1440

Eszter-lánc Mesezenekar

Vers és zene a megyei könyvtárban

Április 10-én délután a megyei könyvtár Központi Könyvtára biztosított helyett az Eszter-lánc Mesezenekar számára, hogy egy színvonalas koncerttel kedveskedhessen gyermekközönségének. Az együttes repertoárjában Varró Dániel és Szabó T. Anna versei szerepeltek.

A mesezenekar tagjaiként Kárász Esztert ismerhette meg a közönség – aki énekhangja mellett a következő zeneszerszámokat szólaltatta meg: ukulele, furulya, tilinkó –, Veér Csongor hegedűn játszott, Molnár Györgynek pedig a szitárjátékát csodálhattuk.

A művészek kellő hangulatot teremtettek, látszott, hogy értenek a gyermekek nyelvén és jó a kapcsolatteremtő képességük. A versek megválasztása szerencsés volt, a hangszereket mesterien kezelték, kivívván ezzel a közönség tetszését és elismerését.

A zenés gyermekműsorok immár a megyei könyvtár állandó részeivé váltak, időről időre különböző előadók szórakoztatják a kisgyermeki korosztályt. Az intézmény sokat tesz azért, hogy minél több korosztályhoz eljusson üzenete, és az életkoroknak, érdeklődéseknek megfelelő választékot kínáljon. Különösen fontos a minél fiatalabb nemzedékek célba vétele, könyvtár- és rendezvénylátogatóvá nevelése. El kell érni, hogy a kultúra – életkori sajátosságainak megfelelő – fogyasztása életszükségletté, mindennapjaik részévé váljon.

Korunk parancsa az élethosszig tartó tanulás – ehhez is kellő alapot szolgáltatnak a könyvtár közművelődési intézményei. A jövő emberisége számára sem mindegy, hogy a munkában megfáradt ember milyen kulturált kikapcsolódási formákat választ. A rendezvényekbe való bekapcsolódás kiemeli az embert a négy fal beszorította elszigeteltségből, közösségi élményekkel gazdagítja. Az egyes művészeti élmények felkelthetik az alkotói vágyat, s a mű befogadásától önálló művek megteremtéséhez vezethet az út.

A jeles néprajz- és zenetudósok felbecsülhetetlen jelentőséget tulajdonítanak az első zenei élményeknek. Mindez determinálhatja a későbbiekben a muzsikához való viszonyunkat. Meghatározó, hogy mit dúdol kisgyermekének az édesanya, milyen énektanár hogyan avatja be tanítványait a hazai és egyetemes nép- és műzenekincs birodalmába.

Kodály Zoltán nagyon találó és mély igazságtartalmú gondolatával tegyünk pontot a cikk végére: „Fontosabb a falusi tanító személye annál, hogy ki a Zeneakadémia igazgatója. Az akadémiai képzést ugyanis az a ’nyersanyag’ határozza meg, amely a közoktatásból a felsőoktatásba áramlik.”.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina


2015.04.13