1319

Fischer Annie 100


100 évvel ezelőtt, 1914. július 5-én született Budapesten a 20. század egyik legnagyobb, Magyarországon és külföldön egyaránt elismert zongoraművésze, Fischer Annie. A zeneakadémián Székely Arnold majd Dohnányi Ernő tanítványa volt. Karrierje csodagyerekként indult, 10 éves korában már Beethoven I. C-dúr zongoraversenyét játszotta egy nyilvános hangversenyen.

Kiemelkedő zenei tehetségét az is igazolja, hogy 1928-ban, 14 évesen megnyerte a Zeneművészeti Főiskola hegedűversenyén a Reményi-díjat. Mindössze 12 évesen Zürichben az első külföldi hangversenyét adta, amelyen Mozart és Schumann zongoraversenyeit játszotta. 1933-ban, 19 esztendős korában megnyerte Budapesten a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját, amelynek révén nemzetközi karrierje is elindult: innentől kezdve évtizedeken keresztül az európai zenei központok gyakori fellépője lett. 1937-ben kötött házasságot a nála 15 évvel idősebb zenetörténész és zenekritikus Tóth Aladárral. Felfelé ívelő pályáját a II. világháború megakasztotta, az 1941 és 1945 közötti nehéz időszakot férjével együtt Svédországban vészelték át.

1946-tól kezdve újra Budapesten élt, az 1950-1960-as években még Magyarország utazó zenei nagykövetének is elnevezték. Emberi nagyságát dicséri, hogy az 1950-es évek politikai üldöztetései során férjével együtt barátokat, ismerősöket mentettek meg a kitelepítéstől, egyéb fenyegetettségtől. Rendszeresen fellépett Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Svájcban, a legjelentősebb zenei fesztiválokon is többször koncertezett (pl. Salzburgban vagy Edinburgh-ben), de a legjelentéktelenebb vidéki helyeken is szívesen vállalt fellépést, ugyanolyan teljesítményt nyújtva, mint a legjelentősebb pódiumokon. Ifjúsági koncerteken is feltűnt, mivel fontosnak tartotta a jövő koncertlátogató közönségének a kinevelését.

Pályafutása során olyan nagy karmesterek vezényletével adott hangversenyeket, mint Karajan, Böhm, Maazel, Muti, Sawallisch vagy épp Klemperer, a külföldön élő magyarok közül Doráti, Fricsay, Ormándy, Solti, Magyarországon pedig Ferencsik János. Vásáry Tamás véleménye szerint „Fischer Annie a ’karmesterek rémálma’ volt, mert szuverén módon, szabadon játszott. Ezért nem szeretett például Abbadóval játszani, mert mellette nem tudott eléggé szabad lenni”. Eljutott a tengerentúlra is, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Ausztráliában egyaránt fellépett. A külföldi zongoraművészek közül kölcsönösen sokra tartották egymást a 20. század kiemelkedő szovjet zongoraművészével, Szvjatoszlav Richterrel, aki Fischer Annie-t a „zongora nagyasszonyának” nevezte. 1987 januárjában, egy bécsi koncertje után ezt írta róla: „Fischer Annie a nagyság szellemével áthatott, igazi mélységű, nagy művész.”

Fischer Annie soha nem vállalt tanári állást, azonban a fiatalabb generáció tagjait nemcsak támogatta, hanem sokszor tanácsokkal is ellátta, vagy órákat beszélgetett velük egy-egy zenemű lehetséges interpretációjáról. Nem szerette a stúdiók zárt világát, az ott létrejövő felvételeket, ezért nagyon kevés hangfelvétel őrzi művészetét. Például a Hungarotonnál 15 éven át dolgozott Beethoven összes szonátájának felvételein, azonban ezeket az albumokat életében nem engedte megjelentetni. Fischer Annie a 20. századi magyar zene kiemelkedő egyénisége volt, akit különösen Mozart, Beethoven, Brahms, Schubert és Schumann, valamint Chopin és Liszt tolmácsolójaként tartottak nagyra. Művészetének jelentőségéről így ír Mácsai János: „Fischer Annie egy ma már letűnt – sokak által aranykorként emlegetett – világ előadóművészi hagyományait őrzi, menti át a háború utáni korba, amikor a zenei ízlés apránként, de gyökeresen megváltozott”. Zongorajátékáról úgy tartják, hogy benne „egyesült a férfias erő a billentés bámulatos szépségével és a frazírozás ezernyi csodájával, amelyet nemritkán gyermeki lelkének és spontán közvetlenségének tulajdonítottak.” A kortársak elmondása szerint egy-egy zeneművet sohasem játszott el kétszer ugyanúgy. Művészetét háromszor ismerték el Kossuth-díjjal, 1949-ben, 1955-ben és 1965-ben. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta meg. 1995. április 10-én hunyt el Budapesten.

2014 márciusában tiszteletére és emlékére a Magyar Posta alkalmi bélyeget bocsátott ki. 2014 folyamán számos emlékesten, hangversenyen és kiállításon emlékeznek meg a világszerte elismert Fischer Annie-ról. Az mondják róla, hogy „aki egyszer is hallotta játszani, látta utánozhatatlan járásával bejönni a pódiumra, az sose felejti személyiségének ellenállhatatlan varázsát.”
 

Ősze Mária

A képek a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével itt találhatók: 1. kép, 2. kép.

2014.07.05