A fotózás és a vasút szerelmesei, valamint számos érdeklődő előtt a művelődési ház háziasszonya, Perger Éva üdvözölte a megjelenteket A magyar vasút hétköznapjai című Kolozsvári Dezső-kiállítás megnyitóján, majd adta át a szót Szilágyi Zoltánnak, aki így folytatta:

„Dezső közel 40 éve fotografál. Ezért tehette meg, hogy nagyságrendileg tízezer fotóból válogathatta nekünk az itt bemutatott alkotásokat. Hogy könnyű-e ennyi fotóból 40 alkotást válogatni, erről megoszlanak a vélemények, de egy biztos: színvonalas és egyedi kollekció látható a falakon. Nem titkolja, kedvenc témája a vasút. Van úgy, hogy célzottan fotózni indul, de van, hogy a területen végzett munka után veszi elő fényképezőgépét és alkot. Hisz szinte mindig magánál hordja digitális gépét.

A kiállított fotográfiák nem sablonos ’vonat a tájban’ fényképek, hanem ötletesen és pontosan megkomponált művek. Jól tükröződik alkotásain, mennyire érdeklik a színek, de legfőképp a formák s a geometria. Gyakran készíti képeit nem a megszokott szemmagasságból. A békaperspektívából készült fotók egy különös oldalát mutatják meg a világnak. Kompozíciói feszesek, ezáltal még erősebb hatást gyakorolnak a nézőre. A téma lehetőségét jól kihasználva, gyakran igazítja a vonalakat a kép függőleges, de legtöbbször a kép vízszintes oldalához, ezáltal is erősítve bennünk a vasúti világ szabályszerűségét. Néha e rendszert megtörve, játszik a kép átlója mentén.

Művei sok esetben tartalmaznak rejtett ellentéteket. Ezek olyan ellentétek, melyek a képek láttán bennünk születnek meg. Ilyen például a békaperspektívából fotózott mozdony, mely hatalmas mérete és tömege ellenére szinte lebegni látszik a sin felett. Ilyen a forgalmas pálya melletti kerítésen a naplemente fényében pihenő macska vagy távoli ködös, zord időjárás felé induló vonatot menesztő vasutas hölgy biztató mosolya is. De ilyen az egész napon át utazó személy, aki a lemenő nap fényében mégis frissen, vidáman, szinte szökdécselve száll le a vonatról.

Emellett képei egy izgalmas és vidám világot tárnak elénk. Képein alkalmazott tartalmi elemekkel, megoldásokkal igen erős asszociációkat gerjeszt a nézőben. A vagon ablakain látható, hullámszerűen megtörő tükröződés a forró sivatagon átkelni képes vonatra enged következtetni. A hídon átmenő vonat vezetőüléséből látható elmosódott acélszerkezet kapcsán akár egy fantasztikumban közlekedő, a fénysebességet éppen átlépő vonatra is gondolhatunk. Az említett rejtett ellentétek és e gerjesztett asszociációk eredménye egy pozitív vasút.

Dicsérő szavaim bizonyítéka, hogy a kiállított alkotások között szép számmal szerepelnek díjazott művek. Ilyen a Németországban oklevelet kapott, előbbiekben említett hídon áthaladó vonat vezetőüléséből fotózott jelenet vagy az országos vasutas fotópályázaton első díjat nyert, általam este véget ért utazásnak látott, de valójában Hajnali utazók című képe. De említhetem a Szegeden első díjat nyert alkotását is a mosolygós vasutas hölggyel.

A kiállított válogatás izgalmas, vidám, egyedi. Jó kikapcsolódást ígér, ezért szívből ajánlom megtekintését.”

Kollégája megnyitójára reagálva az ünnepelt megköszönte a jelenlévők érdeklődését, s a fotókkal kapcsolatos kérdésekre, beszélgetésre biztatott mindenkit. Egy kiállított laptopon rengeteg, nemcsak a vasúttal kapcsolatos fotóját is meg lehetett nézni.

A rendezvényen a Győri Fotóklub Egyesület részéről jelen volt a „nagy öreg” Dániel István s a legifjabb – akiről már tudjuk, hogy nemcsak a Bakony-vasút szerelmese – Béres Márton is.

A magyar vasút hétköznapjai kiállítás március 10-ig tekinthető meg naponta 10-17 óra között.

Molnár György

Fotógaléria: Kolozsvári Dezső kiállítása

44 kép