1566

A rosette-i kő – 1799. július 15.

Ezen a napon történt

216 évvel ezelőtt, 1799. július 15-én találta meg Pierre-Francois Bouchard (1772-1832) francia kapitány a Nílus-deltában folyó erődítési munkálatok során a több, mint kétezer éves rosette-i kőtáblát, amely forradalmat hozott az egyiptológia tudományában. A híres kő egy sötét granodiorit (a gránit és a diorit közötti átmenet) darab, amelyen V. Ptolemaiosz fáraó (i.e. 204-180) egyik rendeletét örökítették meg három nyelven: egyiptomi hieroglifákkal, egyiptomi démotikus írással és ógörög nyelven. Mivel az utóbbi jól ismert volt, a sztélé segítségével 1822-ben a zseniális Jean-François Champollion megfejtette a hieroglifákat.

V. Ptolemaiosz i. e. 196-ban kelt dekrétumának kezdete görögül így hangzik: „Basileuontos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros…” (Az új király, atyjától átvéve a királyságot…). A szöveg többek között a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy három nyelven adják hírül: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven.

Napoléon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjáratát (1798-1801) számos tudós is kísérte. Miután 1798-ban megalapította az Egyiptomi Intézetet (Institut de l’Egypte) Kairóban, mintegy ötvenen tagjai lettek. Bouchard a Rosette (ma Rashid) melletti Fort Julien építési munkálatait vezette, amikor az asztallapnyi (114cm x 72cm x 28cm) fekete kőtömbre lelt. Azonnal megértette a jelentőségét.

A katonai géniusz utóbb kudarcot vallott, ám az expedícióban részt vevő tudósok hada annál csodálatosabb eredményeket ért el – nemcsak a franciák, de az egész emberiség javára. Az 1798-1801 között feltárt leletek közül kétségtelenül a rosette-i kő volt az egyik legjelentősebb darab, melyet Napóleon utasítására Alexandriába szállítottak, hogy megkíséreljék megfejteni a hieroglifák és az ősi egyiptomi nyelv rejtélyét. A franciák – mondhatni – nagylelkűek voltak, hiszen másolatok formájában más nemzetek tudósaival is megismertették e nagyszerű lelet feliratát, ám a követ így sem sokáig tarthatták birtokukban.

Amikor a franciák kapitulációra kényszerültek, elkezdődött a műkincsek körüli háború: Étienne Geoffroy Saint-Hilaire a felhalmozott kutatási anyagok elpusztításával fenyegette meg az angolokat, így a győztesek belementek az egyezkedésbe, de a rosette-i kőre vonatkozó kéréseket mindvégig visszautasították. Az expedíció túlélői végül a sztélé nélkül tértek haza Franciaországba, amely 1802-ben Angliába – és III. György király (uralk.: 1760-1820) nagylelkűsége folytán –, a British Museum tulajdonába került.

2003 júliusában az egyiptomiak visszakérték a rosette-i követ. Dr. Zahi Hawass, a Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára ezt mondta a sajtó képviselőinek: „Ha a britek azt szeretnék, hogy emlékezzenek rájuk, ha vissza kívánják állítani hírnevüket, akkor önként vissza kellene adniuk a követ, mivel az az egyiptomi identitás mérföldköve.” A páratlan értékű műemlék mindmáig Londonban tekinthető meg.

A görögül és latinul már kilenc évesen beszélő Jean-Francois Champollion (1790-1832) perzsa, etióp, szanszkrit, pahlevi és arab tanulmányok után 1822. szeptember 14-én megfejtette a hieroglifák 2000 éves titkát. Ehhez kidolgozott egy teljes rendszert, melyet egy hónap múlva részben már publikált is. 1824-ben pedig egy részletes bemutatást adott az ókori egyiptomi hieroglif rendszer megfejtésének összefoglalásáról. Champollionra a mai napig úgy emlékeznek a Nílus völgyében, mint az „ember, aki visszaadta a holt köveknek a beszéd ajándékát”.

Összeállította: Szabados Éva

Források: Wikipédia.hu, rubicon.hu, mult-kor.hu, ng.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.07.15