Vidra Szabó Ferenc: Uszadékfa
(tmoni írása)

Vidra Szabó Ferenc szociológus, gyógypedagógus, minőségmenedzser és író. Befelé forduló személyiségként az írást tekinti az önkifejezés számára legmegfelelőbb módjának. Legújabb regényével, az Uszadékfával érkezett a Könyvszalonra, ahol az egyik első programként már péntek reggel találkozhattunk vele a Győri Nemzeti Színház pódiumszínpadán. Beszélgetőtársa Galambos Krisztina könyvtáros volt, aki egy percig se lacafacázott, hanem azonnal rákérdezett a sajátos témaválasztás okára, hiszen a regény két gyermeki főszereplője közül az egyikről nem lehet tudni, hogy fiú-e vagy lány.

A szerző elmondta, hogy mindig is érdekelte a nemek átjárhatóságának kérdése, s annak minden (pszichológiai, érzelmi, társadalmi, szociológiai, stb.) vetülete. Már korábbi írásaiban is feltűntek olyan alakok, akik a két nem között lebegnek valahol. Ebben a regényben egy interszexuális (olyan ember, aki születéskor nem kizárólag tipikusan férfi vagy kizárólag tipikusan női jegyekkel rendelkezik) gyermekről van szó, aki egy konzervatív, jól szituált családba születik, ahol a szülők sem egyformán reagálnak a helyzetre. Mindenesetre megegyeznek abban, hogy nem nevelik se fiúnak, se lánynak, majd eldönti maga, hogy ki is ő. Természetesen ez felvet egy csomó problémát a gyerek életében, aki egyébként is beteges, és nem beszél, azaz többszörösen hátrányos helyzetű, de ennek egyáltalán nincs tudatában, hiszen jól érzi magát a bőrében. Hogy a történet ne kanyarodjon el a „hogy viszonyul a társadalom egy ilyen jelenséghez” irányba (ezt a kérdést csak érinti a szerző), az író az egész sztorit egy majdhogynem meseszerű díszletbe helyezi. A gyermek olyan iskolába jár, ahol semmi gondot nem okoz a mássága, a falu pedig, ahol az iskolai szüneteket tölti, s ahol összebarátkozik Borisszal, olyan szinten befogadó, empatikus és megértő, hogy az embernek kedve lenne azonnal odaköltözni. Mindezt azért, mert nem a társadalmi beilleszkedés problematikájával akart foglalkozni ebben a műben, hanem azzal, hogyan találja meg önmagát és a boldogságot a főhős.

Pozitív kicsengésű a befejezés, mivel olvasói azt kérték, hogy legyen már egy jól végződő írása is. Természetesen szóba kerül a traszszexualitás kérdése is (amikor egy ember nemi tudata ellentmond a testi nemi szerveinek), amikor főhősünk próbálgatja a nemi szerepeket, s mindig éppen azt veszi fel, amelyikhez kedve van. Egyszer Theo, másszor Thea. Egyik szülőjének Theo, a másiknak Thea. Teljesen hiteles mindegyik attitűd a regényben, ami nem is csoda, hiszen Vidra Szabó Ferenc személyesen ismer transzneműeket és interszexuális embereket egyaránt. Szó esett még a címválasztásról, mely nyilvánvalóan többrétegű szimbolikát hordoz (többek között sodródást, a haszontalanság érzetét, a gyökértelenséget, nem tudni, honnan jön és hova tart), de az elsődleges szerepe mindössze annyi, hogy ezt a szót mondta ki először az addig némaságba burkolózó gyermek. Galambos Krisztina felhívta a figyelmet a könyv egyik nagy erényére: az elfogadásra tanít, empátiára és toleranciára, valamint arra, hogy minden éremnek több oldala van, s érdemes megnézni mindegyiket, mielőtt ítélkeznénk, vagy akár csak véleményt nyilvánítanánk.

