2367

Körbe ért

Marafkó Bence kiállítása az Esterházy-palotában

Június 20-án, a Múzeumok éjszakája egyik programjaként nyílt meg Marafkó Bence egyéni kiállítása Körbe ért címmel a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Esterházy-palota aulájában (Király u. 17.). A tárlatot dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, műgyűjtő nyitotta meg Grászli Bernadett, a múzeum igazgatója közreműködésével, a kiállítás július 31-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Marafkó Bence a saját gondolatait így fogalmazta meg a Körbe ért (Full Circle) címre elnevezett kiállításához:

„Az elmúlt két évtizedben a festményeimre jellemző markáns plasztikai kialakítások révén festészetem eljutott a háromdimenziós plasztikává válás határához. Pontosan oda és nem tovább, mivel számomra pont ez a „már nem-még nem” határterület lényeges: már nem csak festmény, ám nem is körplasztika. Festői minőségek és plasztikai tartalmak együttes, intenzív jelenléte. A formát, kontúrokat, íveket és csúcsokat, külsőt és belsőt „jelölő” színek megváltoznak a plasztikai hatások révén. A görbületekben és hajlatokban ugyanaz a színmező világosabb és sötétebb színskálába tolódik el, illetve a ráeső fénytől függően a színek különböző reflexeket hoznak létre a képtesten belül és kívül. Mindezek összetettebben jelentkeznek a belül megnyíló, negatív kivágatokat tartalmazó műveknél.

Festészetem lehetséges műfaji meghatározása: plasztikai minőségekkel rendelkező színmező festészet. A térbeliség és a plasztikusság különböző szintjei alkotásaim három alaptípusában jelennek meg:
1. „Tálcaképek”. Plasztikus peremkialakítású festmények, melyek plasztikus kontúrjaik által közrefogott belső terüket mint alapzatot birtokolják, amelyből a szélek (kontúrok) kiemelkednek, és amelyre színben, faktúrában reflektálnak.
2. Relief objektek. Egymásra épülő síkok belső rétegződéseit tartalmazó képtestek.
3. Plasztikus objektek. Jelentős anyagvastagsággal rendelkező, plasztikus kialakítású objektek. Ezek térbeli testté alakuló cseppformák és gyűrűformák. A gyűrűformáknál a kör- illetve cseppformájú perforációval belső terük megnyílik, és megvalósul a fal síkjától való térbeli önállóságuk, tárgyjellegük.

Ezek az alaptípusok több, egymással párhuzamosan építkező, egymásra reflektáló sorozatokban valósulnak meg. Plasztikai kiképzésükre az egyenesek által határolt görbe felületek, az ún. konoid felületek jellemzőek. Anyaguk: tömbösített MDF-lapok és olajfesték, vagy pasztell és pigmentek.

1992-ben készítettem az első tondó (vagy kör-) alakú formázott képeimet még hullámkartonból. Ezekben jelent meg először a körforma közepének szétnyílása, majd több lépésen keresztül teljes megnyílása, mely végül gyűrűformává alakult. Az egyenletes formaváltozásokat egyenletes színátmenetek kísérték.

Ez a gyűrűforma az elmúlt öt évben egyre inkább dominánssá vált, és mostanra, az elmúlt két évtizedben született íves alapformákra épülő (elliptikus, csepp, mandorla és körháromszög) képsorozataim úgymond beteljesedtek: „körbe értek”.

