1938-ban, miután elvégezte a gimnáziumot, Krakkóba költözött, ahol a Jagello Egyetemen lengyel nyelvet és irodalmat, valamint filozófiát tanult. Lengyelország 1939-es lerohanása után a németek bezárták az egyetemet, ezért kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait. Előbb egy kőfejtőben, majd a krakkói szódagyárban dolgozott fizikai munkásként. 1941-ben színházat szervezett, amelyben szerepelt, rendezett, sőt darabokat is írt. 1942-ben fordult a papi hivatás felé, jelentkezett Sapieha krakkói érsek szemináriumába, amely a német megszállás miatt illegálisan működött. Az érsek felfigyelt kiváló tanulmányi eredményeire, és Rómába küldte. 1946. november 1-jén szentelték pappá.

Ezután Rómában tanult a domonkos rendiek által fenntartott egyetemen. Hazatérése után Krakkóban teológiából doktorált. Ezután Niegowic faluba került segédlelkésznek, majd 1949-ben az érsek kinevezte a krakkói Szent Flórián templom káplánjává. Lelkipásztorként új módszerekkel igyekezett egyházi közösségét megszervezni, maga köré gyűjtötte a fiatalokat, és kirándulásokra, gyalogtúrákra vitte őket, nyáron evezőstúrákat, télen síelést szervezett számukra. 1951-ben főhivatású tudományos kutatómunkába kezdett, a Jagello Egyetemen elvégezte a teológiai kar etika szakát, és kandidátusi fokozatot szerzett. 1953-tól a krakkói papi szemináriumban, majd a Jagello Egyetem teológia karán, 1954-től pedig a lublini Katolikus Egyetem etika szakán tanított.

1962 októbere és 1965 decembere között aktívan részt vett a II. Vatikáni zsinat ülésszakain, fontos szerepe volt a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció megfogalmazásában. 1964. január 18-án VI. Pál pápa Krakkó érsekévé és metropolitájává nevezte ki, tisztségébe március 18-án iktatták be. 1967. július 25-én a bíborosokkal tartott titkos konzisztóriumon VI. Pál pápa bíborossá nevezte ki, Wojtyla ezzel belépett a pápaválasztó és pápává választható kardinálisok sorába. A krakkói főegyházmegye bíboros érsekeként a lengyel püspöki konferencia elnökhelyettese lett, és ő vezette a püspöki kar kulturális és tudományos bizottságát is.

VI. Pál pápa halála után I. János Pál névvel Albino Luciani velencei pátriárka lépett a pápai trónra, az új pápa azonban megválasztása után 33 nappal elhunyt. Utódjává 1978. október 16-án 104 szavazattal választották meg Karol Woytilát.

A pápaság kétezer éves történetében először fordult elő, hogy egy kelet-európai püspök lett a pápa. 455 év óta ő az első nem olasz pápa, sőt, a legelső szláv pápa! Pápaként a II. János Pál nevet választotta, tisztelete jeléül, adózva elődei lelki nagysága előtt. 1978. október 22-én került sor ünnepélyes beiktatására. II. János Pál pápa a katolikus kormányzásban is új módszereket vezetett be. „Az emberiség morális lelkiismereteként” gyakran hallatta szavát a minden embert érintő nemzetközi kérdésekben. Sohasem tagadta meg gyökereit: lengyel hazája iránti szeretetét, a népi hagyományokban gyökerező Mária-tiszteletet. Pápai címere és választott jelmondata is: Totus tuus! – Egészen a Tiéd!

Több, mint húsz alkalommal kíséreltek meg ellene merényletet, a legsúlyosabbat, amikor 1981. május 13-án a római Szent Péter téren a török Ali Agca közvetlen közelről lőtt rá. Később meglátogatta merénylőjét a börtönben, és megbocsátott neki.

II. János Pál volt a legtöbbet utazó pápa, 104 külföldi látogatása során 129 országot keresett fel, több, mint egymillió kilométert tett meg a Föld körül, és több, mint 3300-szor szólt a hívők tízmillióihoz az általa kezdeményezett új evangelizáció jegyében. Két alkalommal járt Magyarországon: először 1991. augusztus 16-20. között, majd 1996. szeptember 6-7-én a pannonhalmi bencés monostor fennállásának 1000. évfordulója alkalmából.

Ő volt a huszadik század leghosszabb ideig uralkodó pápája. 428 és 1338 boldogot avatott, köztük a boldogok közé emelte többek között Teréz anyát, a magyarok közül pedig Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót. Magyar szentjeink közül ő kanonizálta Kingát és Hedviget. 232 bíborost nevezett ki, és több, mint 1000 audienciát tartott, hívők tízmilliói előtt több, mint 3300 beszédet tartott.

Megreformálta a kánonjogot, a katolikus egyház törvénykönyvét, elkészíttette az új katolikus katekizmust. Tizennégy enciklikát, 14 apostoli felhívást, 11 apostoli konstitúciót és 44 apostoli levelet adott ki. A lengyelen kívül kitűnően beszélt franciául, angolul, spanyolul, németül, olaszul és más nyelveket is, a hívőket rendszerint anyanyelvükön köszöntötte – így magyarul is. Beszédeit is maga írta.

Mély alázattal viselte súlyos betegségét, végül 2005. április 2-án, az általa alapított Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján halt meg. Temetésére 2005. április 8-án került sor a Szent Péter bazilikában. A szertartást későbbi utódja, Joseph Ratzinger bíboros vezette, aki immár XVI. Benedek pápaként, 2011. május 1-jén boldoggá avatta.

2013 júliusában Ferenc pápa aláírta a szentté avatásához szükséges dokumentumot; szentté avatására 2014. április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján került sor XXIII. János pápával együtt.

Nagy Mária

Forrás: wikipedia.hu; II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda, Kecel honlapja (http://katolikusiskola-kecel.hu/); Gergely Jenő: II. Pál. Budapest: Kossuth kiadó, 1986.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.