Végh Attila: Dunai Lolita
(tmoni írása)

Végh Attila József Attila-díjas költő, próza- és esszéíró második regényével, a Dunai Lolitával érkezett a Könyvszalonra, ahol péntek délután találkozhattunk vele a Győri Nemzeti Színház pódiumszínpadán. Az Orpheusz Kiadó vezetője, Erős Kinga beszélgetett vele. Megtudtuk, hogy Attila elsősorban költő, a prózával még csak kísérletezik. Első regénye, a Hogy szívedet kiürítsd önéletrajzi ihletésű (íróknál ez úgymond általános jelenség), de a második próbálkozás már igazi mű, amelyben ő maga alig van jelen (csak annyira, amennyire minden műalkotásban benne van a szerző). A könyv a szabadság kereséséről szól a magánéletben és az önkifejezésben egyaránt. S mivel egy festőművészről, Papp Kristófról beszélünk, aki képtelen arra, hogy az agyában megformálódó csodálatos mesterműveket megalkossa, hiába képzett, hiába ismeri a tökéletes technikákat, a kész festményben elsikkad a lényeg. Szakmai kudarcához szerelmi életének kudarca társul, így kerül életének mélypontjára.

E kettősség miatt a regény egyrészt művészetfilozófiai esszéhez (mitől lesz egy kép műalkotás? miért nincs meg a kapcsolat a művész agya és keze között?), másrészt egy erotikus regényhez hasonlít, hiszen magánéleti válságát különböző, egyre újabb és újabb nőkkel való kapcsolatban próbálja feldolgozni. E furcsa kettősség adja az írás eredetiségét. Kristóf sem a festészetben, sem a magánéletben nem jut ötről hatra, s egyszer csak azt veszi észre, hogy egyre fiatalabb és fiatalabb lányok ébrednek az ágyában. Ez eleinte zavarja őt, mert nem érti, mi történik vele, miért kívánja és csinálja ezt, de amikor a hatás már a művészetét is pozitívan érinti, rájön, hogy jó úton jár. Ahogy fiatalodnak a lányok (azért senki ne gondoljon itt pedofíliára), úgy omlanak le a falak, melyek megakadályozták, hogy belső vízióit megvalósítsa a festővásznon… Végh Attila elmondta, hogy a könyv írásakor az izgatta, az alkotói folyamat és a magánélet között milyen összefüggések vannak, hogy hatnak egymásra, na és persze a művészek Szent Grálja, a szabadság keresése.

Finy Petra: Akkor is
(SzaSzi írása)

A Könyvszalon második napján, november 17-én találkozhattak az érdeklődők Finy Petra írónővel, aki fiatal kora ellenére már 29 kötetet „tett le az asztalra”. A főleg gyerekeknek szóló könyveiről ismert szerző ide második felnőtt regényével érkezett, melynek sokat sejtető címe Akkor is. A beszélgetést Werner Krisztina vezette.

A karcos, szókimondó stílusú történet önmagában is sokkoló, sajnos szinte mindennapos. A főszereplő Sárát a férje elhagyja. Itt válik érdekessé a cím, hiszen az eseményeknek többféle végkimenetele lehet: akkor is visszaszerzem, akkor is megbosszulom, akkor is túlélem. Vajon melyik gondolat győz Sárában? Az írónő korábbi regénye (Madárasszony) is nőkhöz közelálló téma (depresszió), úgy érzi, hogy ezekről beszélni kell. A könyv szereplői nagyon karakteresek, még a gyerekektől is van mit tanulni. Petra egyébként azt is elárulta, hogy a szereplőket mindig előre elképzeli, valamelyik jól ismert híresség bőrébe bújtatja, így hasonlíthat például Sára férje az idős Banderasra, Őze Pici pedig Adrien Brody-ra. A felszínes történéseknél azonban mélyebbre láthatunk, például hogyan és miért ment tönkre ez a házasság, miért vált éretlen személyiséggé Sára, hogyan lett kapcsolatfüggő. Ettől lesz Sára története segítővé.

Számos érdekes kérdés is felvetődött a társalgás során: a piros szín jelentősége, Szabó Magda szeretete, életművének kutatása, a történet helyszíneinek valóságalapja, dallamok és illatok jelentősége, és természetesen az írónő tervei, jelenlegi feladatai.

Mezey Katalin: Élőfilm
(tmoni írása)

Mezey Katalinról tudni illik – mármint azon kívül, hogy Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő és műfordító, valamint a Széphalom Könyvműhely kiadó alapítója és vezetője –, hogy ő Oláh János író felesége, valamint Lackfi János költő édesanyja. Az írónő rendszeres vendége a Könyvszalonnak, idén legújabb regényével, az Élőfilmmel érkezett. Beszélgetőtársa Lázár Balázs színész-költő volt a Győri Nemzeti Színház pódiumszínpadán, szombat délelőtt.

