7050

A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)

Várostörténeti puzzle – 14. rész

A Széchenyi tér keleti oldalát a győriek körében ma is „Lloyd”-ként emlegetett hatalmas épület zárja le. Méretei miatt sokan úgy gondolják, hogy nem igazán illik a barokk térre. Évszázadok alatt, folyamatos átépítésekkel alakult ki mai formája. Története során különféle célokra használták, de egységesen elmondható, hogy mindig is a győri társasági élet meghatározó helyszíne volt.

A középkori Győr főtere a mai Széchenyi tér helyén volt: a XIV. században piacot tartottak itt, ezen a területen gyűlhetett össze a város népe. A jelenlegi épület helyének egy részén állt a XV. század végén a székesegyház alapítványi vagyonához tartozó nagy vendégfogadó, melyet a káptalan kezelt. Már ekkor „nagy házként” emlegették. Az 1566-os nagy tűzvész valószínűleg elpusztította a vendégfogadót, melynek csak a pincéje maradt épségben.

A káptalan ezt bérbe adta, föléje újra boltokat épített. Az épületet azonban a katonaság elfoglalta, és egészen a török megszállásig, 1594-ig birtokolta is. A török kiűzése után, 1598-ban újra a káptalané lett. Bérlők használták, akikről a székeskáptalan számadáskönyveiből lehet tudni.

A XVII. században a vár őrségének laktanyájaként működött, akkori elnevezése szerint ez volt a fővárta. Az alábbi, XVIII. századi térképen is jól kivehető a mai épület helyén álló, de annál jóval kisebb alaprajzú építmény Capitales Vigilias felirattal, előtte a Mária-oszloppal.

A téren lévő házhelyet, amelyen a fővárta is állt – egy Győr városa által 1785-ben tartott nyilvános árverésen – Nigl József aranyműves vette meg 2781 rénes forintért.

Itt azután házat épített, amelyet 1786 októberében Tummelhauser Mihálynak adott el 6000 rénes forintért. 1788 májusában ismét gazdát cserélt az épület, Párdorf Péter tulajdonába került át, ugyancsak 6000 forintért. Az új tulajdonos kávéházi jogosítványt szerzett, és az épületet kávéházzal, valamint „táncvigalmi helyiségekkel” bővítette.

A Nigl-féle kávéház egy régi metszet részletén:

Örökösei 1813-ban eladták Jankó János megyei pénztárnoknak, aki a kávéházat és az épületet bérbe adta. 1826-ban Lénhard Ferencre szállt a tulajdonjog, aki költséges átalakításokba kezdett, többek között előcsarnokot is épített.

Az épület és a kávéházi jogosítvány 1838-ban Wakatzek Vincére szállt át. Itt működött a Vigadó, vagy az akkori nyelvújítás szava szerint a Vigarda.

Fruhmann Antal 1845-ös metszetén az 1826-os átépítés eredménye látható:

A reformkori Győr legfontosabb eseményei az épület termeihez kapcsolódtak. Ecker János naplójából tudjuk, hogy falai közt 1848-ban is többször zajlottak fontos gyűlések.

A reudout-nak is emlegette az akkori sajtó, báloknak, társas összejöveteleknek is rendszeresen adott helyet. (Redoute-nek nevezeték régebben Franciaországban az álarcos bálokat, valamint azok épületeit, ennek magyar fordítása a vigadó.)

Az 1850-es városrendezési terven is jól felismerhető az épület alaprajza:

A győri Kereskedelmi Gyülde Győr kereskedőinek, különösen a gabonakereskedőknek volt a testülete, mely 1856-ban alakult meg. Azért, hogy más kereskedőket is bevonhassanak az üzleti forgalomba, és élénkebbé tehessék az egyesületi életet, újabb helyiségekre volt szükségük.

