1580

Egy álmából „felébredt” óriás metropoliszaiban

Peking és Sanghaj Lelóczky Jenő fényképész szemével

Április 29-én a megyei könyvtár Központi Könyvtárának klubjában Lelóczky Jenő fényképész szemével tekinthettek be az érdeklődők Peking és Sanghaj metropoliszaiba egy vetítettképes előadás formájában, ahol az ősi kínai városok több arckifejezése, ábrázata is feltárulkozott.

Csipkerózsikát száz évre ítélt álmából a királyfi csókja ébresztette fel. Az ősi Kína ókori virágzása után a középkorban a fejlődés fő vonalától elzárkózottan élt, a világhatalmi versenyben nem játszott számottevő szerepet. A középkorban a haladás iránya Európába, annak is a nyugati felébe tevődött át, ebben több kedvező körülmény játszott számottevő szerepet. Egyetlen hatalomnak sem sikerült itt egységes birodalmat létrehoznia, a társadalomban lévő viszonylagos „szabadságok” kedveztek a vállalkozói szellem kibontakozásának. Ez serkentette a gazdasági fejlődést új találmányokra, s azok alkalmazására ösztökélése nagymértékben fejlesztette a társadalmi munkamegosztást, elősegítette a kereskedelmi tőke felhalmozását.

A nagy földrajzi felfedezések és az azt követő gyarmatosítás nyertesei a tengerparti európai országok lettek. A rohamosan növekvő gazdagság, a polgári, majd az ipari forradalom tovább röpítette ezen nemzeteket a jólét és fejlettség útján, s az ismert világ meghatározó hatalmaivá nőtték ki magukat. A kolonializmus elszenvedői az ebből kimaradt, függésbevont területek lettek. Kína úgynevezett félgyarmati sorba került, területe a nagyhatalmak kereskedelmi, üzleti vadászterülete lett.

A XIX. században az angolok két ópiumháborúban kényszerítették akaratukat Kínára, de belső lázadás felszámolásában is nyugati segítségre volt utalva. Az európai haditechnikával szemben meg kellett hátrálniuk. A keleti társadalmak birodalmi méreteket öltöttek, de sokáig az elzártság, a hatalom despotikus jellege, a hivatalnoki kar merevsége – amely minden újítástól elzárkózott – s az ehhez járuló túladóztatott társadalom nem biztosíthatott kedvező terepet a fejlődéshez.

S aztán, mint Csipkerózsika esetében, itt is változás történt. Jelképes királyfiúi csóknak tekinthető a gyarmati hatalmakkal történő – kényszerű – érintkezés, mely akaratlanul is formálta az Európán kívüli népek gondolkodását – ehhez járult a keleti népek szorgalma, fegyelmezettsége, „igénytelensége”. A XX. században mindez több kelet-ázsiai nép esetében bőségesen kamatozott: Japán, az úgynevezett kistigrisek, napjainkban pedig Kína.

Utóbbi korunkban gazdaságilag az Amerikai Egyesült Államok első számú kihívója, újra keresi helyét a nap alatt. Míg a kínai császárok idején a Nagy Fal mögé húzódtak az őket fenyegető nomád népek támadásai ellen, ma ugyanonnan akarják üzleti, politikai kapcsolatokkal behálózni a földet. Míg a XV. század elején a kínai flottát visszahívták a tengerekről, s hamar leszerelték, most a minél teljesebb gazdasági terjeszkedés a cél. Mindez a kontinensnyi ország arculatára is rányomja a bélyegét, viharos fejlődésnek lehetetnek tanúi az emberek. A politikailag diktatórikus rendszer gazdasági téren engedte ki a szellemet a palackból, a változások elavulttá teszik a néhány éve még a történelemkönyvek lapjain megjelenő Kína képét.

Mit tapasztalhat az a turista, aki repülőre szállva Kínában lép le a légi járműről? Hatalmas városokat, melyek az egykor Amerikát képviselő dinamikus fejlődésről árulkodnak. Ilyen élményeknek volt részese Lelóczky Jenő fényképész, aki vetítettképes előadásával lepte meg a megyei könyvtár vendégeit. A pergő képkockák magukért beszéltek, egyről sem lehetett lemaradni, minden kép egy új élményt nyújtott. Sanghajt és Pekinget kereste fel vendégünk: monumentális felhőkarcolók, hömpölygő autókaravánok voltak szembetűnők az első pillanattól kezdve. Hatalmas hidak, egymás feletti autópályák, s mindenekelőtt emberek sokasága, jókedv, derű, mozgalmasság.

