1590

Napóleonnal szemben

Mi történt 205 éve Kismegyeren?

A francia hadjárat egy vékony vonala 1809-ben Magyarországot is elérte, s itt egyfajta nemzeti ellenállást is kiváltott. A nemesi felkelés példa nélküli fellángolás volt, közel tízezren jelentkeztek a hívó szóra. Ez a Napóleon korszak nyugati szakirodalmában - főképpen kutatási és nyelvi problémák miatt – teljesen ismeretlen.

Nagyon kevés történész veszi a fáradtságot, hogy bejárja a csata helyszínét. A kutatóknak általában fogalmuk sincs egy katonai összecsapás pontos földrajzi helyéről. Ferdi Wöber egyetlen nap, 1809. június 14-e, a győri (kismegyeri) csata menetét, történetét kutatta, s 2001-ben e sorok írójával bejárta az ütközet eseményeinek valamennyi helyszínét, a ménfői Világosvár dombot, a csanaki Királyszék környékét, az Ecker-villát, a győrújbaráti Francia-kő magaslatot is. A következtetések levonásában, az ábrázolásban ennek döntő volt a szerepe.

A körülmények ismeretében a megfutás erős költői túlzás: visszavonultak, s ugyanezt tette az egész császári hadsereg. A felkelők csak előcsapatként, figyelőként lettek kiképezve, s nem voltak alkalmasak sem támadó, sem hátvéd szerepre. Lovaik puska- és ágyúlövést csak a kismegyeri csatatéren hallottak, hadrendet előzetesen nem gyakoroltak. Így már könnyebben megérthetjük, miért menekültek el a magyar csapatok. Az osztrák és magyar seregek két ágyújával szemben 32 francia ágyú állt.

A kismegyeri események után hét évtizeddel később, 1882-ben megjelent, kevésbé ismert Magyarország emléknapjai című történelmi kronológiában ezt olvashatjuk a nemesi felkelőkről: „… a táborkari főnök ügyetlenségből 2 öl széles malomcsatorna mögött állította fel őket, hol az ágyútűzet veszteg ki nem állhatván, egy részök meghátrált, a többi pedig födözte János főhercegnek Komáromba vonulását. A nádor jelentéséből is kitűnt, hogy a csata elvesztésének oka nem a nemesi felkelésben, hanem a cs. sereg fővezérletének ügyetlenségében keresendő.”

A Napóleon elleni 1809-es kismegyeri csatában részt vettek a Magyar Királyi Akadémia hallgatói is. I. éves joghallgatóként Vida József; II. éves joghallgatóként Rumy András (20 éves, római katolikus, Torony), Takács Gábriel (19 éves, evangélikus, Meszlény), Viasz Imre (21 éves, római katolikus,  Andráshida); I. éves bölcselethallgatóként Ádám Ferenc, Gaál Mihály, Komjáti József (18 éves, római katolikus, Tapolca), Mückschütz Pongrác (római katolikus, 19 éves, Zwerndorf, Ausztria), Nemes Pál (19 éves, római katolikus, Szent Márton), Pozsonyi János (18 éves, római katolikus, Győr), Schrámkó Mihály (19 éves, római katolikus, Bikits, Bács m.), Vörös Mihály (18 éves, evangélikus, Győr); II. éves bölcselethallgatóként Andsfelder Antal, Csábrátz József, Dikátz Ferenc (18 éves, római katolikus, Komárom), Imre József (17 éves, római katolikus, Buda), Madarász József (17 éves, református, Nemes-Kisfalu), Márffy Mihály (16 éves, római katolikus., Hugod), Paál Mihály (19 éves, r.k., Kaposmező), Rákóczy József (17 éves, római katolikus, Mező-kissarló), Szalay János (16 éves, római katolikus, Óvár), Zámory Károly (római katolikus, Nagykeszi).

A győri akadémista hősök emlékezetére 2012-ben emlékoszlopot avattak a győri Széchenyi István Egyetem központi kampuszán, a Hegedűs Gyula Egyetemi Kollégium és a tanulmányi épületek közötti parkban. Az emlékoszlop elkészítését a győri egyetem, Győr Megyei Jogú Városa, Simon Róbert Balázs alpolgármester, a Megyei Jogász Egylet és a Győri Egyetemért Közhasznú Egyesület (GYEKE) anyagi támogatásával valósították meg. A mű alkotója Lebó Ferenc szobrászművész. Az 1809-es győri csata helyi kultuszát ápoló, a történelmi emlékezet szerepét hangsúlyozó emlékoszlopot június 13-án, pénteken 9 órakor Győr város és a Széchenyi István Egyetem vezetői rövid ünnepség keretében megkoszorúzták.

Winkler Csaba

2014.06.14