105

9 nap a világ legmélyebb barlangjában

Ambrus Gergely és Tóth Attila előadása a győri könyvtárban

toth-attila-ambrus-gergely

Október 24-én a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében Ambrus Gergely és Tóth Attila volt a vendég, akik előadásukban a világ legmélyebb barlangjában eltöltött 9 napjukról meséltek az érdeklődőknek.

Egy kutatócsoport keretében került sor a világ legmélyebb barlangjába történő leereszkedésre, a személyes anyagi hozzájáruláson túl szerencsére szponzorok is beszálltak a vállalkozásba anyagi-technikai segítséggel. A nevezett barlang a Kaukázus peremén, Abháziában található, ahová kalandos úton, Grúzián keresztül jutottak oda. Helyben lovaskordén (a határhídon való átkelés eszköze), valamint teherautóval közlekedtek, illetve szállíttatták tetemes súlyú poggyászukat.

A bejárat egy mészkőplató tetejéről nyílik. Számos barlangot rejt a hegyek mélye, a nagyobb bevezető üregeket mészkődarabok torlaszolják el, a kisebb lyukak alkalmasak a behatolásra. A cél több mint kétezer méter mélyen volt, az utolsó mintegy ötven méter pedig vízben – ide csak búvármerüléssel lehet lejutni.

Heroikus erőfeszítéssel lehetett a vállalkozást teljesíteni. A kötélen való leereszkedés komoly figyelmet igényelt, mivel fokozatosan amortizálódik. Igazi barlangi tábori körülmények között pihentek, étkeztek. A kéttagú magyar csoport kapott egy libanoni társat: kezdeti bizalmatlanságuk hamarosan oldódott, a Közel-Keletről érkező – a magyar elemózsiának köszönhetően – felfüggesztette addigi étkezési kultúráját, győzött a szalonna és a pálinka. Egy másik társuk, aki Szibériából érkezett, kőkeményen tartotta a megszokottat. Az expedíció vezetője egy ukrán származású férfi volt, 1999 óta folytat itt kutatásokat.

Megismerkedhettünk a környezet vad romantikájú szépségeivel, a szirtek között még gyönyörű virágot is leltünk. Megtudtuk azt is, hogyan gondoskodtak ivóvízről. A hegyekben társuk egy elmaradhatatlannak bizonyult pásztorkutya és tehenek voltak – előbbi a barlangászok húskészletére ácsingózott. Kutatóink gyógyszerekkel felvértezve vágtak neki úti céljuknak; a készlet között fellelhető szemcsepp hasznos szolgálatot tett, amikor a helyi marhapásztor szembetegségét kellett orvosolni.

Szó esett arról, hogyan lehet meghatározni egy adott barlang mélységét (korábban tengerészeti poligonnal, a szögfüggvények segítségére támaszkodva, jelenleg lézeres mélységmeghatározó az autentikus módszer). A barlangászás közben figyelni kellett az esetleges vízbetörésekre, ugyanis itt nem búvópatakok a jellemzők, hanem a víznyelők, s amennyiben a mélyben való tartózkodás folytán ömlik be a víz, ez akár végzetes is lehet. Számos műszerrel felvértezve különféle paramétereket vizsgáltak. A mélyben is találtak apró élőlényeket, ezek közül néhányat felszínre is hoztak, munkát adva a biológusoknak. A lent fellelhető cseppkövek „megszólaltatása” földtörténeti kordokumentum.

A tájból távolabbi kitekintést kaptunk: retró érzés foghatta el a jelenlévőket, akik a Fekete-tenger parti üdülőhelyekre, Jaltára, Szocsira és Szuhumira emlékeztek. Abházia rendkívül szegény ország. Önállóságát csupán öt állam ismeri el, gazdaságilag az orosz segélyek és a turisták költekezései tartják „lélegeztetőgépen”. Grúziából szakadtak ki, ők mindezt törvénytelennek tartják, ezért abház útlevél birtoklása bűncselekmény, ugyanakkor Grúziába mennek át a helyi lakosok mintegy kényszerbevásárló turizmusra.

Az előadás nagy sikert aratott, több kérdés is elhangzott, az előadók további barlangterveket szőnek, a felszín alatt ugyanis még rengeteg titok lappang barlangpionírokra várva.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina

2018.10.26