5240

A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára

Várostörténeti puzzle – 20. rész

Stádel (Stadl) József 1779-ben született. A Neckar menti Rottenburg városából érkezett Győrbe mint szerszámkovács azzal a céllal, hogy letelepedjen, polgárjogot szerezzen, és nyisson egy műhelyt céhes kereteken belül. 1806-ban vették fel a győri polgárok sorába, ennek előfeltétele volt egy bizonyos nagyságú vagyon, amit önálló iparos, kereskedő kaphatott meg.

A polgárjog sok előnnyel járt (vámmentesség, hivatalviselés), de szükség volt még a céhtagságra is. Ehhez szigorú feltételeknek kellett megfelelni, egy kivétellel: ha valaki egy céhes özvegyét veszi el feleségül. Stádel József is így tett, 1808-ban feleségül vette Förster Franciskát, ezáltal automatikusan a céhmesterek közé emelkedett. Még ebben az évben megvásárolta Győrben a Rákóczi Ferenc utca 28-as számú házat, ami az elkövetkező évtizedek során a győri ipar bölcsőjének számított.

Vagyona, hírneve évről évre emelkedett, Győr sikeres szerszámkovácsa és „késesmestere” lett. Az 1830-as években több győri ingatlant vásárolt, szőlőbirtokkal rendelkezett Móron és Ábrahámhegyen. A levéltári iratok szerint több adót fizetett, mint kortársai, ami nagyobb hasznot is jelentett. 1844. október 25-én halt meg. Végrendeletének záradékát több városvezető is aláírta, amely szerint Stádel József megbecsült és tehetős iparosként hunyt el Győrben, ahova szerencsét próbálni érkezett.

Stádel Károly 1817-ben született, korán érdeklődést mutatott a szerszámkovács mesterség iránt, apja mellett kitanulta a szakmát. Vasipari tudásának elmélyítése érdekében Bécsbe ment tanulni, végigjárta a vasas szakmák ranglétráját. 1839-ben levizsgázott a bécsi császári-királyi műegyetemen, majd 1840 és 1844 között több neves külföldi gyárban is megfordult. Hazatérvén egy gőzgépet hozott magával, amely az akkor apjától átvett céhes műhelyt kiemelte a többi kézi műhely közül. Nagy szakmai gyakorlatára és ismereteire alapozva már egy önálló üzemen gondolkodott, ám ehhez meg kellett szereznie a céhes mesteri címet.

1846-ban rendezték az első győri iparmű-kiállítást, ahol Kossuth Lajos is megjelent. Stádel Károly itt mutatta be saját tervezésű szivattyúját, amely ezüstérmes lett – sikerének alapja az a tudás volt, amellyel a gőzgépek működését teljesen átlátta. Még ebben az évben nyert a pesti kiállításon is. 1847. szeptember 27-én a lakatoscéh bizottsága elfogadta a mesterremeket, felvették a mesterek sorába, és megkapta a céhszabaduló levelet is.

Stádel Károly céhszabaduló levele Pozsonyból:

Vállalkozása ebben az időben a legnagyobb üzemnek számított, 2 segéddel dolgozott, s a még 1847 nyarán anyjához közel vásárolt házba költöztette műhelyét. Apja érdemeinek köszönhetően a városi tanács folyamatosan rendelt tőle. A szabadságharc bukása után elítélték fegyverrejtegetés miatt, de Haynautól kegyelmet kapott. Az 1850-es években már műhelyének nagyarányú bővítésén fáradozott, házakat vásárolt a műhely szomszédságában – ezek az épületek alkották később gyárának területét.

Stádel Károly kitüntetése a Győri Első Iparműkiállításról:

A kiállítások sikere után mind több megrendelést kapott, és egyre inkább a mezőgazdasági gépek és eszközök kezdték el érdekelni. Kifejlesztette saját találmányú őrlő-darálógépét, 1860-ban pedig résztvett, és termékeivel nyert is a Győrvidéki Gazdasági Egyesület kertészeti eszközök kiállításán. Mezőgazdasági gépei egyre több Győr megyei gazdaságban lettek megtalálhatók, rajtuk kívül csak angol és amerikai gépeket használtak. Műhelye már üzemszerűen működött, nőtt a vásárlószám, mindez pedig arra késztette, hogy megszerezze a gyári cím használatát, melyet 1862. április 24-én el is nyert a Helytartótanácstól.

Gyárrá válása után a következő termékeket kínálta Stádel Károly üzeme: vetőgépek, szénagyűjtő, kukoricamorzsoló, szecskavágó, zúzó-, daráló- és őrlőmalmok, sodrógép, répavágó, rosták, hajtógépek, cséplőgépek.

Korabeli reklámplakát mutatja a széles választékot:

A gyár épülete:

Stádel Károly üzemének ma is álló épülete és táblája az Újkapu és a Rákóczi Ferenc utca sarkán:

Kezdetektől fogva felismerte a sajtó fontosságát, rendszeresen hirdetett a Győri Közlönyben, szinte minden ipari kiállításon résztvett, melyekről gyakran aranyéremmel tért haza.

Reklám a Győri Közlöny 1867. május 12-i számából:

1877-ben vas- és fémöntödét épített, és így jelentősen függetlenítette magát az öntvénykészítőktől.

Hír a Győri Közlöny 1877. február 4-i számából:

Egyre több megrendelést kapott a kormánytól, közhivataloktól, termékeinek nemcsak eladásáról, hanem javításukról is gondoskodott. Termékválasztékát bővítette, ám nem törekedett a gyáripari termelésre. 12-15 szakmunkással dolgozott, célja a gépek időtállósága, megbízhatósága volt.

