985

Tommaso Campanella

447

447 éve, 1568. szeptember 5-én született Tommaso Campanella itáliai filozófus, teológus, asztrológus és költő. Dél-Itáliában, Calabria tartományban látta meg a világot, és mivel családja nagyon szegény volt, a tehetséges gyermek taníttatására csak úgy nyílt lehetőségük, ha belép a dominikánus rendbe.

Itt magas szintű oktatásban részesítették. Ám ahogy az már több nagy gondolkodó, például Giordano Bruno esetében is előfordult, a szabad lelkű és igazságra szomjazó ifjú összetűzésbe keveredett a rend vezetőivel. A növekvő feszültség végül a renddel való szakításhoz vezetett.
Campanella sorsát meghatározta, hogy abban a válságos időszakban élt, amikor az itáliai reneszánsz már a „végét járta”, s a katolicizmus megreformálásával megerősödött az inkvizíció tevékenysége. Ennek egyik következménye Giordano Bruno megégetése 1600. február 17-én.

Campanella 1590-ben Telesio természetfilozófiája védelmében írt első munkájával keltette fel az egyházi hatóságok gyanakvását. 1592-ben Padovában Szentháromság-tagadás vádjával fogták perbe; fogsága Rómában folytatódott, amelyből barátai közbenjárására szabadult. 1599-ben Nápolyban spanyolellenes összeesküvéssel vádolták, itteni fogságából őrültséget színlelve szabadult. 1602-ben Rómában az inkvizíció bírósága veszedelmes eretnekként életfogytiglani fogságra ítélte; 24 évet töltött a börtönben, de fogsága alatt is dolgozott művein. 1626-ban szabadult, 1629-ben pedig VIII. Orbán pápa felmentette a korábbi vádak alól. A dél-itáliai spanyol hatóságok elől 1634-ben Párizsba menekült, ahol XIII. Lajos évjáradékot adott a számára, Richelieu tanácsadójává fogadta, az egyetemen pedig bölcseleti előadásokat tartott egészen haláláig. (A Richelieu-ről általánosan ismert képhez az is hozzátartozik, hogy a bíboros több írónak is nagylelkű pártfogója volt, és ő alapította a francia akadémiát.)

Tommaso Campanella legismertebb műve a Napváros (Napállam) című dialógus. Az inkvizíció börtönében írt államelméleti utópia szervesen beleillik a filozófia történetének nagy állambölcseletei sorába. Sok antik és reneszánsz elemet lehet fölfedezni benne, hisz a szerző főleg e két korszak gondolkodóiból merített. Platónra utal a Napváros dialógusformája és Állam című munkájának néhány gondolata (pl.: mindkét államot csak a legbölcsebbek vezethetik). A reneszánsz filozófusok közül, a firenzei újplatonisták, Marsilio Ficino és Pico della Mirandola voltak rá a legnagyobb hatással. Mórus TamásUtópiá”-ját is jól ismerte Campanella, és felhasználta saját írásához.

Van köztük egy Főpap-Fejedelem, akit Napnak hívnak, a mi nyelvünkön Metafizikus a neve,
ő mindennek a feje lelkiekben és testiekben egyaránt, s minden ügy az ő kezébe fut össze.
Három mellérendelt fejedelem van: Pon, Sin, Mor, azaz Hatalom, Bölcsesség, Szerelem.”
...ezeknek a tisztviselőknek egyben filozófusoknak kell lenniök, sőt mi több, történészeknek, természettudósoknak és humanistáknak is.” (Napváros)

A Napváros egy olyan ideális államot mutat be, melyben mindenki képességeinek megfelelő területen dolgozik, a megtermelt javakat igazságosan osztják el, és nincs magántulajdon. Nemes elképzelés az is, hogy mindenki számára kötelező az írni-olvasni tanulás. Az oktatásban a reneszánsz embereszmény tükröződik.

Mi tudjuk, hogy aki csak egyetlen tudományt ismer, az sem ezt az egyet, sem a többit nem ismerheti jól, s aki csak egyetlen, könyvből tanult tudományra alkalmas, az tehetetlen és nehézkes. De nem így a gyors és minden ismeretre kész elme, mint amilyennel a Napnak is rendelkeznie kell. És a mi városunkban, mint látod olyan könnyedséggel sajátítják el a tudományokat, hogy itt egy év alatt többet tanulhatnak, mint közöttetek tíz vagy tizenöt év alatt, nézd csak meg ezeket a gyermekeket...” (Napváros)

Ugyan bizonyos részeket figyelembe véve megkérdőjelezhető, hogy a mai ember boldognak érezné-e magát egy több szempontból leszabályozott rendszerben, de nagyon fontos, hogy Campanella tökéletes állama nem értelmezhető kiragadva környezetéből, hanem csak abban a térben és időben, amelyben keletkezett. A pontos képhez ráadásul szükség lenne a szerző asztrológiai, metafizikai írásainak ismeretére is, hogy a szimbolikus motívumok is világossá válhassanak.

A város hét nagy övezetre oszlik, ezeket hét nagy bolygóról nevezték el... A hegy tetején nagy tér van, középen hatalmas, csodálatosan megépített templommal...
A templom teljesen kerek. Az oltár fölött csak egy nagy világtérkép van, rajta az égboltozattal, s egy másik, amely a földet ábrázolja.”
A templom felett huszonnégy pap lakik, akik éjfélkor, délben, reggel este zsoltárokat énekelnek Istenhez, az a feladatuk, hogy figyeljék a csillagokat, feljegyezzék mozgásukat,
mert ezekből tudják meg, hogy milyen országokban milyen változások történtek vagy fognak
történni.” (Napváros)

Campanella, a reneszánsz filozófia jeles képviselője, aki művével sok megfejtendő rejtélyt és értékes tanulságot hagyott az utókorra, valamint olyan létkérdéseket vetett fel, amelyeknek megnyugtató megoldása még valószínűleg jó ideig várat magára.


Tommasso Campanella: Az emberek, az isten és az angyalok játékai

A világ színpadán magadra, lélek,
öltsd álarcát a testnek s testieknek,
s színjátékot a mennyei seregnek
a természet képében játssz, művészet.

Ki-ki tegye és mondja azt, mi végett
világra jött, során jeleneteknek
legyenek kik jajgatnak s kik nevetnek,
komédiátok jól véghezvigyétek.

Nem képes és nem vágyik másegyébre
senki, mint mit vidítva és vidulva
a végső Bölcsesség írt szövegébe;

s ha megtérnek majd játék s ugrabugra
végén a maszkok földbe, vízbe, égbe,
Istenben látjuk, szerepét ki tudta.

(Fordította: Sárközi György)

Szabados Éva


A kép a http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.

2015.09.05