1286

Neal Stephenson: Snow Crash

Könyvkritika

Nehéz írni a Snow Crash-ről. Ha az ember nem tudja, mikor íródott, akkor elcsodálkozik a modernségén. Aztán ha megtudja, hogy 1992-es könyvről van szó, leesik az álla, mivel rájön, hogy nem is olyan modern az, amiről azt hitte, hogy az. Hol volt még 1992-ben virtuális karakterekkel teli Interneten működő alternatív univerzum? Hát a Snow Crash-ben. Hol volt még elektronikus könyvtár? Hát szintén ott.

Hiába, ennek a korszakos könyvnek köszönhetjük például az „avatár” szó elterjedését, és ötleteket adott az olyan alternatív virtuális világok megtervezéséhez, mint a Second Life (a történetben metaverzum a neve). Sőt, a Google Earth „Földjének” működése kísértetiesen hasonlít a főszereplő programjához. A Snow Crash egy igazán merész könyv, amelyben Neal Stephenson igencsak elengedte a fantáziáját, ami a jövőt illeti. Az országokat már világméretű franchise-ok váltották fel, olyanoké, mint a maffia (melynek legfőbb tevékenysége a pizza kiszállítás). Egyes számú főszereplőnk, a beszédes névvel megáldott Hiro Protagonist éppen pizzafutárként dolgozik a néhai megboldogult Egyesül Államok nyugati partján, míg ki nem rúgják. Valójában azonban kardpárbajhős hacker, és legfőbb feladata az lesz, hogy a Snow Crash nevű vírus ellen harcoljon testi és metaverzumos valójában egyaránt.

Segítőtársa lel egy Y.T. nevű 15 éves deszkás lány futár (kurír) személyében, aki valószínűleg a regényirodalom egyik legvagányabb tini amazonja. Ellenfelük Raven, akinek motorjába atombomba van beépítve, összekötve a szívverésével. Komoly aduász. Vannak aztán gépesített kémek (moszkitók), akik félig gépként élnek, hogy az információkat begyűjtve azokat pénzért árulják, vagy netán feltöltsék a CIA és a Kongresszusi Könyvtár (merthogy a kettő fuzionált…) közös adatbázisába.

A cyberpunk regény valahol a komoly és komolytalan mondandó határán egyensúlyoz, utóbbi felé billenve erősen. Szerettem a humorát, amely erősen szatírába hajló. A karakterek viszik hátukon az eseményeket, nem feltétlen a történések hagynak mély nyomot az olvasóban. Az egész alapsztorihoz egy szerintem kevésbé szerencsés sumér mitológiai hátteret kapunk, ami már-már Csillagkapu paródiává teszi a regényt.

Mindenképpen érdemes elolvasni egyszer a Snow Crash-t, pláne a fiatalabb korosztály tagjainak, mert nekik lesz igazán szórakoztató. És megtudhatjuk, Stephenson hogyan képzelte el a jövőt, amikor mi még a C64-ben próbálgattuk a programozást.

Sajnos Neal Stephenson könyvének kiadása hagy kívánnivalót maga után. Én szeretem például, ha a könyv lapjai a könyvben maradnak. Tudom, ez egészen extrém kívánság a mai fogyasztói világban, de pár évet egy könyv igazán kibírhatna. A borítót sem érzem túl jónak, a tartalomra alig utal, mondjuk olyan közepes.

Horváth Gábor

Az írás az Egy könyvtáros viszontagságai a XXI. század hajnalán blogjáról származik.

2015.04.19
6