Az Élőfilm egy 1978 és 1982 között keletkezett nagyregény, mely 1984-ben jelent meg először. A mai olvasó felhúzott szemöldökkel kérdezheti, hogy miért érdekelne bárkit egy 35 éves könyv? Erre csak annyit tudok válaszolni, el kell olvasni, aztán majd meg lehet lepődni, hogy hiába változott meg minden körülöttünk, a fiatal felnőtteknek mennyire hasonló kihívásokkal kellett szembenézniük a hetvenes években, mint a maiaknak. Az értő olvasó is felvonhatja a szemöldökét, miután belelapozott a könyvbe, és óvatosan rákérdezhet, hogyan jelenhetett meg az írás a cenzúra hőskorában? Az kellett hozzá, hogy Illés Endre, az abban az időben működő két kiadó egyikének, a Szépirodalmi Könyvkiadónak az igazgatója felvállalja és engedélyeztesse. Ezért örökre hálás lesz neki Mezey Katalin, majd hozzátette, hogy a 2. kiadáson szinte semmit se változtatott, mindössze 10 oldalt távolított el belőle, hogy lendületesebb legyen. Még a fülszöveg is ugyanaz maradt: „Miközben kanyargós útján követtem, megkíséreltem felidézni a hetvenes évek elejének ellentmondásokkal teli világát. Nehéz a közelmúltról nem elfogultan írni. Szerencsére ez nem is az író dolga. Elfogultan írtam én is ezekről az időről, nincs miért tagadnom, elfogult szeretet késztetett arra, hogy a sokféle tapasztalatból most már kedvem és a műfaj törvényei szerint új világot teremtsek. Olyan újat, amiben megőrizhetem az elmúlástól azt az egykorit. Botladozó, kialakulatlan hősnőmet követve ezért törekedtem bemutatni a sokféle útkeresést, ami a mindenkori életindulások jellemzője.”

Szabó Máriáról és az írónő más hősnőiről beszélve kiderült, hogy Mezey Katalin mindegyikükben benne van, ugyanis köti egy fogadalom, melynek értelmében csak arról ír, amit hitelesen tud ábrázolni. Azt is elárulta, hogy nagyon régi írói fogás venni egy fiatal lányt, és végigkísérni a bemutatni szánt problémán, de mindig működik. A címválasztással kapcsolatban pedig elmesélte, hogy a történetben van egy filmfesztivál-féleség, ahol élőképben terveztek felvonultatni filmeket – innen jött az ötlet.

Benedek Szabolcs: Kádár hét napja
(SzaSzi írása)

Benedek Szabolcs legújabb kötetét, amelynek címe Kádár hét napja, november 17-én mutatta be a Könyvszalon pódiumszínpadán. Dr. Horváth Sándor Domonkos könyvtárigazgató a témaválasztással, az elvégzett kutatásokkal, Kádár János személyiségével, a regény szerkesztésének és stílusának sajátosságaival kapcsolatban kérdezte a szerzőt.

Hová tűnt Kádár 1956. november 1-jén? Mi történt eltűnésének egy hete alatt? Mit tudhatunk Kádár személyiségéről, motivációiról? Hogyan került az orosz politika fókuszába? Ilyen és hasonló kérdésekre keresték a választ a beszélgetésben. A történelmi kutatásokban is még sok a kérdőjel ezzel kapcsolatban, így az író arra vállalkozott, hogy Kádár jelleméhez és múltjához kapcsolódva bemutassa azt a gondolatmenetet, amely végül a forradalom eltiprásához vezetett. Nem utolsósorban azt is megtudtuk, hogy Benedek Szabolcs is szereti a grízes tésztát, mégpedig lekvárral.

