127

Portré: Sylvia Plath


sylvia-plath

1932. október 27-én született Bostonban az író- és költőnő Sylvia Plath, aki elsőként nyerte el a posztumusz Pulitzer-díjat. Műveinek meghatározó eleme volt édesapja halála; 20 éves korától depresszió kínozta, 31 évesen öngyilkosságot követett el.

Otto Emil Plath és Aurelia Schober Plath első gyerekeként látta meg a napvilágot. Édesanyja osztrák felmenőkkel rendelkező első generációs amerikai volt, csaknem 20 évvel fiatalabb férjénél. Apja Németországból települt be, biológia tanár és rovartudós volt, a méhek ismert szakértője. Ez a tény később visszaköszönt Sylvia műveiben is, verseiben gyakran jelent meg a többek között méhes motívumokon keresztül bemutatott apafigura. 8 éves volt, amikor édesapja fel nem ismert cukorbetegség következtében 1940. november 5-én embóliában elhunyt. Az unitárius keresztényként nevelkedett Sylvia ekkor elveszítette hitét, és a következőt mondta: „Soha többé nem beszélek Istenhez.” Élete végéig ambivalens maradt a vallással szemben.

Tehetsége már nagyon korán megmutatkozott: 8 éves volt, amikor az első verse megjelent a Boston Herald című napilap gyermekrovatában, 15 évesen, 1947-ben a The Scholastic Art & Writing Awards kiírásában díjat nyert festményeiért, az iskolában pedig kitűnt az angol órákon, leginkább kreatív írásból. Tanulmányait a northamptoni Smith College-ban, majd az angliai Cambridge-i Egyetemen végezte. Nagyon igyekezett egyre jobban teljesíteni, folyamatosan tökéletesítette magát, verset vers után írt. Ugyanakkor rövid történeteket szeretett volna írni olyan női magazinokba, mint például a Ladies Home Journal, vagy hasonló befolyásos magazinok az ’50-es évekből. Rendszeresen küldött ki verseket és történeteket, több visszautasítással, mint elismeréssel szembenézve.

1950-től kezdve országos lapokban publikált, 1953-ban pedig megnyerte a Mademoiselle által meghirdetett versenyt, melynek jutalmaként egy hónapra New Yorkba költözött, hogy betöltse a felajánlott vendégszerkesztői állást. New Yorkból azonban fizikailag, szellemileg és érzelmileg is kifáradva tért vissza, ottani tapasztalatait gyakran negatívan és pesszimizmussal tele élte meg. Ezek után követte el első orvosilag dokumentált öngyilkossági kísérletét: lakásuk pincéjébe rejtőzve altatóval adagolta túl magát. Ezt követően elmegyógyintézetbe vonult, ahol többek közt elektrosokk-terápiával kezelték. Ebből az időszakból sok mindent megörökített a későbbi, halála előtt nem sokkal megjelent Az üvegbúra című önéletrajzi regényében, amely egy tizenkilenc éves lány idegösszeomlásának története.

A kezelések hatásosnak tűntek, az intézetből kikerülve kiválóan folytatta a tanulást, melynek eredményeképpen 1955-ben summa cum laude lediplomázott, ezt követően pedig Fulbright-ösztöndíjasként folytatta tanulmányait a Cambridge Egyetemen. Itt továbbra is aktívan írta verseit, melyeket alkalmanként publikált is az iskolaújságban. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi férjével, Ted Hughesszal, akivel rövid udvarlás után, 1956. június 16-án házasodtak össze.

1960. április 1-jén megszületett lányuk, Frieda Rebecca, az év vége felé pedig Sylvia újból teherbe esett, viszont ezt a magzatot elveszítette. Vetélése, valamint egy vakbélműtét hetekre kórházban tartotta. Ezen élmény hatására őrült írásba kezdett, melynek eredményeként születtek meg a Tulipánok és a Gipszben című versei, ugyanakkor lendülettel fogott egy novella megírásába is.

Házasságuk szenvedélyes, ám diszharmonikus és botrányokkal teli volt, ráadásul férje viszonyt is folytatott. Emellett a költőnő rávetítette édesapja emlékét Tedre, lassan pedig a két figura egybemosódott elméjében. 6 évnyi házasság után, 1962 végén váltak el. Házasságukból két gyerek született, Frieda és Nicholas, válásuk után Sylvia Londonba költözött velük.

A következő évben, 1963. február 11-én, kora reggel öngyilkosságot követett el, miközben gyerekei a másik szobában aludtak. A szobát elszigetelte nedves kendőkkel és törülközőkkel, majd kinyitotta a gázt, és fejét a sütőbe tette. Egyes vélemények szerint öngyilkossága túl precíz volt ahhoz, hogy öngyilkosság legyen, vagy pedig nem volt szándékos. Erre utal az a cetli is, amin hátrahagyta, hogy hívják az orvosát, ráadásul a telefonszámát is ráírta. Sylvia legjobb barátnője azonban így nyilatkozott: „Mr. Goodchild szerint – aki a kórboncnokhoz rendelt rendőrtiszt volt – Plath teljesen betette a fejét a sütőbe. Ő tényleg komolyan gondolta.” Sírköve Hepstonstallban áll, egy angliai kis faluban, melyen a következő felirattal: „Arany lótuszt még a legmardosóbb lángok közé is ültethetünk.”

Sylvia Plath költészetére nagy hatással volt Robert Lowell vallomásos költészete, valamint férje, Ted verseinek nyersessége, tömörsége és éles képisége, továbbá felfedezhetőek hasonló vonások Anne Sexton és W. D. Snodgrass költészetével is. Mindezek Sylviánál finom árnyaltsággal és egyensúllyal társultak. Verseinek leggyakoribb témái gyermekkora rossz emlékei, apja halála, az életét körülvevő tárgyak idegensége, valamint fiatalkori lelki válsága.

Első kötete, a The Colossus (1960) – melyben az 1956-1960 közötti időszakban írt verseit foglalta össze – kedvező kritikákat kapott, ám a posztumusz megjelent Ariel (1965) kötet versei már kevésbé konvencionálisak, sokkal inkább jellemzi a letisztult formavilág, dísztelen nyelvezet. A költőnő rövid élete során számos költeményt, prózai művet, valamint gyermekkönyvet írt. Közülük több is megjelent magyar fordításban is, ezek a következők:

Zúzódás: Válogatott versek (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978)
Az üvegbura (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971)
Az ötvenkilencedik medve (Saxum Kiadó, Budapest, 1996)
Sylvia Plath versei (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002)
Naplók 1950-1962 (Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2004)

Elekes Tünde
Forrás: olvasoterem.com

2018.10.27