Miután 1777-78-ban a Kanada irányából indított brit támadás Saratogánál csúfos kudarcot vallott, a királyi hadvezetés stratégiát váltott. Flottájuk segítségével képesek voltak meglepetésszerű csapásokat indítani a tengerparti amerikai városok ellen, s átvitték a harcok színterét a gazdagabb gyarmatokra: Virginiára, a Karolinákra és Georgiára. 1780 tavaszán elfoglalták a stratégiai fontosságú nagyvárost, Charlestont – ahol több ezer amerikai katona adta meg magát –, majd mélyen benyomultak Dél-Karolina területére, erődöket hozva létre annak belsejében. Ám a nagy térben a relatíve kis létszámú brit erők elvesztek, s végül kénytelenek voltak a partvidékre visszavonulni. A brit fővezér, Lord Cornwallis úgy vélte, hogy itt a brit flotta támogatásával majd újra megerősíti magát, támadásba mehet át, és letáborozott a Chesapeake-öbölnél fekvő Yorktownnál. Ám ekkorra komoly fordulat történt az Atlanti-óceán part menti vizein. 1781. szeptember 5-én a francia flotta 24 sorhajója összecsapott a Chesapeake-öbölben a britek 19 hajójával (a brit flotta zöme New Yorknál összpontosult, abban a hitben, hogy az amerikai-francia támadás célpontja ez a brit kézen lévő város lesz), s vereséget mért rá, átvéve az uralmat a kulcsfontosságú térségben. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a már tenger felől is elszigetelt brit erőket megadásra kényszerítsék.

1781. szeptember 28-án a francia-amerikai hadsereg Rochambeau gróf és George Washington vezetésével megérkezett Yorktown városa alá, ahol Cornwallis állomásozott. A megerődített brit állásokkal szemben elkezdték az ostromművek kiépítését, miközben a tenger felől a francia flotta zárta el a britek utánpótlását. Cornwallisnak mintegy 9000 ember állt rendelkezésére, amely azonban meglehetősen heterogén volt, benne brit és német ezredekkel – hiszen a brit király egyben Hannover választófejedelme is volt –, valamint királyhű lojalista amerikaiakkal. Az ostromlók komoly fölényben voltak. Mintegy 8000-8500 francia és ugyanennyi amerikai reguláris katona összpontosult vezetőik keze alatt, melyeket 3000 önkéntes milicista erősített. Pihentek éppen nem voltak, hiszen augusztus óta több mint ezer kilométert tettek meg dél felé, lábon vagy hajón, de az ostromot elsősorban az ágyúk és az ásók döntötték el. A támadók elsőként a brit vonalakkal párhuzamosan árkot ástak, majd közelítőárkokat építettek ki az ostromlottak felé. Ez természetesen lassan ment, hiszen a brit tüzérség zavarta a munkálatokat. Washingtonék ostromütegeket toltak előre, melyek aztán az egész brit tábort bombákkal árasztották el.

Október 9-én az első 24 fontos (nagyjából 12 kg-os bombákat vető) mozsárágyúk megkezdték működésüket. Ezzel egy időben a francia flotta hajói is behatoltak a Yorktown mellett folyó York folyóra, s onnan lőtték a brit állásokat. Cornwallis ennek megakadályozására kisebb szállítóhajókat süllyesztett el, hogy ne tudjanak a francia hajók behatolni a város előterébe. A tüzérségi harc alatt az amerikai és francia katonák kiépítették a brit vonalakkal párhuzamos második vonalat is, ahonnan már rohamra indulhattak a brit tábort védő, földből készült előművek ellen. Október 14-én az amerikaiak szuronyrohamban elfoglaltak két védművet (a 9. és 10. redoutot), ahova ágyúkat vontatva már egészen közelről, közvetlenül lőhették a briteket. Ennek megakadályozására a védők másnap szuronyrohammal ideiglenesen visszafoglalták az erődöket, beszegezték a lövegeket, de állásaikat megtartani nem tudták. Október 16-án az eddigi leghevesebb bombázás indult meg Yorktown ellen, s a britek már semmivel nem tudtak védekezni. Cornwallis először még abban bízott, hogy a rendelkezésre álló csónakok segítségével csapatait evakuálhatja a folyó túlpartjára, de hamar kiderült, hogy ez kivitelezhetetlen a gyakorlatban. Ezután tisztjeivel megtárgyalta a helyzetet, reménytelennek tartották a további ellenállást. Október 17-én az erődön megjelent a fehér zászló a megadás jeleként, s a támadók ágyúi elhallgattak. A tárgyalások a megadásról még aznap megindultak.

1781. október 19-én délután 2 órakor az amerikai kontinentális hadsereg és a francia haderő előtt a brit sereg letette a fegyver. Mintegy nyolcezren került hadifogságba, átadva a győzteseknek több ezer lőfegyvert és ágyúk tucatjait. A britek utolsó jelentős szárazföldi hadereje a gyarmatok területén megsemmisült. A háború ezen a hadszíntéren eldőlt. Az 1783-ban megkötött Párizsi békében Nagy-Britannia kénytelen volt lemondani – Kanada kivételével – Észak-amerikai gyarmatairól, és hivatalosan is független állam alakult a tizenhárom gyarmatból, Amerikai Egyesült Államok néven.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: mult-kor.blog.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.