105

Enélkül nem volt fekete leves


kavedaralo-finta-muzeum

A kávézás kultúrtörténetéről valóban sokat lehet olvasni, nyomon követhetjük e szokás eredetét és elterjedését, de arról, hogy a nagyanyáink által használt kézi kávédarálót ki és mikor rakta össze, keveset tudunk. Most egy ilyen „klasszikus” darabot járunk körbe a Finta Múzeum munkatársainak a jóvoltából.

Van, aki a kávé őshazájának Etiópiát tartja, de többen az arab világban, a Közel-Keleten vélik megtalálni ezt a területet. Vannak, akik egészen pontosan Kaffa városára esküsznek, és a kávé nevét is innen származtatják, és vannak, akik Aden Arab-öblöt felügyelő kikötőjét tartják a bölcsőnek. Az viszont bizonyos, hogy a kávézás szokásának megjelenését a XV. századra teszik, és nem egészen száz év múlva az oszmán hódítás révén elér hozzánk is, miközben elterjed szépen, fokozatosan egész Európában. Az első idők „török” kávéi, tehát a leforrázott és ízesített kávéőrlemények előállításának egyik legfontosabb momentuma volt a darálás vagy őrlés. Mert ezzel tudták elérni azt az állapotot, hogy a forrázás hatására az őrleményből kioldódjanak azok az anyagok, amik élvezeti cikké teszik aztán a forró vizet. Arról ugyan nincsenek források, hogy 1685. október 15-én milyen formátumú darálóval, kézimalommal őröltek kávét a nagyváradi pasa udvarában, de az biztos, hogy Thököly Imre itt volt kénytelen az ebéd után még maradni arra a bizonyos „fekete levesre”, ami a megszégyenülését és fogságba vetését jelentette.

Mert a török itt a kuruc hadak vezérét, a Felvidék fejedelmét láncolta meg, így aztán annak maradék reputációja is semmivé lett, a hadaival együtt. Ezért kell azóta mindenkinek meginnia a fekete levest, amikor valami elkerülhetetlen rossz történik vele. Viszont eme „levesezés” után nem egészen egy évvel már lekerül a félhold Buda falairól, és jó tíz esztendő múlva az egész országból kitakarítják a törököt is. A kávézás szokása viszont itt marad, előbb csak az udvarházakban, vagy a városi, tehetős polgárság körében. Aztán a 19. századra eljut a falvakba is, ahol a boltban (már ahol van), a fűszerek között árulnak teát és kávét is a szatócsok. Ez utóbbit pedig zsákokból kimérve, szemes formában. Amit aztán vagy helyben, a boltos darálójával őröltek meg, de még inkább otthon, a saját kézzel hajtott kávédarálóval.

Eme szerkezetek első fennmaradt darabjai még jórészt fából, majd bádogból készültek. A tetőn lévő zárható nyíláson kellett beleönteni a kávészemeket, az őrlemény pedig alul gyűlt össze egy kis kihúzható fiókban. Ezeket a darabokat, ahogyan a 17 centiméter magas túrkevei darálót is, már üzemekben állították elő, sorozatgyártásban.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2018.10.15