Ez az immár lassan kétezer éves, a Bibliában megörökített történet az alapja a Jézuskeresés magyarországi népszokásának, hiszen ez volt a legelső, „igazi” Jézuskeresés. A népi vallásosság e szép példája azoknak az asszonyoknak az emlékét őrzi, akik Jézus sírját jó szándékkal, elsőként felkeresték, s azt üresen találták. Korábban a népi ájtatosságnak ez a formája az ország több pontján is ismert volt. A húsvét vasárnap hajnalban tartott körmenetet néhol Krisztuskeresésnek, máshol Istenkeresésnek nevezték.

Ez a szép húsvéti hagyomány azonban sok helyen feledésbe merült. Megfogyatkozott a falvak lakossága, a templomba járók száma, meghaltak az előénekesek, elfogytak azok, akiknek még élményük fűződött ehhez a szép szokáshoz. Kunsziget azonban kivétel. A falu mélyen vallásos közösségének, az elkötelezett előénekeseknek, s nem utolsósorban Jáki Sándor Teodóznak köszönhetően megmaradt, él, mi több, virágzik a Jézuskeresés hagyománya. Húsvét vasárnapján fél ötkor az alig másfél ezres lélekszámú falu temploma előtt 500-600 ember is összegyűlik a környékről, s gyertyával a kezükben imádkozva, énekelve útra kelnek.

Az általuk megtett út szimbolikus: a szent három napot jelképezi. A templomtól a felső keresztig tartó szakasz a Nagypéntekre emlékeztet. Ekkor a résztvevők Krisztus kínszenvedésére és halálára emlékeznek. A következő, a temetőkeresztig tartó részen a Nagyszombatra, Jézus sírba tételére és feltámadására emlékeznek, nagyszombati énekeket énekelnek. Mielőtt a körmenet a temetőhöz érkezik, az egyik résztvevő előre siet, és gyertyát gyújt a sötétben a temetőkeresztnél, ahol eléneklik a Mit jelent a fény Jézus sírjánál? című éneket. A temetőben közösen imádkoznak, majd gyertyát gyújtanak halottaik sírjánál – együtt ünnepelve a megváltást és a közös feltámadás reménységét. Az út utolsó része a temetőtől a templomkeresztig tart, s a feltámadást hirdeti. Mire a menet templom közelébe ér, a nap is éppen felkel. Az előénekes rázendít a jól ismert feltámadási énekre, amit a tömeg vele énekel:

Föltámadt dicsőségesen Istennek szent fia!
Vigad már örvendetesen világ Megváltója!
Elmúltak minden kínjai, nincsenek semmi fájdalmi
Föltámadt dicsőségesen! Alleluja, alleluja!

Nagy öröm már környékezi Jézusnak szent szívét!
Kimondhatatlan nagy vígság vidámítja lelkét!
Hogy fáradságát letette, váltságunkat elvégezte
Dicső föltámadásával! Alleluja, alleluja!

Megdicsőült szent testének fénylenek sebei.
Drága gyémánt és mint arany ragyognak helyei.
Elmúltak minden kínjai, nincsenek semmi fájdalmi.
Megdicsőült jó Jézusunk! Alleluja, alleluja!

Mikor visszaérnek a templom előtt álló kereszthez, meghúzzák a harangokat és a Megváltó édesanyját, Máriát dicsőítik. Az Úrangyala imádságot követően boldog ünnepet kívánnak egymásnak, és a jövő húsvéti viszontlátás reményében köszönnek el egymástól.
Mire ezt az írást olvassák, valószínűleg már a távolról jövőknek szervezett szeretet-vendégség is véget ér. Ha idén talán nem is voltak jelen ezen a bensőséges húsvéti alkalmon, semmi akadálya, hogy jövőre ott legyenek. A kunszigetiek mindenkit szeretettel várnak. Meleg ruhát öltsenek, és gyertyát vagy mécsest vigyenek magukkal!

Berente Erika

A cikk elején látható fotó csak illusztráció. A kép a pixabay szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.