270

A Győr monográfia első nyilvános műhelynapjáról

Szabó Szilvia írása

gyor-monografia-muhelynap1

Másfél éve, 2017 márciusában adtuk hírül a Győri Szalon oldalán, hogy Győrnek is lesz városmonográfiája. Ilyen jellegű munkák ugyan már korábban is születtek, ám a megjelenésük óta eltelt időben sok új forrás bukkant elő, ami módosíthatja eddigi ismereteinket, vagy sok maradt a fehér folt, illetve a közelmúlt története is megírásra vár. Ennek tükrében született meg a győri önkormányzat célkitűzése, hogy 2021-ben – a város V. István király által kiadott első kiváltságlevelének 750. évfordulóján – egy ötkötetes, Győrről szóló monográfia kerülhessen az érdeklődők kezébe.

A megfogalmazódó szándékok, célok után elkezdődött a műhelymunka. Az első a városmonográfiák készítésének általános elveiről, problémáiról, illetve egy-egy távolabbi példa tapasztalatairól szólt, majd két hónap múlva, májusban a második szakmai napon már konkrétan Győr történetének addigi kutatási eredményei kerültek a fókuszba. A megalakuló szerkesztőbizottságok, a kutatók aztán a felvázolt koncepciók alapján nekiláttak a nagyívű munkának. Hogy hol tartanak, milyen problémákkal küzdenek, mit mutatnak az eddigi eredmények, erről hallhattak az érdeklődők az első nyilvános műhelynapon, 2018. október 11-én a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának (Baross Gábor u. 4.) második emeleti rendezvénytermében.

A kétnapos konferencia résztvevőit dr. Fekete Dávid alpolgármester, a projekt operatív vezetője köszöntötte, aki missziónak tekinti a monográfia kiadását. „Arra törekszünk, hogy azokkal is megismertessük a város történetét, akik esetleg csak néhány esztendeje költöztek ide, akik rövid ideje mondhatják magukat győri polgárnak.” Az ütemezés szerint az év végéig beérkeznek a kéziratok, a jövő év a szerkesztéssel, átdolgozással, grafikai anyagok előállításával telik.

Az első kötet (a kezdetektől 1447-ig terjedő korszak, szerkesztője Horváth Richárd – PhD, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, korábban a győri Egyházmegyei Levéltárban dolgozott) tucatnyi szerzője engedett bepillantást munkájába. Felvezetőjében a kötet szerkesztője elmondta, hogy nehéz feladatra vállalkoztak, mivel sem a leletek, sem az írásos források tekintetében nincs időbeli folyamatosság, ezért az összefüggések pontos feltárása is sokszor nehézségekbe ütközik. A kötetre még nem a klasszikus monografikus szerkesztés lesz jellemző, tanulmányfüzérek és tematikus tanulmányok tárháza inkább, de néhány nagy meglepetést is ígér.

A legkorábbi időkről, a bronzkortól a római kor végéig Bíró Szilvia régész, muzeológus (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Iseum Savariense; a győri Xántus János Múzeumban kezdte pályáját) referált. Megtudtuk, hogy a korábbi vizsgálatok megállapításai gyakorlatilag ma is megállják a helyüket, de az elmúlt húsz évben, a nagyobb építkezések előtt végzett régészeti feltárások (bevásárlóközpontok, a körgyűrű területén, de a belvárosban is) sok esetben újraszínezték a térképet, és új értelmezéseket is adtak (például a 2018-ban talált kelta sírok esetében). 2009 (Lloyd-ásatás) előtt nem volt megfelelően hitelesített és dokumentált lelet az őskorból, ami nehezíti egy átfogó, pontos kép kialakítását. A rómaiak Kárpát-medencei jelenlétét ismerve eddig is tényszerű volt, hogy a Rába hídfőjeként katonai támaszpont működött itt (helyileg a Káptalandombon), de mostanra bizonyíthatóvá vált, hogy a késő római kor végéig fennállt (talán egyedülálló módon), ami mutatja a hely jelentőségét. Az elmúlt két évtized ásatásai átrajzolták a római kori település térképét, és bővültek az ismereteink a domborzatot illetően is (ki gondolná, hogy a mai Széchenyi tér területén egykor homokdomb terpeszkedett, és a belváros egy része vizenyős mocsár volt). A kutatók még számos újdonságot ígérnek a korszakról.

