosodhatunk róla, hogy elvész belőle valami csodálatos.” Bizonyítékul íme itt van két idézet egy-egy micronovellából:

Az író aláírása

„Egy fáma felfedezte, hogy az erény egy gömbölyű, soklábú mikroba. Tüstént beadott az anyósának egy nagy kanál erényt. Az eredmény elrettentő volt: a hölgy felhagyott a csípős megjegyzéseivel, egyesületet alapított eltévedt hegymászók megsegítésére, és alig két hónap múltán olyan példásan viselkedett, hogy a leánya hibái, amelyek addig észrevétlenek voltak, a fáma nagy megdöbbenésére és elképedésére most határozottan szembetűnőek lettek. Nem volt mit tennie, beadott egy evőkanál erényt a feleségének is, aki még aznap este elhagyta…”

(Julio Cortázar: Csapott evőkanállal – részlet)

„Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezőn. Az első gondolata az, hogy leszakítja... de aztán… megsimogatja a szirmait, fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja az illatát… A virág meg azt gondolja magában: ’Olyan, mint egy virág.’”

(Julio Cortázar: A virág és a dulimanó – részlet)

tmoni

A képek a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A képek felhasználása a licenszfeltételek alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található: 1. kép  2. kép