A mintatanár – Detachment

1 perces filmkritika

„Sohasem éreztem magam ennyire eltávolodva önmagamtól, és ugyanakkor ennyire jelen a világban.” Albert Camus tudta, miről beszél. Henry Barthes viszont lehet, hogy csak mélyen érezte, mert vannak életsorsok (vagy odáig vezető életvonalak), amikor az ember nem akarja tudni.

Problémás diákok iskolájába csakis olyanok valók, akik maguk is problémákkal küzdenek, hogy legyen fogódzó felvenni az emocionális kesztyűt azokban a szituációkban, amikor trágár módon az anyádba küldenek, vagy másmilyen szexuális beállítottságúnak neveznek. A diákok. Mert ők félnek a jelentől, maguktól, tulajdonképpen lehetőségeik hiányától – ekkor neked velük kell lenned, nem ellenük, hiszen te már tudod, milyen az élet. Mekkora egy rohadt káosz. A mintatanár magyar címmel erőszakolt Detachment lélekmegrázó film. Felkavaró, lekeverő, reményt elszívó, kiüresedéssel fenyegető. Carl Lund érzelmi jellegében epizodikus történetét Tony Kaye öntötte egyetlen vezérfonal köré, s bár maga a mozi szemre sokszor szerkezetlennek tűnik, koncepciójában vaskemény. Az élet szar, bármelyik oldalán is keveregsz benne.

Az átmeneti helyettesítő tanár Mr. Barthes körül minden a legnagyobb rendetlenségben zajong: nagyapja szánalmas emberi érájában haldoklik a kórházban; pszichéromboló gyermekkora az emlékeivel vissza-visszanyúl érte, hogy csavarjon egyet a lelkén; a tizenéves prostilányt pedig törvényi- és egyéb okok miatt lehetetlen a nyakába vennie. Céltalanság, kilátástalanság, hiábavalóság. A nyers momentumok szépen vázoltak, bár néha közhelykorpák keverednek a hol idegesítőnek, hol elidegenítőnek tűnő vizuális ábrázolás képei közé. Kaye eltántoríthatatlanul mártogatja keserű epe ragacsába a cakkozott celluloidszalagot, hogy még véletlenül se lehessen jóérzéssel venni a rosszérzéseket.

De pont ez a lényeg, s ha nincs a közelben maroknyi gyógyszer, hűvösen csillanó penge, vagy egyéb kreatív suicid véna, legalább a néző megússza a leépülést. Adrian Brody érezhetően ott van benne, profi társai (Marcia Gay Harden, James Caan) karakteresen mellette, míg a maszatosan is ártatlanságot sugárzó Sami Gayle fájdalmasan szép, kiváló ellenpontként. A Detachment-et rossz látni, de jó nézni – néha különösen furcsa munka. Szívenüt, lelkendönt. Emberi história ikszipszilon.

2011, amerikai, 98 perc
rendező: Tony Kaye
forgatókönyvíró: Carl Lund
szereplők: Adrien Brody, Christina Hendricks, Marcia Gay Harden, Bryan Cranston,
James Caan, Lucy Liu, Sami Gayle, Blythe Danner, Tim Blake Nelson

Szilvási Krisztián

2015.01.28