Temesi Ferenc: 49/49
(SzaSzi írása)

A Kossuth- és József Attila-díjas író a legújabb regényét 49/49 címmel november 17-én mutatta be a Könyvszalon pódiumszínpadán. Illés Andrea, a Scolar Kiadó szerkesztője beszélgetett vele a könyvről, életrajzi vonatkozásairól, szerkesztési sajátosságokról. Temesi Ferenc elmondta, hogy a 49-es számnak fontos szerepe van, főhősei Márk és Ilona (Ill) is 1949-ben születtek, kamaszkori diákszerelmük csak negyven év elmúltával teljesedik be. Elszakadnak egymástól, hogy mi történik a negyven év alatt, erről két külön, párhuzamos szál mesél a regényben, 49-49 fejezetre bontva azt. Az idősíkok (az 1960-as és a 2010-es évek) is kettéosztják a történetet: tiniláv és nyuggerlamúr, illetve térben is két helyszínen játszódik. A háttérében pedig ott egy korszak, egy nemzedék története, amelynek életében különös jelentőségű a beat zene. Több halott barát, köztük Gion Nándor, Esterházy Péter és Ördögh Szilveszter is „beköltözött” a regénybe.

Megrázó erejű a regény őszintesége, s közben el kell gondolkodni azon, hogy vissza lehet-e találni egymáshoz. A felolvasáshoz kiválasztott részletek erre irányították a hallgatóság figyelmét, s közben arról is mélázhattunk, hogy milyen volt a 1970-es években élni. Ennek érzékeltetésére számos hajdani slágeridézetet tartalmaz a történet. Arra a kérdésre, hogy Márk azonos-e Temesi Ferenccel, hogy mennyi a fikció a regényben, az író sejtelmesen annyit válaszolt: „A puszta leírás ténye megváltoztatja a dolgokat, ezért nem lehet azokat pontosan leírni.” Megtudhattuk azt is, hogy Ill valóságos személy, de kiléte titokban maradt, a regényt ő is olvasta, és tetszett neki.

Csillag Lajos: Túlsó part
(Csiszár Antal írása)

Szombaton késő délután két fiatal szerző bemutatásával ért véget a Kisfaludy Károly Könyvtárban a Könyvszalon aznapi programja. Közülük Csillag Lajos Túlsó part című kisregénye képviselte a prózát Csombor Rita verseskötete mellett. A könyvek alkotóit Horváth Veronika beszéltette nézeteikről, a művekben kifejtett gondolatokról.

A középpontban mindkettejüknél az interperszonális kapcsolatok megjelenítése áll, az egymást követő generációk nézőpontja. A szerzőktől személyes optimizmusukról, illetve pesszimizmusukról érdeklődött a beszélgetőtárs. Olyan kérdés is felmerült, létezik-e közös vonás a generációs lánc egymást követő nemzedékében.

A Túlsó part a középiskolás diákok közegében játszódik 2008 környékén. Cselekményének egyik központi eleme, az iskolai erőszak alapvetően szociológiai-közéleti kérdés is, így a kisregény egyik fontos kérdésfelvetésének megvannak a közéleti alapjai.

Reisinger Attila: A háború foglyai
(SzaSzi írása)

A mosonmagyaróvári szerzővel november 18-án találkozhattak a Könyvszalon pódiumszínpadán, ahol legújabb kötetét mutatta be. A háború foglyai – hasonlóan a korábbi művekhez – tényfeltáró, emlékező és emléket állító típusú mű. Két kisregényt tartalmaz, amelyek emberközeli, igaz történeteikkel az első világháború hőseinek állítanak emléket. Reisinger Attila beszélgetőtársa dr. Horváth Sándor Domonkos könyvtárigazgató az alkotás folyamatáról, stílusáról, a történetválasztásról kérdezte az írót, akinek nem titkolt célja, hogy a családban és környezetében felhalmozódott, főleg történelmi emlékeket, traumákat ily módon elmesélje.

Művei rendkívüli drámaiságról, ugyanakkor hihetetlenül egyedi szépírói hangvételről árulkodnak, miközben igaz történeteket dolgoz fel. A két kisregény egy-egy hadifogság története, amelyekben a találékonyság, az akaraterő és a gondviselés kegye és segítsége kellett a megmeneküléshez. A szerző már a Tanácsköztársaság centenáriumára készül, s ugyanazzal a nyitottsággal fordul az akkori kisember illúziókergető, változást váró, ugyanakkor csalódó világa felé, mint a legutóbbi munkájában. Így talán egy év múlva újra köreinkben köszönthetjük, hogy bemutassa az elkészült művét.

