1082

Kosztolányi Dezső 130


Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én született Szabadkán Kosztolányi Árpád és Brenner Eulália gyermekeként. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában kezdte, de néhány nappal az érettségi előtt kizárták a gimnáziumból. Magánúton Szegeden jelesre vizsgázott, és ezért jutalomból Abbáziában nyaralhatott. A versírással korán elkezdett foglalkozni: Egy sír című első költeményét 1901. október 26-án a Budapesti Napló közölte.

1903 őszétől a budapesti egyetem magyar-német szakán tanult, itt kötött barátságot Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. 1904-től a bécsi egyetemen folytatott tanulmányokat, 1905-ben visszatért a budapesti egyetemre, de tanulmányait végül abbahagyta. 1906-tól a Budapesti Napló munkatársa lett, Ady Endre helyére került, aki ekkor Párizsból tudósított. 1907-ben jelent meg első verseskötete Négy fal között címmel, 1908-tól már a Nyugat állandó szerzője. Az igazi sikert számára aztán az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai című versciklus hozta meg.

1913-ban házasságot kötött Harmos Ilona színésznővel. Felesége Görög Ilona néven írással is próbálkozott, novellái jelentek meg a Nyugatban. 1914 nyarán Párizsba indultak nászútra, majd végül Velencében kötöttek ki, és még az első világháború kitörése előtt sikerült visszatérniük. 1915-ben megszületett Ádám nevű fiuk.

Kosztolányi Dezső 1917-ben a Pesti Napló belső munkatársa lett, miközben az Esztendő szerkesztője is volt Hatvany Lajos, Karinthy Frigyes és Tóth Árpád mellett. Alapító tagja volt a Vörösmarty Akadémiának. A Közoktatásügyi Népbizottság – másokkal együtt – megbízta Marx Károly A tőke című munkájának lefordításával. A tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék belső munkatársaként részt vett a Szabó Dezső vezette Magyar Írók Nemzeti Szövetségének munkájában, de hamarosan szakított velük. 1919 után rövid ideig szerepelt vállalt az irredenta mozgalomban. Íróként a politikamentességre törekedett, igyekezett távol tartani magát mind a jobb-, mind a baloldaltól, ennek ellenére egy-egy megnyilvánulásáért mindkét oldalról támadások érték.

Az 1920-as években megjelent regényeivel (Aranysárkány, Pacsirta, Édes Anna) a magyar prózairodalom legkiválóbb alkotói közé emelkedett. Sokat foglalkozott nyelvműveléssel. 1924-ben újra Olaszországban járt, ahol XI. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta. 1931-ben Münchenben meglátogatta Thomas Mann-t; Frankfurtban rádióelőadást tartott. Júniusban részt vett a nemzetközi PEN Klub hollandi kongresszusán. Londonban fogadta Rothermere lord, aki ezer angol fontot ajánlott fel az 1931-ben megjelent legjobb magyar mű szerzőjének. Kosztolányi Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond között osztotta meg a díjat. Doornban interjút készített II. Vilmossal, a száműzött német császárral.

1932-ben francia becsületrenddel tüntették ki. A konzervatív írók támadására, hogy megmentse a budapesti nemzetközi kongresszust, lemondott a PEN Klub elnökségéről, a kongresszuson az elnöki tanács tagjaként vett részt. 1933-ban írta meg egész életművében nagy jelentőségű művét, a Számadás című szonettciklust.

1933-ban nyarán jelentkeztek a később halálát okozó betegségének első tünetei. 1935 tavaszán néhány hetet Dalmáciában töltött. A visegrádi újságíró-üdülőben megismerkedett Radákovich Máriával, hozzá írta a Szeptemberi áhítatot. 1935 augusztusában annyira rosszabbodott az állapota, hogy kórházba kellett szállítani. 1936 februárjában megint Stockholmba utazott feleségével, rádiumbesugárzást kapott, hazaérkezése után újra megoperálták. Állapota azonban tovább romlott, megműtötték, elvesztette a hangját, és már csak írásban tudott érintkezni. Végül 1936. november 3-án hunyt el Budapesten.

Nagy Mária


A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.03.29