Agárdy Gábor (eredetileg Arklián Gábor vagy Gabriel Arkalijan) örmény családból származott, nagyapja az örmény holokauszt egyik szenvedő áldozata volt. Szüleinek a mészárlás elől sikerült Erdélybe menekülniük. Ő már Szegeden született 1922-ben.

Köztudomású, hogy Agárdy Gábor a színművészeten kívül a képzőművészetben is maradandót alkotott. Festészet iránti érdeklődése igen korán, már gyermekkorában kialakult. Maga írta meg visszaemlékezésében, hogy a festészettel hat éves korában, Szegeden találkozott először, amikor egy labdával berúgta Erdélyi Mihály festőművész ablakát: „A labda miatt mentem be – írja –, a festészet miatt maradtam ott.”. Erdélyi szárnyai alá vette a „kis szörnyeteget”, tanította, így vált élete elmaradhatatlan részévé a festés. 1968-ban az Egri csillagok című film forgatásán Bulgáriában az egyik szünnapon Szófiában barangolva, a felhőszakadás elől egy templomba menekült. A templomszolga az altemplomban csodákat, nyolcszáz éves festett fatáblákat mutatott neki. Ekkor érezte meg, az ikonfestés a küldetése: „belém csapott a megvilágosodás, hogy nekem ikonokat kell festenem” – írta.

Technikailag és teológiailag egyaránt felkészülten alkotott. Műveit száz-százötven éves deszkadarabokra készítette, és ősi minták alapján, ikonfestő színekkel festette. Vidéki barátait kérte, hogy ha valamely padláson régi vörösfenyő tábláról tudnak, szóljanak. Jó barátságban volt Szász Endrével – aki mellesleg az Egri csillagok díszlettervezője volt –, tőle tanulta az aranyozás technikáját, s tőle kapott műveihez aranyfüstöt. Alkotásait 1967 óta több önálló kiállításon, nagy elismerést aratva mutatta be. Ikonfestményei otthonra találtak Magyarországon például a Pannonhalmi Apátságban, II. Alekszij orosz pátriárka számára ajándékozott műve az oroszországi Danyilov Kolostorban, s II. János Pál pápa számára, Szent István Királyról készített ikonja a Vatikánban (utóbbit személyesen adta át a pápának). Technikáját olyan szintre fejlesztette, hogy 2001-ben, amikor Moszkvában volt kiállítása, az egyik múzeumigazgató megesküdött, hogy középkori mester munkáit látja – azt hitte, ez egy gyűjtemény.

Jelen kiállítás anyagát a színész-művész özvegye, Rácz Boriska bocsátotta városunk rendelkezésére a kiállítás időtartamára. Az özvegyet Serfőzőné Tóth Andrea, a Győri Művészeti és Fesztiválközpont igazgatója, valamint a megnyitó nagyszámú közönsége köszöntötte. Méltató beszédében Rózsavölgyi László, az önkormányzat Oktatási, Kulturális, Sport és Turisztikai Bizottságának elnöke a következőket mondta:

„Legyünk őszinték, nem is olyan könnyű a 21. században az ikonokat értelmezni, befogadni. Kissé monotonnak tűnhet a sok szentkép az impresszionisták mozgalmas világához szokott szemünk számára. Az ikon világába nem egyszerű a belépés, mert az idők során elveszítettük a tiszta szemlélődés képességét, a dolgokon való elmélkedés örömét, és elvárjuk, hogy a titkok maguktól nyíljanak meg nekünk.
A mindennapok monotóniájában érzéketlenné váltunk a rendkívüli jelenségek befogadására, a csodák élvezetére. Azt mondják, a gyermekben még megvan ez a befogadási képesség, legyünk tehát ma délután olyanok, mint a gyerekek: érdeklődők, nyitott szívűek, rácsodálkozók. Engedjük, hogy Agárdy Gábor megfogja ma is a kezünket, pont úgy, ahogy Szófiában egy esős napon, fedezzük fel együtt a csodát!”

A megnyitót követően a közönség elárasztotta szeretetével az özvegyet.

Agárdy Gábort 2006. január 19-én bekövetkezett halálát követően a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Síremlékére egy Márai-idézetet véstek: „Amíg az embernek dolga van a földön, él.”

Neki, szerencsénkre, sok dolga volt itt, a földön!

Az ikonkiállítás április 3-ig, keddtől vasárnapig 10 és 16 óra között tekinthető meg. Belépőjegy a Múzeumház jegypénztárában váltható.
 

Molnár György
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja

Fotógaléria: Agárdy Gábor ikonjai a Múzeumházban

34 kép