98

Sorsfordítók a magyar történelemben 6.

Hausner Gábor: Zrínyi Miklós – Csiszár Antal könyvismertetője

hausner-gabor-zrinyi-miklos

Sorsfordítók a magyar történelemben címmel könyvsorozat látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Szerzői a kor avatott szakértői, vékony kötetekben rajzolják meg az adott korszak arcélét. Az egyes periódusok jeles államférfiúinak tevékenysége jelöli ki az epocha vezérfonalát (nem kronológiai a sorrend, hanem a művekhez való hozzáférés alapján történik a válogatás), a többit folyamatosan ismertetem.

Hausner Gábor Zrínyi Miklós című kötete bemutatja a család társadalmi felemelkedését, nemzedékeken keresztüli pályafutását, különösen Szigetvár védőjét (Zrínyi Miklós: 1508 körül–1566), valamint dédunokáját (Zrínyi Miklós: 1620–1664).

A család nevét Zrín váráról kapta, és mindkét Zrínyi Miklós esélyes volt a legnagyobb közjogi méltóság, a nádor cím elnyerésére, amely végül is nem realizálódott. Rokonságuk révén beágyazódtak a főúri családok közé (például Frangepánok), de 1566-ban a szigetvári hős katonáival írta be magát a magyar történelembe, hiszen emberfeletti ellenállásuk az oszmánoknak nagy veszteséget okozott, még ha a túlerő végül le is gyűrte őket, és hősi halál lett osztályrészük. Az Oszmán Birodalom ekkor hatalmának zenitjére érkezett, három földrészre kiterjedő uralmával. Szigetvár török diadalát azonban beárnyékolta a Törvényhozó (Kanunî) és a Nagy jelzővel illetett I. Szulejmán halála.

Mintegy hatvan évvel később egy másik Zrínyi született ezen a néven, és hamarosan országszerte tekintélyt szerzett. A történelmi helyzet annyiban változott, hogy a török félhold „fogyatkozni kezdett”, s így új lehetőség nyílott. Az alkalommal azonban élni kell – ezt ismerte fel hősünk, aki költő, politikus és hadvezér volt egyszerre. Hatalmas műveltséggel bírt, gazdag könyvtár tulajdonosa volt, s nemzetközi kapcsolatai (főként Velencével) révén eligazodott a világpolitikai eseményekben is. Tisztában volt azzal, hogy a töröktől való végleges megszabaduláshoz állandó hadsereg kellene, ehhez viszont a nemesi társadalom anyagi forrásaira is szükség lenne (adózás).

Mindezt részletesen kifejtette Az török áfium ellen való orvosság című művében, mely a korabeli politikai röpirat minden stílusjegyét magán hordozza. Hadtudományi munkái foglalkoznak mind a katonai szabályzattal (Tábori kis tracta), a kívánatos létszámmal, a fegyvernemek arányaival, valamint a jó hadvezér ismérveivel (Vitéz hadnagy). Dédapja hőstettét eposzban örökítette meg, amelyben bátorság és szerelmi szál szövődik egybe (Szigeti veszedelem). Míg az ókori eposzok az Olümposz isteneit vonják be a cselekménybe, Zrínyi – természetesen korának megfelelően – keresztény szimbolikát használ. A Mátyás király életéről való elmélkedések királytükörre emlékeztet: milyennek kell lenni egy ideális koronás főnek, s mely fogyatékosságoktól kellene megszabadulni. Zrínyi elsősorban politikusnak tartotta magát, és csak mellékesen költőnek, mégis ő a 17. századi magyar barokk irodalom legkiemelkedőbb alakja.

Egy horvát bán lányát jegyezte el, majd vette feleségül, Draskovich Mária Euzébiát, gróf Draskovich Gáspár császári és királyi kamarás leányát, aki hamar elhalálozott. Zrínyire a gyanú árnyéka vetült, hogy része lehetett felesége halálában, de ennek semmi alapja nem volt. Emlékét a költő (szerelmes verseiben Violának nevezi Euzébiát) az Adriai tengernek Syrenaia Groff Zrini Miklós című kötetében örökítette meg. Második felesége a Titkos Tanács elnökének lánya, Löbl Mária Zsófia volt, akitől négy gyermeke született.

Legnagyobb hadi sikereit akkor érte el, amikor I. Lipót – mivel Montecuccoli vezetésével a császári sereg nem tudta feltartóztatni a Bécs felé irányuló török offenzívát – magyar főparancsnokká tette. Az 1663-64. évi háborúban látványos sikereket ért el: téli hadjáratot vezetett, behatolt az ellenséges területre, felégette a török utánpótlást szolgáló eszéki Dráva-hidat, előkészítve a tavaszi háborút. Sikerére Európa-szerte felfigyeltek, elnevezték Magyar Marsnak. A szövetséges csapatok hatalmas diadalt arattak a szentgotthárdi csatában, de a vasvári béke inkább a törökök számra volt előnyös. Zrínyit félreállították, a magyar főparancsnoki posztot legnagyobb ellenlábasának, Montecuccolinak adták, ezért új tervekkel kezdett foglalkozni, de megvalósítani már nem tudta őket, mert a kursaneczi erdőben vadászbaleset áldozata lett. A közvélemény nem fogadta el ezt, s az udvar merényletét gyanította a háttérben. Ez – bizonyos körökben – a mai napig így él.

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Zsoldos Attila: IV. Béla és Bertényi Iván: Nagy Lajos
2. rész: Szovák Kornél: Szent István és Font Mária: Könyves Kálmán
3. rész: Oborni Teréz: Bethlen Gábor, Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc és Estók János: Deák Ferenc
4. rész: Pálosfalvi Tamás: Hunyadi Mátyás, Turbucz Dávid: Horthy Miklós, Rainer M. János: Nagy Imre
5. rész: Földes György: Kádár János

2018.10.15