3625

Erdélyi tájvarázs

Gaál András festőművész kiállítása Pannonhalmán

Március 20-án 17 órakor volt a megnyitója Gaál András erdélyi származású festőművész kiállításának a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Tetőtéri Galériájában. A megnyitón az alkotó rokonain, művészetét ismerő és szerető barátain kívül a kollégium diákjai nagy számban vettek részt, a tárlat április 20-ig látogatható.

Méltató beszédében dr. Borián Elréd bencés szerzetesrendi atya, a gimnázium tanára a következőket mondta:

„Szeretettel köszöntjük a hegyek emberét, Erdély szerelmesét, Gaál Andrást, aki sok díjat kapott élete során, a legjelentősebbet 2009-ben, amikor Erdélyben a magyar konzul a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét adta át neki. Gaál András Gyergyóditróban született 1936-ban. A szűkebb pátriája megbecsülésének a jele Ditrónak odaajándékozott képek sokasága, amelyből állandó kiállítás nyílt.

A művész Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Akadémiát, ahol megismerte a nagybányai festőművészek alkotásait, és annak hajtásának is nevezhető székely iskola vonalát vitte tovább. A francia posztimpresszionisták színkeverése, technikája is maradandó nyomot hagyott művészetében. Gaál András az olaj, a pasztell, az akril és a talán legnehezebb, az akvarell festészetben is maradandót alkotott, képeit Európa nagyvárosainak kiállításain is láthatta a közönség, legutóbb fővárosunk egyik neves kiállítóterében.

Nagy szervezőképességről is tanúskodik élete, mert alkotótáborok sokaságát vezette Erdélyben és Magyarországon. Ezek közül kiemelkedik a gyergyószárhegyi. Erdély szent életű püspöke, Márton Áron a Gyergyószárhegyen található, akkor egyházi tulajdonú Lázár-kastélyt a művészeknek adta át, ez lett a legjelentősebb erdélyi művésztelep és kortárs gyűjtemény. Gaál András vezette Márton Árpáddal közösen.

Ezen a kiállításon Erdély hegyes tájait láthatjuk különböző évszakokban, napszakokban a látványra épülő művészi fantázia és szerkesztés tükrében. A hegyek és a fák közvetítők a föld és az ég között, a költészetben és a festészetben is állandóan tanúsítják a lét misztériumát. József Attila Isten című versében hallhattuk a rácsodálkozás örökérvényűen megfogalmazott reflexióját: „Láttam, Uram, a hegyeidet / S olyan kicsike vagyok én…”. A tájak és az ég sokszínű ecsetvonásokkal megfestett variációi sokszor hídként feszülnek az ég és a föld közé. Jelzik a föld erejét és a művészi kompozíció feszességét.

A kiállítás központjában látható Hegyi Madonna fehér ruhájú asszonyának haja szinte az ég horizontját éri, de az ég és a föld szentsége között hegyek színeit láthatjuk, amelyek óvón veszik körül az asszonyt. Kezében korsó van, ezért érthető, hogy a festmény korábbi címe Forrás volt. A Hegyi Madonna ugyanis forrása a földnek és az ég felé tekintő szemnek.

Tamási Áron trilógiájából Ábel a rengetegben világát idézi a Hazafelé című kép, amelyen a nagy hegyek alatt kis szekér halad, az erdélyi falusi ember természettel való egységét és kicsinységét vetíti elénk. Az ősz színpompáját ábrázolja pl. az Ősz Marosfőn, amelyet a művész saját otthonából, a marosfői házából kitekintve alkothatott. Fehér és kék hegyek alatt sötétzöld fenyőket, citromsárga nyírfákat, vörös bükkfákat láthatunk. Ezek az ősz valódi színei Erdélyben, nem festői kitalálások. A Délhegy sötétkék csodája előtt sárga mező és egy magányos zöld fenyő jeleníti meg a marosfői természet varázslatos világát.

Az Önarckép Gyimesben a hegyek közti völgyben láttatja a művészt, a természetben elbújva, beleolvadva, és Gaál András valóban így festi az erdélyi tájakat, akár Erdélyben, akár a Balaton partján a gyermeki és az egész életből fakadó belső látás segítségével. A nyárvégi és az őszi színkavalkád több képen megcsodálható, de megjelenik a tél is, amikor a fehér hó csak része a kékségben úszó tájnak, és a vöröslő fenyők mint csupasz kezek nyújtóznak fölfelé (Tél Hargitán).

A Hegyeim festményen fekete vonulatok tárulnak elénk, mert az este bakacsinba, gyászlepelbe vonta a hegyeket. Szimbolikus, allegorikus tartalmak is befonják a jelentésmezőket. A Múltunk düledező székelykapuja az összeroskadó erdélyi magyar múltat jelképezi. A Túlélés megmaradó kis fái egy vihar utáni csendet ábrázolnak. Ez a mű a marosvásárhelyi pogrom után keletkezett. Tudjuk, hogy ebben a megrendezett erőszakos magyarellenes támadásban vesztette el korának legjelentősebb erdélyi írója, Sütő András egyik szemére való látását. Épp 25 éve történt.

Gaál András 2003-ban Magyarországra, Pannonhalmára, a Tóthegyre költözött, gyermekei és Pannonia szent hegye közelébe. És azért választotta Pannonhalmát, mert itt szervezett az 1990-es években kétszer, valamint 2007 és 2008-ban művésztelepet, ahol a határainkon túlról több jeles festő képviselte az egész magyarságot. Gaál András itt lakott többször is a galériánk mellett, és ezért is nagy öröm számunkra és számára, hogy most itt állíthat ki. Örömére szolgál, hogy az ifjúságnak továbbadhatja látásmódját, hitvallását.

A kiállítás meghívóján levő festményt, a Pirkadat a repceföldön címűt már Magyarországon festette az egyik művésztáborban.  Az ég szinte kék heggyé válik, és egy madár repül feléje a sárga repceföldek fölött. A szárnyaló madár a művész és minden fölfelé tekintő ember lelkét szimbolizálhatja. Fölfelé az ég felé mutatnak a madarak, a fák és a hegyek.

Egy békességes, földön túli világra, amelyre a kép alkotójának lelke vágyódik, és vágyat kelt a békességre, a természet szépségének csodálatára a szemlélőben is. Ez az erdélyi tájvarázs érzelmi ihletője, a lélek kifejezése ecsetvonások révén és az a vágy, hogy a szépség koldusává tegye azt, aki láttatni, hatni engedi szívébe. Gaál András elmondhatja: „Láttam, Uram, a hegyeidet” – és ezek festője lettem én.

Hölgyeim és Uraim, kedves Fiúk, köszönöm figyelmeteket, a kiállítást megnyitom.”

*

Gaál András kettős állampolgársága lévén 2003 óta fél évet itt, Pannonhalmán tölt, felet Erdélyben, mivel csíkszeredai műtermét megtartotta. „Itt kertészkedem – mondja – s amikor elfáradok, akkor festek.”

Pannonhalmát egyre inkább otthonának tekinti. Személye és művészete még több látogatót vonz ide, a környék szépsége pedig a festőnek szolgálhat gazdag ihlető forrásul. Azzal, hogy itt él, a településnek is jó hírnevet szerez.

Mi, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség tagjai nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy 2011 óta szerzőink között üdvözölhetjük.
 

Molnár György
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség tagja


2015.03.23