„Hogy a Gyülde a kereskedelmi forgalomnak, üzletnek nélkülözhetetlen csarnokává, központjává válhassék, a nagytermen kívül, amely a szórakozás, időtöltés számára volna nyitva, szükségesek egyéb helyiségek, például olvasóterem, azután írószerekkel ellátott nagyobb és kisebb szobák, ahol a felek négyszemközt tárgyalhassanak” – olvashatjuk Bay Ferenc Győri Lloydról készült könyvében.

A Győri Közlöny az 1858. február 28-i cikkében számolt be arról, hogy a Gyülde részvénykibocsátással szándékozik házat vásárolni.

1861-ben tervbe vették a Széchenyi téren álló Wakaczek-féle kávéház megvásárlását. A ház vételéhez és felújításához mintegy 100.000 forintra lett volna szükség. Tervezték, hogy alakul egy társulat, amely kibocsát 800 vagy 1000 darab részvényt, így teremtik elő az alaptőkét. Továbbá megvalósulna az épület átalakítása is, miszerint: „Elölről pedig a homlokzatot a jelenleg csak egy emeletes és aránytalansága által igen visszataszító előugrás falára emelné. Ez által a város csinosodása a nagyszerű épületen kívül azzal is nyer, hogy a térnek jelenlegi szabálytalansága ez oldalon megszűnik, vagy legalábbis elfedetik”. Ezenkívül az Olvasó Társaság számára is egy minden tekintetben célnak és kényelemnek megfelelő, elkülönített helyiséget rendeznének be, és a társulattól bérleti díjat szedhetnének be.

Az épület tulajdonjogát a győri Kereskedelmi Gyülde 1862. április 24-én kapta meg, majd megnyitására 1862. április 27-én került sor. A redout-épület egész felső emeletét magába foglaló gyüldei helyiséget Farkas Miska zenekarának közreműködésével nyitották meg. A termek csinos és kényelmes berendezése megnyerte a közönség tetszését, így a Gyülde újonnan jelentkezett tagjainak száma rövidesen a kétszázat is meghaladta.

A közönség csalogatására 1862-ben a következő lapokat rendelték a május 10-i újsághír szerint:

1863 júniusában megnyílt az újonnan és díszesen fölszerelt kávéház, amely méltán vetekedett a többi győrivel. Tinagl József neve kezeskedett a szolid és jó üzletvezetésért.

1872-ben a Kereskedelmi Gyülde megújította alapszabályát, melyben elnevezését „Győri Lloyd”-ra változtatta.

A táncteremben tartották a bálokat, egy 1874-es farsangi bál programja a Győri Közlönyből:

A Győri közlöny 1877. április 2-án egy hangversenyre invitál:

Hamarosan felmerült egy újabb átalakítás igénye. A Győri Közlöny 1877. május 17-én már arról ír, hogy „egy olyan épület, amely sokoldalú nyilvános gyülekezés színtere akar lenni, hol egyszer vigalom, másszor hangverseny, majd politikai vagy társadalmi kérdések miatt népgyűlések, vagy közünnepélyek tartatnak, szükséges, hogy ha nem is monumentális, de legalábbis úgy legyen emelve, hogy a közönség méltóságához és igényeihez mindenben megfelelő legyen.”

1885-ben elkészültek a tervek az átalakításra, miszerint: „A földszinten a piacra néző homlokzaton 7 bolt lesz, a kávéház marad a helyén, mellette délre üzleti szoba és konyha, ettől délre mérlegszoba, ettől délre a lépcsőház lesz. Az első emeleten a nagyterem mellett kisebb terem is lenne és ruhatár, stb. A tervek szerint: külseje díszes, közepe kiugró öt oszloppal és a földszinten 3 ajtóval, emeleten 3-3 dupla ablakkal.” A kiépítéshez a város adott hozzá 43.75 négyszögöl telket.

