982

„Az egri remete”

Gárdonyi Géza 152

Évente több ezer hatodikos veszi kezébe fő művét, az Egri csillagokat, amellyel Gárdonyi Géza kiérdemelte helyét a magyar irodalom klasszikusai között. Élete ezer szállal fonódott össze Egerrel és a várral, nemcsak a regénye kapcsán, hanem mert élete meghatározó részét a városban élte le, s legnagyobb sikereit is itt érte el. Az „egri remete” 152 éve, 1863-ban ezen a napon született.

Gárdonyi – születési nevén ZieglerGéza édesapja sosem tudott huzamosabb ideig egy helyen megmaradni, mivel rendszeresen összerúgta a port munkaadóival, így a majdani író gyermekkorában 16 településen is lakott. Apja éppen a gárdonyi Nádasdy-uradalomban dolgozott, amikor 1863. augusztus 3-án megszületett a kis Géza. Először írói álnévnek használta a Gárdonyi alakot, amely csak később vált hivatalosan a vezetéknevévé.

Tanulmányait Budán kezdte, de több falusi iskolában is koptatta a padokat, a legidillikusabb időket pedig Gárdonyban élte. Középiskolái között megtaláljuk a sárospataki református kollégiumot és a Kálvin téri református gimnáziumot. A Kálvin téren sok „első” élményt gyűjtött Ziegler Géza: első barátságok, első szerelem, első versek.

Mivel fizikuma nem engedte meg, hogy vasműves apja nyomdokaiba lépjen, így az Egri Érseki Római Katolikus Fitanítóképző Intézetbe iratkozott be. Mostoha körülmények között sínylődött, s egyáltalán nem volt kedve a tanításhoz, egyetlen célja a diploma megszerzése volt. Az egri évek alatt kezdte zsurnaliszta karrierjét mint több diákélclap szerkesztője, munkatársa és illusztrátora.

Tanítói pályája Devecserben indult, miközben kisebb-nagyobb kihagyásokkal írt is, műveit dunántúli és fővárosi lapok jelentették meg. Nyomasztó körülmények uralkodtak Devecserben is, s a tanításhoz sem jött meg a kedve; többször is arról álmodott, hogy könyvkereskedő lesz. Dabronyban előrelendült a karrierje, kántortanítóként nagyobb szabadságot kapott, játékosan tanította az írást és az olvasást. 1885-ben lemondott az állásáról, s Győrbe költözött ifjú feleségével, Csányi Máriával. Házassága sose volt boldog, neje már egy hónap után megcsalta, de Gárdonyi visszafogadta őt. Győrben indult el igazán az újságírói karrierje, a Hazánknak és a Győri Közlönynek dolgozott, a Budapesti Hírlapnak külsős munkatársa volt.

Megfordult Szegeden és Aradon is, de mivel az egészsége megrendült, Pestre kellett költöznie, ahol a gyógyulás mellett több lapban is publikált. 1892-ben különvált feleségétől, aki Győrbe költözött, Gárdonyi pedig belevágott a körkép-üzletbe: először Feszty Árpád oldalán, majd sajátot is állított a Városligetben. Bár a Dante Isteni színjátékának pokolbeli jeleneteit bemutató rotunda csúnyán megbukott, Gárdonyi további kettőt is tervezett, egyet Petőfiről, egyet pedig a fehérló-áldozatról.

Elidegenedett a pesti élettől, nem tetszettek neki a millenniumi építkezések, leginkább Rákospalotára költözött volna, de gondolkozott azon is, hogy Amerikába vándorol. Az Államok helyett Egert választotta, ahol vett egy várra néző birtokot, amelyhez később megvásárolta a szomszédos szőlőst. A telekre még egy házat építetett, ahol édesanyja és két idősebbik fia lakott. A városban élte legtermékenyebb időszakát, legismertebb regényei is Egerben születtek. Legenda épült köré, „egri remetének” vagy a „láthatatlan embernek” hívták, hiszen nem nagyon szeretett kijönni sötét, ablaktalan dolgozószobájából. A valóság viszont más volt: barátait, írótársait szívesen fogadta, csak a nagy nyilvánosságot kerülte.

Az Egri csillagok című regénye hozta meg számára a szakmai sikert, saját bevallása szerint ellenmagyarság kultuszt szeretett volna megteremteni a történelmi ismereteken alapuló magyarságképpel. A láthatatlan ember című műve a szecessziós népiesség jegyében született, az Isten rabjai címűben pedig foglalkozik a katolikus dogmatikával és a lélekvándorlással is. Hősei általában magányos, csendesen szenvedő alakok, akik jellemükben nem változnak, ugyanolyanok maradnak az egész történet során. A könyvek mellett publikált több lapban is, jó barátságot ápolt Bródy Sándorral, Tóth Bélával és Szabolcska Mihállyal. A bor című drámájával a népszínművet fejlesztette tovább, elhagyott minden közhelyet, amelyre a műfaj épült. Rengeteget utazott, számos művéhez gyűjtött anyagot az eredeti helyszíneken, kutatásai közben néhány új felfedezést is tett.

A századfordulón új hobbija lett, a botanika, de sokat foglalkozott ízeltlábúakkal, hegedült, festett, rajzolt és fényképezett is. Nagy hipochonder volt, 2 évig járt különböző specialistákhoz fejfájással, míg olvasószemüveget nem kapott. A világháború megviselte gyenge idegrendszerét, mivel kisebbik fia orosz fogságba esett. Örvendett a Monarchia felbomlásának, tetszett neki az őszirózsás forradalom, eleinte szimpatizált a Tanácsköztársasággal is, de abból később kiábrándult. 1922. október 14-e után már nem szállt ki az ágyából, valósággal várta a halált, amely október 30-án eljött érte. Az 59 évesen elhunyt Gárdonyit akarata ellenére az egri líceumban ravatalozták fel, majd az egri vár Bebek-bástyáján helyezték örök nyugalomra. Sírját egy kereszt jelzi, amelyre a híres „Csak a teste” szöveget rótták.

Műveit folyamatosan adják ki újra és újra, az Egri csillagok 2005-ben A Nagy Könyv szavazásán a legnépszerűbb magyar regény címet nyerte el. Gárdonyi szülőházában és egri birtokán emlékmúzeum működik, 2013-ban pedig az egész ország ünnepelte emlékév keretében a 150. születésnapját.

Forrás: kultura.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.08.03
11