1579

Üvegművészet Közép-Európában

Atelier folyóirat 2015/1. szám

A kortárs művészeti kalandozások sora ezúttal egy mára végérvényesen autonóm műfajjá vált alkotói ág berkeibe viszi az olvasót, ahogyan Bodonyi Emőke mondja: „Az üveg többé nemcsak tál, csésze, váza, pohár, ablak… nem függ a megrendelőtől vagy egyéb gyártási feltételtől – kizárólag az egyéni művészi szándék kerül előtérbe.” Az üvegművészet színei érzéseket takarnak, formái erőtől duzzadó megnyilvánulásokat rejtenek, texturális mélységeiben az alkotó személyisége tükröződik vissza.

Az Atelier Művészeti Folyóirat 2015-ben fennállásának immár a 18. évfolyamát éli – az eddigiekhez hűen mindenkor a kultúra szellem(iség)ében. A szlovák-magyar lap fő profilja a szlovákiai magyar művészek és munkásságuk bemutatása, valamint minél szélesebb körben történő tudósítás Szlovákia – határokon is átnyúló – művészettel kapcsolatos eseményeiről. A magazin főszerkesztője (és egyben grafikai szerkesztője), Kopócs Tibor festőművész így fogalmazta meg törekvéseiket: „A lap a kortárs képzőművészet – elsősorban a szlovákiai magyar, de szélesebb értelemben a Kárpát-medencében élő kortárs magyar képzőművészek – prezentálását és publikálását szándékozik megvalósítani, bemutatni”. A majdnem teljes egészében színes magazin felépítésére jellemző a tematikus szerkesztés: a (borítóval együtt) 50 oldal terjedelmének első felét egy kiválasztott téma tölti meg, míg a más(od)ik részében kapnak helyet az aktualitások: alkotók, alkotásaik, galériák, kiállítások, színházi kritikák, könyvek bemutatása. Az Atelier általában könyvesboltokban, galériákban, kiállító helységekben kapható, de magánszemélyek is terjesztik.

A negyedévente megjelenő magazin 2015-ös első számában a központi témát a közép-európai üvegművészet adja. Bevezetőként a már említett Bodonyi Emőke írásának részlete szól az üvegművészet zanzásított történetéről, tesz említést az európai, amerikai és hazai komponensekről. Először Pannonhalma üvegművészete kerül sorra: Hefter László ma Magyarország egyik legtöbbet foglalkoztatott, Ferenczy Noémi-díjas üvegművésze, akinek április 25-én az Üveggalériában nyílt tárlatáról Molnár György tudósít. Ezután fiatal és tehetséges hölgytrió mosolyog szembe a lapokon: Dimény Luca eddig készült munkáiban az üveg adta misztikumot, tükröződést, fénytörést használja kifejező eszközként; Németh Hajnal Auróra bár sok művészeti ágban alkot (szobrok, installációk, díszletek, ékszerkollekciók), de alkotásainak esszenciája általában az üveg; Varga Gyöngyvér tervezőként a design új kézművességnek nevezett irányzatát érzi sajátjának. Hölgyek után hölgy, Vida Zsuzsa a kortárs magyar üvegművészet megkerülhetetlen személyisége, aki Feledy Balázs írásában teljes oldalon bontakozik ki néhány munkájával.

„…Az üveg mint anyag a fontos” – mondja Erdei Sándor üvegszobrász, Nahóczky Judit írásából pedig kiderül, hogy „szobraiban, legyen szó akár egy kalóz, egy obsitos, egy professzor vagy Petőfi megmintázásáról, a figurák karakterisztikus vonásait, formáit a totemoszlopok vagy kopjafák tömörségével fogalmazza meg”. Hefter László szövegrészletéből Mészáros Mari üvegtervező, szobrász, keramikus tűnik elő körvonalaiban, majd Jiři Šuhájek festő- és üvegművésszel készült interjúrészletből ismerhetjük meg a nemrég 70. születésnapját ünnepelt alkotót. Szimplán Az ÜVEG címmel szól Ľuboslav Moza írása, a szemközti oldalon pedig Gordana Turuk üvegművész(nő) kerül bemutatásra. Moza további két írással tiszteleg a szlovákiai üvegművészek/üvegművészet előtt. (Végre) a férfinemet erősíti Štĕpan Pala, aki „kísérletező folyamatában eljutott a tudomány és a műalkotás lényegéhez, amely a kvantum törvényszerűségében rejlik”. Napjaink egyik legeredményesebb szlovák alkotóművésze, Zora Palová „üvegobjektjei a csodával határosak, amelyekben – a színek játékán túl – rendkívüli erők vibrálnak”.

