918

Magyar Arany Érdemkereszt Katona Imrének

Kitüntetés a Soproni Petőfi Színház dramaturg-rendezőjének

Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át kimagasló színvonalú munkájáért Katona Imre, a Soproni Petőfi Színház dramaturgja és rendezője a Pesti Vigadóban március 14-én. Az elismerést Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nemzeti ünnepünk alkalmából nyújtotta át.

Katona Imre a magyar színházművészet jelentős alkotója, három éve dolgozik a soproni teátrumban. Az elmúlt évadokban színpadra állította Petőfi Sándor Tigris és hiéna című művét, Bornemisza Péter Magyar Elektra című drámáját, Carlo Goldoni Két úr szolgája című komédiáját, Andrew Lloyd Webber-Tim Rice-Miklós Tibor Evita című rockoperáját, Tor Äge Bringsvaerd-Papadimitriu Grigorisz A hatalmas színrabló című zenés mesejátékát, amit ő is fordított. A színház műsorra tűzte A zuhanás második pillanata című álomjátékát és az általa írt Csíksomlyói magyar passiót.

Katona Imre rendkívül gazdag, kihívásokkal teli művészi életpályát tudhat maga mögött. Színházi pályája – amely az Egyetemi színpadon kezdődött színészként és dramaturgként – az Universitas Együttesnél eltöltött évek alatt gazdagodott számos kísérleti színházi tapasztalattal. Ezután a kőszínházi (Pécsi Nemzeti Színház, Népszínház, Győri Kisfaludy Színház, Veszprémi Petőfi Színház) dramaturgi és rendezői munkái után a Rock Színház megalakulásával érkezett a zenitjére. A műfajteremtő éveket olyan sikerek fémjelzik, mint az Evita vagy A bábjátékos magyarországi ősbemutatói, illetve a Hamlet Nagy Feró feldolgozásában – e munkákat Katona Imre rendezőként jegyezte.

Nem maradt hűtlen eközben a független és kísérleti színházak világához sem: az 1980-as évek közepén hozta létre és működtette igazgató-rendezőként a Gropius Stúdiót, amely a magyar színházi élet első hivatásos kísérleti színházi műhelye lett. Miután a politikai hatalom nem nézte jó szemmel e törekvéseket, s adminisztratív eszközökkel felszámolta a társulatot, Katona Imre külföldre távozott. Az olaszországi emigráció időszaka azonban nem volt kárba veszett idő számára: filmszerepet vállalt, színházalapítással kísérletezett, majd színészpedagógiával és módszertani kutatásokkal foglalkozott. Hazatérése után 1995-ben megújult erővel vetette bele magát a független és kísérleti színházi világba: rendezőként, dramaturgként, díszlettervezőként tette le újra névjegyét (Egyetemi Színpad, Szkéné, Theoréma Színház, Arvisura, Janus Egyetemi Színház, Forrás Színház és a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház).

Újraszervezte korábbi kísérleti színházát Gropius Színházi Műhely néven. Kiemelkedő fontosságú volt azon munkája, amely során olasz színészpedagógiai tanulmányait hasznosíthatta néhány kiemelkedő vidéki független színházi műhely színésznövendékeinek képzésében (pécsi Janus Egyetemi Színház, celldömölki Soltis Színház). Munkássága ebben az időszakban újabb színekkel gazdagodott: díszlet -és jelmeztervezői képességeit kamatoztatta a maga rendezte darabokban, műfordításokat készített olasz nyelvből, színházi szakcikkei, kritikái olvashatóak voltak a Jelenkor folyóiratban.

Katona Imre színházi kísérletező kedve mély nyomot hagyott a magyar alternatív színházi világban, a színházi formanyelv megújításában. Színházi műfajteremtő munkássága a rockopera magyarországi megismertetésében példaértékű.

Varga Róbert
Soproni Petőfi Színház

2015.03.18