Csodálatos Lajost arcán maszkot viselve Simó Krisztián, az Utcaszak színésze formálta meg fergetegesen.  Az egyre inkább perifériára sodródó, családját elhanyagoló, alkoholfüggő figurát úgy jelenítette meg, hogy a nézők könnyen átélhették a helyzetét. Simó a darab kezdetétől teljesen közvetlen kapcsolatba lépett a közönséggel, akik folyamatosan végigkísérték a főhős sorsát, és hol nevetéssel, hol közbeszólással reagáltak a történésekre. Mintha el-eltűnt volna a színpad és a nézőtér közötti határ.

A második részben tovább oldódott a légkör. Itt már a fogvatartottak instrukciói és mondatai alapján alakították Csodálatos Lajos élethelyzeteit. Lehetett volna-e másként? Mi lett volna, ha nem üti meg a saját édesanyját? Vagy ha már megtörtént, hogyan hozhatná helyre? Az Utcaszak színészei időnként humorral, de kellő súllyal mutatták be a jeleneteket, majd azok megoldásait. A hatás néha meglepő, néha megható volt. Amikor Lajos bocsánatot kért az édesanyjától, és utána megölelte, üdvrivalgás és taps tört ki a börtön lakóiból.

A tartalmas és sikeres program végén Szalay László bv. százados, reintegrációs tiszttel beszélgettünk:

Volt már ilyen jellegű program itt a börtönben?

Színház már volt, de drámapedagógiai foglalkozás még nem.

Nagyon oldott volt a légkör. Milyen hatást várnak ettől a módszertől?

A büntetés-végrehajtásban kiemelt feladatunk az elítéltek munkáltatása és oktatása mellett az, hogy olyan szabadidős foglalkozásokat tartsunk, ami szabadulásuk után megkönnyíti a társadalomba való visszailleszkedést. A drámapedagógia bevonja a hallgatóságot, szereplőkké válnak a darabban. Közben olyan valós helyzeteket élhetnek át, mint az életben, és megoldásokat kereshetnek rájuk. Ez segíti őket abban, hogy ha szabadulásuk után hasonló élethelyzetbe kerülnek (alkoholprobléma, családi viszály stb.), a megfelelő megoldást találják meg. Jó lenne, ha több ilyen előadás lenne Győrben, mert jól támogatja reintegrációs munkánkat. Ma nemcsak megnézték a darabot, és visszamentek a zárkájukba, hanem aktív részesei lehettek a helyzetek alakításának, kipróbálhatták konfliktuskezelési készségüket. Bebizonyíthatták, hogy nem menthetetlenek, hogy mély érzéseik vannak. Örülnénk, ha országos szinten nyílna anyagi forrás az ilyen alkalmak megteremtésére.

Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

Minőségi dolgokat igyekszünk nyújtani a fogvatartottaknak, melyek hatására pozitív irányba alakulhat a személyiségük. Magyartanár vagyok, és a kultúrát helyezem előtérbe a nevelői munkámban. Én ebben hiszek. Nagyon szeretem az irodalmat, a helyesírást. Helyesírási tanfolyamokat szoktam hirdetni, amire legutóbb is 40-50 fő jelentkezett, a teljes intézeti létszám kb. egynegyede. Azt gondolná az ember, hogy a száraz nyelvtan nem érdekel senkit ebben a közegben, de ez nem így van. Az órákra örömmel járnak, van igényük gondolataik írásban való pontos kifejezésére. Rendszeresen tartok verses délutánokat, illetve van egy új irány, amivel meg fogunk próbálkozni: a biblioterápia. Jó lehetőség csoportosan elbeszélgetni a bemutatott műről és a szerzőjéről. Nagyon várom, hogy mit fognak kezdeni például József Attila Két hexameter című költeményével:

"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."

Szabados Éva

Fotógaléria: Drámapedagógia fogvatartottaknak

27 kép