Király Farkas: Sortűz, Kontra Ferenc: Az álom hídja
(Csiszár Antal írása)

Két – határainktól nem is oly távol zajló – konfliktus ihlette Király Farkas, valamint Kontra Ferenc tollát, az eredmény két regény: előbbi Sortűz, utóbbi Az álom hídja címmel került bemutatásra vasárnap kora délután a színház csillárszintjén lévő Pódiumszínpadon. Király Farkas a romániai Ceausescu-rezsim végét jelentő eseményekről, Bíró Gergely a délszláv háborúból emel ki bennük vonatkozásokat.

Hogyan élték meg a történéseket, milyen nyomokat hagyott rajtuk a mai napig, szóba került a művek keletkezéstörténete. A Sortűz hosszan készült, tekintve, hogy az összegyűjtött tényanyag alapján Király Farkas nem érezte magát kellően kompetensnek a megírásra, egy kitűnő könyv azonban arra inspirálta, hogy annak – színvonal tekintetében – a nyomdokába lépjen. Az események őt sorkatonai létben találták, kilenc hónap letöltése várt rá. Szó esett az etnikai megosztottságról: ő egy szász-szerb-magyar kontingensbe került, ahol a felsőbb vezetés mesterségesen szította az ellentéteket. A szerző szerint a katonai lét túléléséhez mintegy új identitást kellett „felvenni”, szemben az igazival. Úgy gondolta, hogy a nemzetiségileg megosztott csapatrészeket könnyebb szívvel áldozhatták fel. Bár a határok választóvonalat képeztek az egyes államok között, bizonyos információkból (pl. magyar politikai változások) sejteni lehetett, hogy a gondolatok végül áttörik a sorompót.

Kontra Ferenc új regényének cselekményét – kimondatlanul, de felismerhetően – a Vajdaság fővárosának jelenkori, poszttraumás valóságába ültette, ahol egy gyermekkórház sugárfertőzött, fiatal felnőtt bentlakóinak sorsán keresztül a kilencvenes évek délszláv háborúi okozta fizikai és lelki sérülések valós következményeivel nézhetünk szembe.

Kepes András: Istenek és emberek
(tmoni írása)

Kepes Andrást nem kell bemutatni senkinek, hiszen hosszú éveken keresztül szerepelt a televízióban, sőt íróként is letett már az asztalra néhány könyvet. Legújabb regénye, az Istenek és emberek vezeti az eladási listákat, s ezt nemcsak az ismertségének köszönheti. A Könyvszalon zárónapján, vasárnap délután találkozhatott vele győri közönsége a színház nagyszínpadán, ahol Kárpát Zsolt újságíróval beszélgetett.

Mennyiben folytatása az írás a Tövispusztának és a Világképnek. A gondolkodásmódjában mindenképpen, de a Tövispuszta néhány karaktere is felbukkan az új könyvben. Szó esett a hármas szám központi szerepéről is, melyet a „három a magyar igazság” szlogenből vezetett le a szerző. Fontosnak tartja, hogy a dolgokat minimum három szemszögből szemléljük, mert nem egy igazság van. A regényben is három család szerepel, akik egy klasszikus csapdahelyzetben összezárva mutatnak meg háromféle gondolkodásmódot, melyet a három férfi képvisel: a sikeres üzletember-politikusét, a tudós emberét és egy olyan pedagógusét, aki egykori tanítványánál dolgozik takarítóként. A csapdadramaturgiát azért választotta, mert a veszélyhelyzetekben az emberek ledobják az álarcaikat, s megmutatják valós énjüket. Ez érdekli az írót, valamint az, hogy a hatalom (nemcsak a politikai) és a kapzsiság hogyan torzítja el a személyiséget. Úgy gondolja, a hatalmi viszonyok generálják a feszültséget mind a munkahelyi hierarchiában, mind a családi kapcsolatokban. A történetben nagy hangsúlyt kap a kommunikáció hiánya, mert Kepes szerint ez az új jelenség – sajnálatos módon – egyre szélesebb körben terjed. Eltűnik a vita, amelynek az lenne a funkciója, hogy megismerjük a másik nézőpontját (ehhez persze némi empátiás készség is szükségeltetik). Nem megérteni akarjuk egymást, hanem meggyőzni mindenkit a magunk igazáról. A hatalom éppen ezen a területen kezdi el torzítani az ember személyiségét – szinte észrevétlenül. Aki bármilyen kis impériumhoz jut, kezdi úgy érezni, hogy már nincs szüksége, nincs rászorulva a vitára, elég, ha utasít. Ezáltal elsorvad az empátia, elveszik a többnézőpontúság és a másik megismerésének igénye.