Áprilisban a Haybach Károly és fia pozsonyi cég elkezdte az építkezést, pozsonyi téglákat hozattak, naponta 130 ember dolgozott a munkálatokon. Érdekesség még, hogy az impozáns nagytermet bizánci, a kistermet ó-német stílusban festették ki.

1885. október 11-i tudósítás a Győri Közlönyből:

A Lloyd épület megnyitására 1885. december 29-én került sor ünnepélyes keretek közt. Az épület látogatottságát szemlélteti az alábbi, 1891. április 23-i hír a Győri Közlönyből:

Az 1898-ban feladott képeslap a már felújított épülettel, neoreneszánsz homlokzattal:

Egy 1899-es képeslap fényképfelvétele ugyanezt az állapotot mutatja:

Piac a Győri Lloyd előtt egy 1907-es feladású képeslapon:

Fenti felvételről készült színezett képeslap:

Gombás István hirdetése az 1915-ös Győr sz. kir. város és Győrvármegye útmutatójából:

Közben kitört az első világháború. Az általános mozgósítást 1914. július 31-én rendelték el. Hatására talpon volt az egész város, „a Széchenyi téren eddig nem látott tömeg gyűrűdzött az ott muzsikáló katonabanda köré. … a Lloyd sörödéje és kávéháza teljes fénnyel ragyog. A katonazene a szövetséges hatalmak himnuszait játssza. A közönség kalaplevéve áll az asztalok mellett és szent áhítattal énekli a magyar, az osztrák, az olasz és német himnuszokat. ...” – tudósított a Győri Hírlap.

Az első világháború harmadik éve, az 1916-os év a háborús gondok következtében döntő jelentőségű volt a Lloyd testület életében, ugyanis a részvénytársaság az épületet és a berendezést eladta a Győri Első Takarékpénztárnak és Győrvárosi és Megyei Takarékpénztárnak. Hat év múlva, 1922-ben újjáalakult az egyesület, 1923-ban már újra 800 tagot számláltak.

Ez a kép az 1910-es években készülhetett:

1926-ban az újjáalakult Győri Lloyd az épület bérlőjével megállapodott, hogy az emeleti helyiségeket díjtalanul használhatja, majd 1935-ben végleg elköltözött az épületből.

Egy 1940-es képeslap:

A Győri Ipartestület közgyűlése 1940 februárjában határozta el, hogy megvásárolja a korábbi Lloyd székházat. A városé volt a telek és az épület értékének 20%-a. Az ipartestület eladta a Jókai u. – Árpád úti sarokházát, kölcsönt vett fel, hogy megvehesse a Lloydot. Végül 1940 augusztusában megkezdődhettek az átépítési munkálatok az ipartestületi székház megvalósítására. A szerkezeti megerősítésen kívül teljes belső átalakításra is szükség volt. Társalgó, kiállítás megtartására is alkalmas színházterem is készült színpaddal. Az avatóünnepségen képviseltette magát a város és a megye is.

A II. világháború idején az épület jelentős károkat szenvedett, az ipartestület mindent megtett a helyreállításáért. 1948-ra vehették végre újra birtokba, de néhány hónapig használhatták csupán. 1949-ben felszámolták az ipartestületeket, az MDP 1949 júliusától bérbe vette a házat. 1949 októberében államosították az épületet, átvette a Közületi Ingatlan Központ Győri Kirendeltsége. Ezzel új fejezet kezdődött a ház hasznosításában.

Antaliné Hujter Szilvia

 

Felhasznált irodalom:
Bay Ferenc: A Győri Lloyd városáért és kereskedelméért, 1856-1936. Győr, 1942.
Hancz István: A Győri Ipartestület 110 éves története. Győr, 1997.
Lővei Pál – Nagy Judit: A győri Liszt Ferenc utca háztulajdonosai a 17. század végétől a kiegyezésig. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Bp. 2013. p. 308.
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Budapest, 1964.
Winkler Gábor: Győr, 1539-1939. Győr, 1998.
 

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára

2015.06.04