Kiállítási anyagom három alapvető sorozatból áll:

1.) Üzenet – Gulyás Gyula emlékére. „Hurrá, élünk! Hurrá, meghalunk!” A 2008-ban elhunyt Gulyás Gyula szobrászművész emlékének szánt 5 darabból álló objektsorozatomban a külső és a belső réteg egyszerre tárul fel. A külső nem elválasztható a belsőtől és viszont, a belső meghatározza a külsőt. A belső cseppforma éppen átlép a külső, a „másik” dimenzióba, az „itt és odaát” így nem feltétlenül szimbolikusan, annál inkább plasztikailag jelenik meg. A sorozat első darabjánál a külső réteg alig érzékelhető enyhe kékkel, a belső enyhe pirossal tört fehér színű, ezáltal enyhén irizáló színhatás jön létre, kissé pasztózus felülettel, ami Gulyás gipszszobrainak érzéki felületére is asszociál. A sorozat a továbbiakban fokozatosan vált át éteri kék színekbe (phtalokéktől az ultramarinon át a párizsi kékig), pasztellal és pigmentekkel színezve, amely anyaghasználat pedig Gulyás színes pasztellgrafikáira reflektál. A sorozat utolsó cseppgyűrűobjektjének belső tere teljesen kilép korábbi dimenziójából, át egy másik, ismeretlen dimenzió felé…

2.) A szintén 2008-ban elhunyt magyar származású francia szobrászművésznő, Pán Márta emlékére több körgyűrűsorozatom készült. A befelé mélyülő és perforált gyűrűformákban az áttörtség, átláthatóság, a racionalitás (kék) és az intuíció, a vitalitás (piros), a szerialitás és a ’60-as évek ipari formái kapcsolódnak össze. Mindezeket azonos minőségű, monoton, sávos faktúrával megfestve, a plaszticitást pedig az anyagvastagsággal oly módon felerősítve, hogy a kiállítótér fala előtt 180 fokos körbejárásnál folyamatosan változó nézetekkel találkozik a szemlélő.

3.) A 2005-ben elkezdett és idén befejezett, 6 darabból álló objektsorozatom címe: Csepp monológok 1–6. Az általam régóta használt cseppforma tulajdonképpen egy „módosult” kör: egy körív csúcsban végződik, jobb oldalon „elsarkosodik”. Ha geometriában létezne, akkor ilyen lenne a megtestesült „egyszög”.

A cseppforma saját magán belüli formai-, plasztikai változásait, színváltásait, módosulásait figyelhetjük meg, amolyan „önreflektív monologizálását”. Mindez összekapcsolódik a narancsszín és ibolyaszín különböző valőrjeinek változásával, tehát egy színcsalád „zenei” kifejlődésével, illetve a rendkívül plasztikus faktúrák telítettségével. A festék faktúrájának dominanciája ebben a sorozatban a legerőteljesebb és legfontosabb. Ahogy Kállai Ernő fogalmazott az 1927-es Festészet és fényképezés c. tanulmányában: „A faktúra jelenlétének a festészet valamennyi hatástényezőjében rendkívül lényeges következményei vannak e művészet képalkotásának sajátos jellegére és törvényeire nézve. Egy kompozíció legfinomabb látási értékei döntő módon faktúrája tapintási értékeiből következnek: az anyag, a tömeg, a plasztikai struktúra és az anyagfelhordás alkotta felületből. (…) Valamennyi faktúra elsősorban lelki élmény lecsapódása. (…) A faktúra lehet visszafogott és kiegyenlített, mint a tárgyilagos stílusoknál, de lehet fellazított és kusza is, mint az énközpontú alkotások esetében. Az ilyen különbségek semmit sem változtatnak a faktúra alapvető jellegzetességén, hogy ti. érzéki-organikus megtestesülés, élő érzékelési központ.” „ (…) Ugyancsak ők szilárdítják a képfelületet még a legvékonyabb és legsimább faktúra esetén is a tapintási értékek különleges és valóságos dimenziójává, és ily módon megadják annak a lehetőségét, hogy a képfelületet optikailag belső feszültség és életteliség tereként érzékeljük. Ezeknek az optikai feszültségeknek az erőssége (…) mindenekelőtt a faktúra tapintási értékeitől függ. Minél kontrasztgazdagabb ez a felület, minél inkább megmutatja keletkezésének izgalmas teremtő folyamatát, annál erőteljesebben nyilvánul meg saját optikai elevensége a kép egészén belül.”

A Körbe ért kiállítás július 31-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Fotók: Molnár György,
a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2015.06.24