A három családfő karaktere három társadalmi réteget személyesít meg, s azt, hogyan adják fel értékrendjüket haszonért vagy hatalomért. Márpedig az ember értékrendje fontos, hiszen iránytűként működik életünkben, meghatározza, hogyan látjuk a világot. Ha nincs értékrendünk, és nem tudunk kommunikálni, válsághelyzetekben, sőt a mai elbizonytalanodott világban, a zűrzavarban tehetetlenek vagyunk. Kísérletek bizonyítják, hogy az elbizonytalanodás (ami ma már világjelenség) és a zavarodottság ilyenkor erőszakhoz vezet a túlélés érdekében. A demokrácia a leghasznosabb és a leghatékonyabb a válsághelyzetek átvészelésében. Fontos szerepet kap a regényben egy energetikai találmány is, mellyel kapcsolatban felvetődik a kérdés: mire használjuk? Gazdagodjunk meg vagy mentsük meg a világot? És miért kell növelni a vagyonunkat, ha már a meglévővel se tudunk mit kezdeni? Ekkor a pénz már nemcsak eszköz arra, hogy bármit megszerezhessünk, hanem a siker értékmérője is, ezért hajhásszuk rendületlenül.

Hasonlít a szerelemre? – Nőalakok Szávai Géza regényeiben
(SzaSzi írása)

Szávai Géza a Könyvszalonra több kötetével érkezett november 18-án a pódiumszínpadra. Karakteres nőalakjain keresztül ismerősnek tűnő titkolt félelmek, tétova remények, megcsúfolt érzelmek világa köszön felénk. Mennyire fontos az író számára a nő? Mit jelent munkásságában a férfi-nő kapcsolat? Hogyan nyeri ebből alkotóerejét? Ilyen és hasonló kérdésekre került sor, amelyben beszélgetőtársként dr. Horváth Sándor Domonkos könyvtárigazgató vett részt. Illusztrálásul Dunai Csenge és Forgách Péter színművészek részleteket olvastak a szerző regényeiből. Székely Jeruzsálem, Kivégezzük nagyapádat, A lábnyomok, Aletta bárkája, Makámaszútra – csak néhány kötet abból a termékeny életműből, amelyből az író magával hozott, s végül három szerencsés egy-egy Szávai-kötettel gazdagabban távozhatott.

Gárdos Péter: Hét mocskos nap
(tmoni írása)

Gárdos Péter elsősorban filmrendezőként ismert, azonban az utóbbi időben egy másik oldalát is megmutatta közönségének, hiszen kilépett a forgatókönyvek világából, és szépíróvá avanzsált – sikerrel. Így vált lehetségessé, hogy a Könyvszalon idei vendégei sorában köszönthettük őt vasárnap délután a Győri Nemzeti Színház pódiumszínpadán, ahol Werner Krisztina újságíró faggatta őt második regényéről, a Hét mocskos napról. Ez a könyv – főleg a szívszorító Hajnali láz után – egész egyszerűen brutális, mocskos és kegyetlen.

