956

Johann Wolfgang von Goethe

266

266 évvel ezelőtt ezen a napon, augusztus 28-án született Johann Wolfgang von Goethe, a sokoldalú német gondolkodó, aki egyszerre alkotott nagyszerűt a művészet és a tudomány területein. Író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus egyszemélyben. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője.

Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. – Weimar, 1832. március 22.) bár elsősorban íróként ismert, ő maga sorolta tudományos munkásságát többször is irodalmi művei fölé. Foglalkozott botanikával, osteológiával, ásványtannal, meteorológiával, színelmélettel, tudománytörténettel. Az ő nevét viseli az α-vas(III)-hidroxid, a goethit és egy növénynemzetség, a Goethea. Bizonyos földtani jelenségek magyarázataként felvetette a jégkorszakok létezésének lehetőségét, egy őstulok leletben a mai szarvasmarha elődjét látta. Nagy távolságokra levő területek légnyomásadataiból időjárást jósló rendszert próbált létrehozni. Nevéhez fűződik a morfológia mint tudomány módszereinek és céljainak kidolgozása. Legnagyobb terjedelmű műve, a Zur Farbenlehre (Színtan), amely színelméleti munkáinak javát tartalmazza, a mai fiziológiai optika egyik előfutára.

Mégis vannak, akik Goethe tudományos írásait egy idegen területre kiruccanó nagy szellem szárnypróbálgatásainak nevezik, melyek inkább csak a szakemberek kis körének érdeklődésére tarthatnak számot. Ezt megkérdőjelezi az a bibliográfia, amely 1987-ben 10 000, Goethe természettudományos műveivel foglalkozó könyv címét gyűjtötte össze. Az óriási érdeklődés arra mutat, hogy nagyon sokan igenis komolyan vették-veszik elméleteit és kutatási eredményeit. Sokoldalúsága nem zárhatja ki az elismert tudósok köréből, hiszen hosszú élete során több, önmagában is megálló tudományos felfedezést tett. Különlegessége, hogy jóval megelőzte a korát bizonyos szemléleti kérdésekben.

Goethe mélyen elmerült a klasszikus ókor, és főként Görögország gondolkodóinak írásaiban. Úgy látta, hogy közelebb álltak a természethez, és jobban értették az ember lényegét. Tisztelte bennük, hogy képesek voltak tanulni a természettől. Az antik szemléletmód szerint, amely számára is mintául szolgált, a világ, azaz a makrokozmosz és az ember, azaz a világot tükröző mikrokozmosz analogikusan összekapcsolható.

Természetfilozófiájában találkozunk a ciklikusság törvényével, mely szerint semmi sem pusztul el véglegesen, mint ahogy egyetlen élő sem születik a semmiből.

„Szilárd meggyőződésem, hogy szellemünk elpusztíthatatlan természetű lény, öröktől fogva örök időkig él és hat. A Naphoz hasonló, amely csak a mi földi szemünkben látszik lemenni, de valójában soha nem megy le, hanem szüntelenül világít.”

A ciklikusság törvényét fogalmazza meg művészi formában a Szellemek éneke a vizek fölött című versében is:

„Az emberi lélek
tükre a víz:
mennyből jön alá,
mennybe megy föl,
s lekényszerül
megint a földre,
örök utas.”

Goethe a művészeteket is a természet folytatásaként szemlélte. Igyekezett belelátni azokba a dolgokba, amelyeket a természet törekszik létrehozni. És azután közvetítette azt, amit szemlélt. A művészet hivatását ennek fényében határozta meg, és ez alapján volt képes felismerni az örökérvényű alkotásokat.

„A dolgok a természetben nincsenek egészen készen, mintha még egy titok lenne mögöttük. A nagy természetben a természet szándékai a csodálatraméltóak. Ezt kell megteremtenie a művésznek.”

„...ahogy itt állok olyan művek előtt, amelyekben a magas művészet él, itt látom, hogy belőlük mintha Isten beszélne.” – írta Itáliából.

Befejezésül a weimari szellemi óriás néhány „életmód-tanácsa” útravalóul:

„Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak.”

„Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni.”

„Aki az első gomblyukat elvéti, végig be nem gombolkozhatik.”

„Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.”

„Vágyaink a bennünk szunnyadó képességek előhírnökei.”

Összeállította: Szabados Éva

 

Források: Wikipédia, hps.elte.hu/~zemplen/termvil.doc, www.citatum.hu, www.ujakropolisz.hu, http://mek.oszk.hu/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.08.28
3