Győr népvándorlás kori vizsgálatával Tomka Péter nyugalmazott régész (az egykori Xántus János Múzeum főmuzeológusa) foglalkozik. A helytörténeti munkák eddig folyamatos lakosságot feltételeztek Győr belváros területén, de az újabb ásatások ezt a kontinuitást erősen megkérdőjelezik. Úgy tűnik, hogy az egykori római település csomóponti szerepe megszűnt, és megnőtt a peremen álló falvak jelentősége. Rávilágított arra is, hogy ezekből a szatellit falvakból és az egykori központból hogyan alakulhatott ki a későbbi középkori város. Egy másik tényként kezelt állítás is megkérdőjelezhető, miszerint a rómaiak után különböző népek váltogatták egymást a térségben. Mivel nincs jelentős leletanyaguk (például az avarkori réteg teljesen hiányzik), ezt nem tartják bizonyítottnak. Számos érdekes felvetést fogalmazott meg a régészprofesszor, amely tovább árnyalja az egykori Győr történetét.

Nemes Gábor főlevéltáros (PhD, Győri Egyházmegyei Levéltár) Győr középkori helyrajzának vizsgálatával kapcsolatban nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a különböző írott források által említett helyrajzi elnevezések között összefüggést találjon, vagyis feltérképezze, hogy tulajdonképpen mi hol is volt. A kutató az adathalmazban eljutott a Héderváriak családfájához, az ő történetükön keresztül igyekezett kirajzolni a korabeli birtokviszonyokat, határokat, elnevezések közötti kapcsolatokat.

Kolláth Ágnes (MTA – Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet tudományos segédmunkatársa) és Tomka Gábor (PhD, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese) régészek Győr középkori történetének régészeti megközelítéséről adtak áttekintést. A korábbi előadáshoz kapcsolódóan megerősítették, hogy a város központi részéről eltűntek a településnyomok mind a népvándorlás, mind a honfoglalás korából. Ugyanakkor számos érdekes, megválaszolandó kérdést fogalmaztak meg: Hogyan és mikor alakult ki a későbbi város? A tárgyi emlékek alapján milyennek rajzolható le ez a város? A Káptalandombon feltárt Árpád-kori templomrom a Szent Lázár templommal azonosítható-e? Hol lehetett a Szent Erzsébet templom? Van valami nyoma a keresztesek falvának? Kutatásaik tükrében megpróbálnak ezekre a kérdésekre válaszolni is.

Zsoldos Attila akadémikus (MTA – BTK – TTI) Győr Árpád-kori kezdeteinek három kérdéskörét vázolta. Okleveles források vizsgálatából kiindulva lehetett-e Győr fejedelmi központ, később koronázó város. Egyáltalán a Győr mint név milyen megfejtéseket hordoz, és melyik a legvalószínűbb a sok közül. Létezhetett-e Győr mint személy, milyen nemzetséghez tartozott, milyen eredetű volt? A források tükrében boncolgatott felvetésekről rendkívül érdekfeszítő előadást hallhattunk.

Szovák Kornél docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK – TTK) Győr egyházi intézményei a középkorban című referátuma rámutatott arra, hogy milyen összefüggés volt az akkori városkép és a templomok elhelyezkedése között. Próbált arra a kérdésre is választ adni, hány temploma volt Győrnek, és ezek hol lehettek.