1887. március 2-án bekövetkezett halála a Stádel-gépgyár történetében is lezárt egy korszakot. Apja műhelyéből gyárat fejlesztett, felhasználva ehhez szaktudását, kitűnő üzleti érzékét. Azonban az iparilag rohamosan fejlődő Győrrel már nem tudta a versenyt tartani.

Fia, Ifj. Stádel Károly egy megbecsült nagyüzemet kapott örökül tőle. 1851-ben született Győrben, tanulmányait a karlsruhei műszaki főiskolán folytatta, majd műszaki ismereteit német gyárakban tökéletesítette. Az 1885-ös budapesti kiállításon – már cégvezetőként – gyártmányai érmet nyertek. Fejlesztési terveiből nem sok valósult meg, mert 1896-ban sajnálatos módon elhalálozott.

Ifj. Stádel Károly halála után testvérei örökölték a gyárat. A cégvezetést az egyetlen fiú, az 1855-ben született Stádel János vette át, aki eddig zalatárnoki birtokán gazdálkodott. Folytatta elődei munkáját, megtartva az eddigi vevőkört, résztvett a milleneumi ünnepségek keretében rendezett kiállításokon, amelyeken az ő termékeit is díjazták.

Reklám a Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára című lapból (1898):

Stádel János nevéhez fűződik a Győri Drill nevű sorvető gép, amelyet saját szabadalma alapján 1902-től kezdtek el gyártani. Érdekessége volt, hogy a magmennyiség szabályozását óramutatószerűen oldotta meg. Időközben Győr ipara rohamos fejlődésnek indult, a mezőgazdasági gépeket előállító üzemek háttérbe szorultak. Változásokra volt szükség.

1910-ben Stádel János kifizette testvéreit, ezáltal egyedüli tulajdonosa lett a gépgyárnak. Mivel eddig ő gazdálkodással és nem gépgyártással foglalkozott, szüksége volt jó szakemberekre, így került a gyárba a koroncói Horváth Antal gépész, aki haláláig, 1927-ig mint művezető dolgozott.

Időközben kitört az első világháború, Stádel János pedig szerette volna, ha fia, Károly felmentést kap, hogy vegyen részt a gyár vezetésében. Ám a felmentést elutasították. A világháború után a termelés és a munkáslétszám is visszaesett a gyárban, 1923-ban még nyertek ugyan egy győri vándorkiállításon, de ez volt az utolsó, hogy a Stádel-gyár kiállításon szerepelt. Az iparpangás korszaka köszöntött be, ami súlyosan érintette az iparból élő győrieket. Stádel Jánosnak sikerült utódai által felvirágoztatott üzemet továbbvinni, de 1933-ban bekövetkezett halálakor már a hanyatlás jelei mutatkoztak.

Rothenburgi Stadel Károly (1890-1961):

Stádel Károly Richárd 1890-ben született Zalatárnokon. A győri és dévai iskolák után a budapesti műszaki egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1914-ben. Résztvett az első világháborúban, majd 1930-tól cégvezető és 1933-tól egyedüli tulajdonosa lett a gépgyárnak. 1934-től kezdődött a gyár villamosítása, további fejlesztésekre, modernizálásra nem volt forrása. A gyárban található gépek egyre inkább elavultnak lassúnak tűntek a kortársak között.

Az 1930-as évektől a fő profil az öntvénygyártás lett. Állandó megrendeléseket kapott Győr Város Mérnöki Hivatalától, aknafedeleket és víznyelőket öntöttek, kizárólag ócska vasöntvényből. Emellett javításokat és felújításokat végeztek, javítás után a gépek új színt kaptak, hogy jobban érvényesüljön a javítottsága. A legtöbb megrendelést a várostól kapta a gyár, mindenféle vasmunkát elvállaltak. 1938 után rövid fellendülés következett be az ipar területén, mindenki modernizált, ám Stádel Károly nem mert bankkölcsönnel kockáztatni, amely nélkül a gyára visszasüllyedt a kisipari szintre. Bízott régi vevőkörében, de ez már egy másik korszak volt.

1939-ben már csak 16-an képezték a gyár dolgozóinak létszámát, amiben benne foglaltatott a tulajdonos és felesége is. A világháború alatt tovább fogyott a létszám, már csak javításokat, kisebb öntéseket végeztek. Majd 1944. április 13-án két bombatalálat is érte a gyárat, ami a végső pusztulást eredményezte.

A háború után Stádel Károly nem tudta újjáépíteni a gyárát, így kénytelen volt bérbe adni azt. A tulajdonjog ugyan az övé maradt, de szerződést kötött Knapp Gyulával és Németh Antallal, hogy 1950-ig bérelhetik a gyárat. A gyár neve Kisalföldi Gépgyár kft. lett.

Stádel Károly a bérleti díjból semmit sem kapott meg, tulajdonjoga 1949. december 28-án a kisüzemek államosításával megszűnt. Későbbi életében traktorosokat oktatott, majd mérnöktanárként tanított a 401. sz. Iparitanuló Intézetben és a Textilipari Technikumban. 1961. február 21-én hunyt el. Nyughelye a nádorvárosi köztemető Stádel-sírboltjában található.

Lengyel Adrienn


Forrás:
Stádel-féle Gépgyár helye Győr gyáriparában : Győr város iparának fejlődése / Veszprémi György, Győr [s.n.]1982
Sinay Jenő: Az első győri gyár története In: Arrabona 13., 1971 : a Győri Múzeum évkönyve : Les annales du Musée de Győr / szerk. Dávid Lajos, Győr-Sopron megyei Nyomda,1971
Az üzemtörténetírás célja, Győr elsőnek alapított gyárának tükrében / Veszprémi György, Rába Városi Művelődési Központ (Győr) [1979]


A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:

- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész

2015.07.16