Hogyan születhetett meg egy ilyen írás? Elsősorban dühből és bizonyítási vágyból. A Hajnali láz már-már nyomasztó sikere annak volt köszönhető, hogy fő mondanivalója: a szerelem mindent legyőz, még a halált is. És az emberek úgy vélték, hogy könnyű volt megírni, mivel csak a szülei történetét adta közre. Meg akarta mutatni, hogy tud írni mást is. A mocskos jelző a címben előrevetíti a brutalitást, mely a mű sajátja, hiszen a szerző mocskosnak látja a XX. századot, ahol az egyén ki volt szolgáltatva a történelemnek, a hatalomnak, a különböző diktatúráknak. A regény keletkezéstörténetéről megtudtuk, hogy Gárdos Péter egy régen eltemetett gyerekkori emléke 1961-ből álom formájában manifesztálódott, s ez a botrányos sztori adta az alapötletet. Egy osztálytársa kicsapásáról van szó, aki 14 éves korában pornográf fotókkal üzletelt. Kegyetlen és mégis groteszk körülmények között távolították el az iskolából. Arra gondolt, mi lenne, ha megírná annak a lánynak és korabeli fotósának a történetét, aki szerepel a képeken. Ehhez jött még a közismert tény, hogy Lavrentyij Pavlovics Berija, a szovjet titkosszolgálat vezetője éjszakai kóborlásai során lányokat szedett össze, megerőszakolta, majd lefotózta őket. E két dologból állt össze a sok szálon futó, több idősíkon játszódó regény, mely a hatalomról szól.

Mozaikszerűen építkezik a mű, hiszen hét történet a kiindulópontja, melyek újabb és újabb történeteket indukálnak. Persze a szerkezet alaposan meg van tervezve, s végig szem előtt tartotta a dramaturgiai szabályokat is (mint például, hogy az olvasó mindig tudjon többet a karakterről, mint maga a szereplő), hiszen ezek biztosítják, hogy ne üljön le a sztori. Filmesként is mindig a szituációból indul ki, szituációkban gondolkodik, azokat elemzi. És ez bevált az írásban is. A hatalom és a szexualitás összefüggéseit vizsgálja konkrét történeteken keresztül. A hatalomét, mely sunyi és alattomos módon fonja be a lelket, melynek nem elég maga a hatalom, vissza is él vele, a hatalmi helyzetet, mikor saját magát tolja az előtérbe, sőt reprodukálja az ember, a hatalom mámorát a másik ember felett, valamint a kiszolgáltatottságot. Brutális téma, brutális könyv.

Benkő László: Kinizsi, Marcellus Mihály: A bosszú szolgái
(SzaSzi írása)

Benkő Lászlót és Marcellus Mihályt a két, történelmi regényeikről ismert írót nemcsak a hasonló érdeklődés, hanem a barátság is összeköti. Talán ezért is ültek november 18-án vasárnap a 18. Győri Könyvszalon pódiumszínpadán egy asztalhoz, hogy legújabb kötetüket mutassák be. Na nem a sajátjukat, hanem egymásét! Természetesen számos kérdést is megfogalmaztak közben, így egy nagyon izgalmas beszélgetésnek lehettek tanúi az érdeklődők.

Szó esett többek között a regények karakteréről, az írást megelőző történelmi kutatásokról, forráshasználatról, motivációjukról és – mivel a sokadik kötetükkel érkeztek – sikerességük titka is körvonalazódott. Történelmi regényekről van szó, nem történelmi díszletek között játszódó romantikus kalandregényekről, így érthető a hiteles korrajz és a remek arányérzék igénye a szerkesztésben. Marcellus Mihály nem titkolt célja, hogy azokba az évszázadokba kalauzolja el az olvasóját, amikor itt – mai lakóhelyünk vidékén – még a rómaiak éltek. Az író kicsit szomorúnak tartja, hogy bár a rómaiak nyomai, kultúrájuk részei velünk élnek, keveset beszélünk erről, és nem is tanítjuk, pedig a múltunkhoz tartozik. Bemutatott regénye ezért idézi Marcus Aurelius korát és Pannóniát. Benkő László szerint Kinizsi személye is figyelemre méltó, hiszen a legendákon túl a magyar történelem olyan alakjáról van szó, aki a legalacsonyabb katonai sorból küzdötte fel magát a harmadik legrangosabb országos méltóságig. Az író szerint az sem zavaró, hogy Kinizsi szerb származású, mivel magyarnak vallotta magát. Alapos utánjárásának köszönhetően regénye több meglepő tényt is elénk tár a nagy erejű vitézről.

A beszélgetésből meggyőződhettünk arról, hogy a két szerző rendkívüli tisztelettel, igényességgel fordul a témához, bizonyára ez sikerességük egyik fő titka.

tmoni,SzaSzi, Csiszár Antal
Fotók: Hatvaniné Ragány Klára, Szabó Béla, Vas Balázs, Terman Tímea