Vajk Ádám (levéltáros, a Győri Egyházmegyei Levéltár igazgatója) oklevelek, középkori iratok vizsgálata alapján Győr „negyedik” szentjéről, Csák nembeli Boldog Móric testvérről beszélt a hallgatóságnak. A szentként tisztelt egyházfi legendájának mozzanatait vetette össze korabeli forrásokkal, akinek alakja nem nagyon fordul elő a város történetét taglaló könyvekben. Az előadás logikus levezetése alapján azonban joggal tisztelhetjük – a könnyező Szűz, Szent László és Apor Vilmos mellett – negyedik szentünkként az említett Móric testvért.

Lakatos Bálint (PhD, az MTA – BTK – TTI tudományos munkatársa) a városi önigazgatási szervezet 14-16. századi képének felvázolására vállalkozott. Felvillantotta a forrásszegény időszak kutatásának nehézségeit, amit a Győrre ekkor jellemző széttagolt településszerkezet, a birtoklástörténeti fordulatok bonyolítanak. Így az egyes városrészek (királyi, püspöki, káptalani) igazgatásáról összegyűjthető ismeretek mennyisége, milyensége erősen eltérő. Pozitívum, hogy a 16. századra a széttagoltság megszűnésével kialakult egy a káptalan irányítása alá tartozó egységes önigazgatási hatóság, ami a további fejlődésnek is utat nyitott.

Horváth Richárd (MTA, tudományos munkatárs) az előző előadáshoz kapcsolódva a késő középkori győri polgárságról referált. Az írott források vizsgálatában új elem, hogy ezek egy része már digitálisan is elérhető. Ennek ellenére a rendkívül hiányos adathalmaz alapján nehéz rekonstruálni egy-egy polgár életmódját, társadalmi kapcsolatrendszerét, és ezen keresztül a városképet. Pozitívum, hogy jól követhető néhány többgenerációs család története, és egy komoly adattárat is sikerül elkészíteni. Az új kutatások alapján Győr városiasság tekintetében Moson, Győr és Sopron megyében az előkelő második helyen áll a korszakban. A számadáskönyvek néhány érdekes történetet is megőriztek, amelyek élettel töltik meg az adatsorokat.

Weisz Boglárka (MTA, tudományos főmunkatárs) Győr és a kereskedők című előadásával tovább árnyalta a középkori városképet. Elsősorban a kereskedelem helyszíneiről, alkalmairól beszélt, ugyanis megállapítható, hogy a középkori Győr a kedvező földrajzi adottságának köszönhetően már korán vásárvárossá vált. Több vásárnapot (heti vásárt) is tarthattak, évi öt sokadalmat is sikerült azonosítani, ezenfelül a város a legmagasabb szintű kereskedelmi joggal (lerakat vagy árumegállító jog) is rendelkezett, ami mintaértékű. V. István király minden napra vásártartást engedélyezett, hasonló akkor csak Budán volt lehetséges.

A nap zárásaként Székely Zoltán (a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum igazgatója) művészettörténészként a 11-15. századi Győr művészeti emlékeiről tartott jól illusztrált bemutatót Középkori töredékek címmel. Ahogy a korszakot szerény és töredékes régészeti leletek, hiányos források jellemzik, ez ugyanúgy a művészeti emlékekre is elmondható. A legrégebbiek a templomok, kolostorok, szakrális építmények, amelyek közül a székesegyház emelkedik ki, de kronológiája eléggé bizonytalan, töredékes. Ezen túl sok kisebb mérvű, de nagyon értékes, a korszakról árulkodó emléket villantott fel az előadó a kőlámpásoktól, képoszlopoktól a kályhaszemeken át a pecsétképekig.

A kutatók első műhelynapja – amint megállapították – több tanulsággal is szolgált. Az egyik legfontosabb: városunk kezdeti történetéből kevés az adat, így még fontosabb az interdiszciplinaritás, vagyis a tudományágak közötti párbeszéd, mert egymás ismereteit kiegészítik, és így kaphatunk egy egységes, átfogó képet a korszakról.

Az öt részre tervezett monográfia minden egyes kötetét bemutatják a nagyközönségnek, mi pedig a további nyilvános műhelynapokról is beszámolunk.

Szabó Szilvia
Fotók: Pozsgai Krisztina

2018.10.17