A vásznon Cseh Tamás és Pingiczer Csaba

Interjú Sándor József Péterrel

Szeptember 10-én és 11-én látható a Forrás Waldorf Általános Iskola és Gimnázium festménykiállítása a Győri Nemzeti Színház előcsarnokában. A tematikus tárlat Cseh Tamás és Pingiczer Csaba előtt tiszteleg. Az esemény kapcsán Sándor József Péter művésztanárral beszélgettünk.

Samu Eszter és Sándor József Péter művésztanárok, valamint vezetésükkel a Forrás Waldorf Iskola 12 diákja készítette a portrékat. A legfiatalabb alkotó második osztályos.

Hogyan született a kiállítás ötlete?

A portréfestészetet mindig nagyon szerettem. Látható is néhány köztéri munkám a városban. Az iskola diákjaival pedig már volt egy Liszt Ferenc tematikájú tárlatunk 2011-ben. A mostani képanyagot részben Hartyándi Jenő, a Mediawave Fesztivál igazgatója inspirálta, akivel még tavaly beszélgettünk Cseh Tamásról. Sokat olvastam róla, és volt szerencsém személyesen is találkozni vele, így szívesen fogadtam az ötletet. Már folyamatban volt a portrék készítése a diákokkal, amikor Pingiczer Csaba kórházba került. Miután értesültünk a haláláról, elhatároztuk, hogy neki is szenteljük ezt a kiállítást. Dolgoztam a győri színházban, ezért Csabával mint fiatal, tehetséges színésszel találkoztam, és a szüleit is ismerem. A diákok között pedig van olyan, aki játszott vele egy színpadon. Így több kapcsolódás is volt, ami az alkotásokat ihlette.

Hogyan élték meg az alkotói folyamatot a diákok?

Amikor a portrékat készítettük, elég sokan dolgoztunk egymás mellett. Nagyon inspiráló volt, hogy megnézhettük egymás munkáit. Láthattuk a különböző fázisokat, és hogy ki milyen technikai megoldásokat alkalmaz. Emiatt úgy gondolom, sokkal jobb munkák születtek, mintha mindenki magányosan alkotott volna.
A művészet, főleg a közös művészeti tevékenység hatalmas motiváció, és nagy felszabadító ereje van. Mindenkinél lehetett látni, hogy mikor kapja el a fonalat, mikor kezd ráérezni a dologra. Szoktam mutatni egy képet példaként. Ennek az alkotója nagyon nehezen indult el a festéssel. Segítséget kért tőlem. Elegendő volt néhány instrukció, és perceken belül hihetetlenül átalakult a kép. Sikerült benne elindítani egy olyan folyamatot, amely fölszabadította a gátlásokat, és meg tudott nyilvánulni a lényeg.

Elárulna egy ilyen „varázs-instrukciót”, amellyel így be lehet indítani a gyerekek képzeletét?

Lépj el tőle! Nézzél bele! Oda kell még egy kis fény. Oda tegyél még egy kis árnyékot. Kicsit a színek hatását lehetne fokozni... A képekhez vegyes technikát használtunk. Az akrilra rátett pasztellel nagyon különleges színhatásokat lehet elérni. A fiatalok nagyon nyitottak a merész dolgokra.

Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

Más jellegű, de nagyon nagy terveink vannak. Az ötödik osztállyal, akik egész évben a görög kultúráról tanulnak, egy opera átfogalmazását szeretnénk előadni, Shakespeare Szentivánéji álom című művét Benjamin Britten feldolgozásában. Évek óta szeretném megvalósítani ezt az ötletet, mert az az érzésem, hogy az operát sokkal nehezebb műfajnak érzik, mint amilyen valójában. Viszont, ha úgy van előadva, mint egy mese, amelynek zenei részletek adják a hátterét, akkor az a gyerekek számára is befogadhatóvá válik. Ezt az összművészeti produkciót, melyben a díszleteket és a jelmezeket is a gyerekekkel együtt készítjük, jövőre tervezzük bemutatni a Mediawave Fesztiválon, a Monostori erődben.

Ez a kiállítás meddig látható?

Itt a színházban szeptember 11. péntekig. De még tervezzük máshol is bemutatni.

Szabados Éva


2015.09.11