A rendezvény házigazdájának, Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselőnek szinte kérdeznie sem kellett, már pergett is a zsúfolásig megtelt színházterem közönsége előtt Koós János élete. Egy erdélyi városkában, Gyergyószárhegyen nevelkedett. Mikor középiskolás lett, akkor költöztek Miskolcra, ahol is öt évébe került, hogy a zenei szakközépiskolát elvégezze. Ugyanis olyan lelkesen focizott, hogy elfeledkezett az esedékes orosz pótvizsgáról. A legjobb barátja, akivel egy padban ültek, erre nem ment el a kémia pótvizsgájára, így a hátralevő három évben sem kellett nélkülözniük egymás társaságát.

Érettségi után – mivel oboázni tanult a középiskolában – rögtön a Pénzügyőr Zenekar tagja lett, amely révén sikeresen elkerülte azt is, hogy behívják katonának. Közben a Zeneakadémiára is felvették. Egyik tanára meghallotta, hogyan utánozza Vico Torrianit, aki budapesti fellépésén magyarul is előadott egy dalt. Rögtön meghívták egy műsorba, amit az Erkel Színházban tartottak, és négy előadást is tartottak belőle. A Táncdalfesztiválra már jelentkeznie sem kellett, mert első slágere, „A micsoda nagyszerű dolog” magával hozta a szereplési lehetőséget.

A 60-as, 70-es években rendkívül sok utazós műsort szerveztek, ahol a régi, nagy művészek, mint például Bilicsi Tivadar, vagy Rátonyi Róbert mellett a fiatalok is lehetőséghez jutottak. Egy Balaton körüli nyári turné pihenőnapján valamit sütögettek a szálloda kertjében, amikor a többiek szórakoztatására elkezdett énekelni egy orosz dalt, persze halandzsázva, mert a szöveget nem tudta. Pedig akkoriban sokat turnézott a Szovjetunióban, ahol rendkívül népszerű volt. A dal közepén egyszer csak mellé lépett Hofi Géza. Innentől ketten folytatták. És aztán még sok évig.

Nagy szerelme a foci. Elkötelezett Fradi drukker. Dékány Sarolta, a felesége mindent kérhet, csak azt nem, hogy ne menjen ki az esedékes mérkőzésre. Másik pedig a vitorlázás. Többszörös bajnok, egy színészkollégájától vett egy régi mahagóni fából készült hajót. Nyaranta sok időt tölt a vízen, a Balaton minden szegletét feltérképezte már. Másik kedves tanyája a Fülén található parasztház, ahol a vastag vályogfalak a legforróbb nyárban is kellemes környezetet biztosítanak. Az 1876-os padlót sem cserélik ki, mert a régi idők hangulatát kölcsönzi az épületnek. Állandó nyaraló partnere volt haláláig Bajor Imre is, akivel rengeteget röhögtek, bohókás hangulatban mulatva a pihenés napjait. Életfelfogására is az a jellemző, hogy nem a tragédiákra akar emlékezni, hanem a vidám pillanatokra.

Még mindig aktív, sokat dolgozik, sokfelé hívják fellépni, de új lemezt már nem szeretne készíteni. „Olyan sok dalt énekeltem, hogy mi újat mondhatnék még? Úgyis mindenki a régi slágereket emlegetné.”

Bárány Zsolt

Fotógaléria: Szabadhegyi találkozás Koós Jánossal

24 kép