1007

„Éltem ötven évet holtan, / öt percig ha boldog voltam”

90 éve született Nagy László

Nagy László Kossuth-díjas magyar költő, műfordító a Veszprém megyei Felsőiszkázon született 1925. július 17-én (a családi emlékezet szerint július 14-én). Édesapja, Nagy Béla a falu mintagazdája, egy időben bírája is volt, édesanyja a nyárádi születésű Vas Erzsébet. A családnak összes négy gyermeke született (László, Izabella, Mária, István).

Iszkázon végezte el elemi iskoláit. Tízéves korában csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, de a bajt csak későn ismerték fel, s többszöri műtétek után a lába véglegesen beteg maradt, járógép használatára kényszerült.

1938-ban pápai diák lett lánytestvéreivel, unokatestvéreivel együtt, az anyai nagymama felügyelete alatt. 1938-1941 között végezte el a polgári iskola négy osztályát, az első kettőt magánúton, egy év alatt. 1941-1945 között a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait, 1945 júliusában érettségizett. Festőnek készült, és rajzolni tanult a pápai Képző Társulatban.

A második világháború alatt a Nagy család elszegényedett, László az érettségi utáni egy évet otthon töltötte szülőfalujában, majd 1946 augusztusában Budapestre utazott. Itt a Dózsa György Népi Kollégium tagjaként az iparművészeti iskolában Borsos Miklósnál alakrajzot tanult. 1947-ben a Dési Huber Művészeti Kollégium tagjaként a Képzőművészeti Főiskola rajz szakán Kmetty János tanítványa volt, sőt Barcsay Jenő is tanította.

Közben a népi kollégiumi mozgalom lelkes híve lett, őt is magával ragadta a fényes szellők lendülete. Országos folyóiratban figyelmet is keltően, 1947 decemberében jelentkezett a Valóságban. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-szociológia–filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Jeszenyint fordíthasson. 1949 könyvnapjára, június elején megjelent első kötete, a Tűnj el fájás. A kritika különösen verseinek zeneiségét és a versritmus megújítására való törekvését méltányolta. Ekkor kötött ismeretséget Déry Tiborral, Füst Milánnal, Károlyi Mihállyal, Lukács Györggyel és Vas Istvánnal.

Már nem diákként, hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja meg a nyelvet, és fordítson belőle. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt. 1952-ben végleg hazatért, és feleségül vette Szécsi Margitot. 1953-ban jelent meg a bolgár népköltészet alkotásait bemutató műfordításkötete, a Szablyák és citerák. 1953-ban megszületett András fia. Zelk Zoltán főszerkesztő a Kisdoboshoz hívta munkatársnak.

A gyermekújság 1957 elején megszűnt, a költő ezidőben elsősorban műfordításaiból élt. A népköltészet mellett elsősorban García Lorca, Dylan Thomas, modern lengyel és régi kínai költők verseinek fordításai emelendők ki. 1959-ben az Élet és Irodalom képszerkesztője lett. Haláláig ez volt a munkahelye, a legutolsó években a lap főmunkatársa volt.

Irodalmi elismerésben soha nem volt hiánya. Háromszor kapott József Attila-díjat, 1966-ban megkapta a Kossuth-díjat. Egészsége azonban nem bírta sokáig. A halál gondolata, látomása, később félelme egyre többször jelent meg mind szemléletesebben a verseiben. Nem egy nagy költeménye (például: Jönnek a harangok értem vagy a Menyegző) a haláltáncok fogvacogtató képeit idézik. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. 1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzői estjén. Másnap reggel meghalt, a halál oka: szívinfarktus. 1978. február 6-án temették el a Farkasréti temetőben. A síremlék kopjafa Szervátiusz Tibor műve. Szécsi Margitot 1990 végén helyezték társa mellé örök nyugalomra.

Nagy László a 20. századi magyar költészet egyik legjelentősebb alakja volt, rendkívüli népszerűségre tett szert, különösen a fiatal költők körében. Költeményeit legalább 18 nyelvre fordították le, 1970 óta 11 idegen nyelvű kötete jelent meg. Életre szóló barátságot kötött Kondor Bélával. Jól példázza ezt, hogy Kondor egyik leghíresebb, a győri Patkó gyűjteményben látható önarcképének a Darázskirály címet adta (ezzel a címmel jelent meg Nagy László válogatott műfordításainak gyűjteménye).

Nagy László szülői háza állami segítséggel, az iszkáziak szeretetéből és közadakozásból helyreállítva 1984-től Nagy László Emlékházként szolgál, a költő híveinek és családjának szándéka szerint.

Nagy Mária


Források: Új Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest : Magyar Könyvklub, 2002; Vasy Géza: Nagy László.Érd:  Elektra Kiadóház, 1999; wikipédia.hu, www.pim.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.07.17
19