Ezek a hatalmas városok, melyeknek lakossága felülmúlja Magyarország népességét, régi történelmi városmagjukat is megőrizték. A turisták ámulatát a gigantikus tévétorony éppúgy lenyűgözi, mint a Tiltott város, a császári palota, a mandarinok kertje, ahol az utolsó kőig minden mértanilag megtervezett. Megcsodálhatják a lótusznövényt, vagy gyönyörködhetnek a bambuszokban. Jelen lehetnek a női viseleti kultúrát világszerte meghatározó selyem „születésénél” egy azt előállító üzemben.

Kínában minden méret más, akár a sokmilliós városokat, az épületméreteket, a lakosság számát értjük alatta. Ma már a technikáról is elmondható ugyanez, elég a 400 kilométer per órás sebességgel száguldó mágnesvasútra gondolni, amely csak azért nem használja ki teljesen a potenciálját, mert a gyorsasággal együtt járó túlságos zaj a lakosság tiltakozását váltotta ki. A szuperexpresszel kapcsolatban a légi forgalomhoz hasonló biztonsági rendszabályokat léptettek életbe, tüzetes ellenőrzésen esnek át az utazók.

Az egykor Indiában keletkezett buddhizmus Kínában meghatározó szerepet tölt be, nagyméretű Buddha szobrok, Sziddhárthának szentelt templomok sorjáznak. Elterjedt szokás Kínában is az ősök tisztelete, a rájuk történő emlékezés, a mi halottak napjának megfelelően. Ilyenkor erre az alkalomra forgalomba hozott papírpénzt égetnek el, jelképesen mintegy „átutalva” az életből eltávozottaknak.

Videón megtekinthettük azt a szakrális tartalmat hordozó, ember-, valamint állatszobrokkal szegélyezett jelképes utat, melyen a mindenkori császárt utolsó útjára kísérték. A házak belső tereibe hagyományosan magas küszöböt építenek, a kínai hiedelem szerint a magas küszöb gátat szab a rossz démonok előtt, de a jó lelkeknek nem akadály.

Milyen egy kínai nagyváros este? A kép akár New York-i lehetne, villódzó reklámok, pezsgő színházi élet. Több színházi előadásról is képet nyerhettünk, ahol az akrobaták lélegzetelállítóan veszélyes, bravúros mutatványainak tapsolhattak szemkápráztatóan imponáló technikával. Nem maradhatott el a hagyományos kínai teaivás szertartásának bemutatása sem, de betekinthettünk egy kávézóba is.

A Tienanmen tér az 1989. évi vérengzéssel szerzett kétes hírnevet az egész Földgolyót méltán sokkoló képkockái évén. Most a teret nem mint a kegyetlen hatalmi megtorlás színhelyét, hanem mint méreteiben hatalmast tekintett meg az előadó, de felkereste az olimpiai falut, mely számos sportsiker és világcsúcs születésének volt a helye.

A kínai fiatalok egyre inkább a világra nyitottak, utcaképek bizonyítják, hogy szórakozásukba ma már a nyugati táncok is beépültek. Sok vidám utcajelenet volt videón megörökítve, köztük a legkisebbek kínai korosztálya, melynek a képen megjelenő képviselői igyekeznek – ha még sután, esetlenül is – mozogni a zene ritmusára. Aztán nem hagyhattuk ki a hajózásról szóló, valamint a közúti riksákkal kapcsolatos élményeket sem.

Összefoglalásként elmondható, hogy Kína esetében példaértékű az a XXI. század ütemét felvevő, sőt egyre inkább diktáló új hatalom, amely sikeresen ötvözi a régi hagyományok tiszteletét a legújabb vívmányok életbe léptetésével, s amely egyre inkább megtalálja helyét a nap alatt.

Csiszár Antal

 

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.05.04