Ľubomir Ferko szobrász- és üvegművész kapcsolata a tibeti üveggel termékeny és látványos formákban valósul meg. Üvegen keresztül vall önmagáról Soós Csilla dunaszerdahelyi üvegművész, akinek a számára nagy kihívás volt az ólomüvegekre való felkérés, de a sok munka és kitartás meghozta a gyümölcsét. A dunaszerdahelyi Ferdics Béla ipar- és üvegművész grafikai kompozíciók mellett üveg-, kő-, faplasztikát, térobjekteket, installációkat készít. 2 kiállítás következik ezután: Ján Zoričák üvegművész rendhagyó tárlata nyílt Kassán február 12-én, míg Színek között címmel Duncsák Attila festőművész kiállítása a Kelet-szlovákiai Galériában január 29-én. Az Atelier tavaszi számának első blokkját Csibrányi Zoltán írása zárja, aki az ipar és művészet egybefonódásáról értekezik.

A folyóirat második nagy egysége, az aktualitásokat tartalmazó rész Kortárs rovata nyitányként festészetre vált: Golasz Tímea festőművész növendék képeit rendkívüli finomságú színes spektrum övezi; a kékek, a zöldek és ezek árnyalatai gazdagítják (Ľuboslav Moza). Egy írás keretében Szalai Erika a rimaszombati Csótó László grafikusművészt ünnepli, aki tavaly töltötte be 60. születésnapját. Emlékezéssel folytatódik a sor: 120 évvel ezelőtt született Berecz Gyula szobrászművész, akiről Sz. Csekei Tímea művészettörténész értekezik dupla oldalon keresztül.

A Kiállításokról rovat felvezetéseként Berente Erika írt Ozsvári Csaba ötvösművész emlékkiállításáról Felemelni az embert Istenhez címmel, majd az Esztergomi Művészek Céhe 2014. december 5-én a Duna Múzeumban nyílt évzáró tárlatának teljes megnyitóbeszéde olvasható. A. Bak Péter számol be az Atelier esztergomi TÁR-LAK Szalonban történt 2014. december 17-i bemutatkozásáról. Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész igazi „Jelképformáló tálentum”, akinek a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában rendezett jubileumi kiállításáról Miglinczi Éva tudósít. Huszonkét éves sikertörténetet tudhat magáénak a Bohemia Baráti Kör, Szalai Erika az egyik alapító taggal, Molnár Évával beszélgetett. Bensőséges, erkölcsi ihletésű Hager Ritta Kossuth- és Munkácsy-díjas gobelinművész Hit és remény című tatabányai kiállítása – mondja Miglinczi Éva, akitől ezt követően Kopócs Tibor esztergomi tárlatának beszámolója is olvasható Szimbólumok minden korban címmel.

A Bernecebaráti Nemzetközi Művésztelep kiállítása nyílt meg a Zsókavár Galériában január 20-án: az alkalomból Tájszerkezetek sajátos tükörben elnevezéssel Szakolczay Lajos művészeti író megnyitóbeszédének részlete kapott helyet az oldalakon. Kovács Ferenc naiv szobrászművész kiállításáról írt összefoglalót Molnár György, majd szó esik még Fekete György és Schrammel Imre tárlatáról csakúgy, mint a „Fény Nemzetközi Éve 2015” című Csáji Attila festőművész kiállításáról a Műcsarnokban. Két oldalon keresztül veszi számba a lap néhány galéria és intézmény 2015-ös kiállítási terveit, majd a szintén oldalpárt elfoglaló, címszavas kiállítási programajánlót követően végül a Könyvekről szóló utolsó rovat ezúttal is 3 kiadványt ajánl az érdeklődők figyelmébe: Ötvös Nagy Ferenc Zománcművészet című kötete a kezdetektől napjainkig mutatja be a 21. század egyik legnépszerűbb kézműves mesterségének az újjáéledését. Kulcsár Ferenc Kerek világ közepében versekben ábrázolja szülőföldjének, a Bodrogköznek évszázadait, univerzumát. K. T. Zelenay szerint „Gestát írni történelmi tett”. A 2038 – avagy a magyar történelem eltitkolt lapjai című könyvének második kötete, a 2038 – A szent korona végveszélyben lapjain talán még hangsúlyosabb szerepet kap dicső múltunk. Érdemes tehát belelapozni az Atelier 2015-ös tavaszi számába is!

Szilvási Krisztián

2015.05.22