1667

A dubstep

Az elektronikus zene – 13. rész

Nehéz jól leírni, mi is a dubstep.  Eredetét tekintve a londoni feketék underground tánczenei stílusából alakult ki, a UK garage-ból, amely fokozatosan elvesztette R’n’B-s jellegét, és egyre több „tér” maradt a basszusok kibontakozásának, miközben magába olvasztotta a jamaikai dub zene vibráló, lüktető atmoszféráját. Aki először hallja, annak olyan érzése lehet, mintha értelmetlen jelek és hangok egyvelege zúdulna rá.

Az elektronikus zenei irányzatok legfiatalabb hajtása az új évezred elején jött létre: a UK garage egyes kísérletező kedvű producerei egy sokkal sötétebb, ridegebb hangzásban kezdtek gondolkodni. Elhagyták a vidáman szökellő énekeket, a buja érzelmekre rájátszó összhangzatot, a hangszerelést eltolták a minimalizmus felé, és ami végérvényesen lerakta az új műfaj alapköveit: a szikár ritmusképletet gyomorrengető szubbasszusokkal és dubos visszhangokkal toldották meg. Az eredmény végül egy olyan hangzás lett, amelynél perpillanat talán semmi sem viseli magán hitelesebben a szmoggal körbefont, rideg, urbánus létforma elidegenedettségének érzését. A dubstep kifejezést 2002-ben kezdték el használni a stílusra, s a legelsők, akik ebben a műfajban alkottak, El-B, Oris Jay, Steve Gurley, Hatcha, Youngsta, Kode 9 és Zed Bias voltak.

A dubstep fő jellemzői a 135-145 bpm közötti, szórványos törtritmusok, a majdnem folyamatosan jelenlevő, az egész hangképet kitöltő szubbasszus (nagyon mély hang), a minimalista hangszerelés, és a sötét, komor hangulat. Többnyire instrumentális, gyakran épül félhangokra, disszonáns harmóniákra. Érdekes tripletek (3-as hangzatok) is megférnek benne, és gyakoriak a pörgetések és a duplázások, amitől hirtelen felgyorsulunk, s a táncparkettre rohanunk.

A korai darabok szerkezete még a drum & bass felvételek szerkezetére emlékeztetett: bevezetés (intro), egy (legtöbbször basszuskiállással végződő) fő rész, egy középső rész, egy második fő rész, majd befejezésként egy levezetés (outro). Az irányzat fejlődésével nem minden előadó ragaszkodott ehhez, de a basszuskiállás a mai napig kedvelt eszköz maradt. A dubstep felvételek egy taktusában általában az első és a harmadik a hangsúlyos ütem. Az ütősök ritmusának mintázata gyakran olyan, hogy csupán azt hallva a hallgatónak az a benyomása, hogy félsebességgel forog a lemez; a valós tempó érzetét egy másik zenei elem – legtöbbször a basszusmenet – jelenléte adja (double-time rhythm). 2003-tól valamelyest új irányt vett a dubstep – főleg DJ Hatcha és Digital Mystikz jóvoltából – a reggae stílus dubplate felé.

2006-ban Burial albumának megjelenése és Az ember gyermeke című film jóvoltából – amelyben hallható a dubstep zene – már az egész világon kezdett ismertté válni. Az amerikai klubokban is megjelent, sőt Japánban is „felfedezték”. Techno előadók és producerek is elkezdték használni alkotásaikban ezt a fajta hangzásvilágot. 2007-ben Benga & Coki számának a Night-nak sikere tovább fokozta a műfaj iránti keresletet. 2008-tól a nők is egyre nagyobb szerephez jutottak. 2009-től a videomegosztó oldalak jóvoltából, az Internet segítségével a dubstep zene minden addiginál nagyobb tömegek érdeklődését keltette fel.

2011-ben a Skrillex által képviselt brostep révén a stílus sikereket ért el Amerikában is. A brostep az elektronikus basszusok mellett effekteken, vagy néha emberhangokon alapuló dallamokat is alkalmaz. A torz ritmusokat és beugró basszusokat felvezetések előzik meg, a dobok nagyjából középtempón „keményednek”. A brostep már eltávolodott az eredeti, kezdeti, londoni dubstep-től, észrevehető benne az electro hatása.

A dubstep sikerei magával hozták a popularizálódást is, melynek következményeként létrejött a pop-step, de minden más könnyűzenei irányzatban is hatott. A mainstream dubstep unalmassá vált, ám kifejlődött belőle valami egészen új és különleges, amit a fantáziadús poszt-dubstep, vagy dublate néven emlegetnek. Az új muzsika megőrizte azt, amit a dubstepből meg kellett, és eltávolította azt, amit el kellett. Megmaradt a vontatottság, a töredezettség, esetlegesség, de nagymértékben letisztult a kép, eltűntek a sallangok. A két hangzásvilág szinte össze sem hasonlítható, hiszen amíg a klasszikus dub egy nagyvárosi dzsungelre hajaz, addig itt a fragmentáció inkább egyfajta gondolatritmusként jelenik meg. Fontos diszharmóniát teremt a kellemes dallamban. Régebben csak a diszharmonikus kellemetlenség volt. Az úttörő innováció két legfontosabb képviselője James Blake és a Mount Kimbie-duó, akik időnként közösen is dolgoznak, ám mára olyan híres dubstep producerek is elkezdtek az irányvonal felé hajlani, mint Martyn, vagy Starkey.

A műfaj legismertebb képviselői az eddig említetteken kívül: J Geeneus, Loefah, Plastician, Skream, Slaughter Mob, Stenchman, Toasty és Caspa, a magyarok közül pedig: 0p, Ekaros, DST, Ret3k, Gumilap és Kebab.

tmoni

Az elektronikus zene sorozatának korábbi cikkei:

1. rész: A klasszikus elektronikus zene
2. rész: Az ambient
3. rész: Az acid
4. rész: A synthpop vagy szintipop
5. rész: Az electro
6. rész: A house
7. rész: A techno
8. rész: A jungle és a drum and bass
9. rész: A rave
10. rész: A trance
11. rész: Downtempo, lounge és chillout
12. rész: A UK Garage
 

Forrás: Dubstep ==Re:Creation; Zulik Ákos: Dub, dubstep, poszt-dubstep == mandiner ; Eyn: Dubstep zene? – Az meg mi a szösz? == Régi új zenék blogja

Fotó: A képek a http://www.everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A kép felhasználása a licenszfeltételek (http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/) alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével a következő linkeken található: http://surl.hu/hfjhGK

2014.08.15