A bujáki vár is egy öregtoronnyal, lakótoronnyal indult, amit 1303-ban említenek először oklevélben. Csák Máté, a trencséni morc nagyúr még 1317-ben sikertelenül ostromoltatta embereivel, királyi vár maradt. Majd aztán 1386-ban a nagyhatalmú Garai Miklós lett a tulajdonosa Zsigmond révén, de a család kihaltával ismét az európai léptékekben politizáló uralkodóé. Aki aztán a szandai váracskával együtt feleségének, Borbálának ajándékozza Bujákot. Az özvegytől aztán Habsburg Albert királyunk veszi el 1439-ben, hogy aztán Báthory Istvánnak adja. És meg is marad a család tulajdonában egészen annak magva szakadtáig. Közben még Giskráék is próbálkoznak vele, de véres fejjel kell megfutniuk a falak alól. Amik ebben az időben csak a lakótornyot és a csúcsíves ablakokkal épített várkápolnát védték, no és a 172 méter mély kutat az udvaron.

Vár a hegytetőn (Jósa András Múzeum CC BY-NC-ND)

A 273 méter átmérőjű, kör alakú falgyűrű a bástyákkal már a törökök megjelenésekor épült fel. A vidék ura, Szapolyai János király a hozzá hűtlen Báthoryaktól 1528-ban elveszi, és jogtudós Werbőczy Istvánnak, kancellárjának és tanácsosának adja. Aki nem sok hasznot húz belőle, jobbára Budán tartózkodik, és ott is marad annak eleste után is, a törököt szolgálva. A várat viszont 1551-ben Báthory András visszaszerzi a családnak. És rögtön hozzá is fog egy külső, 273 méter átmérőjű falgyűrű építéséhez, de ez sem védi meg birtokát Ali budai pasától, aki ötnapos ostrom után, 1552. július 19-én foglalja el a várat, amely alatt ekkor már takaros kis városka is van. Természetesen az ostrom egyik éjszakáján itt is megpattant az őrség nagyobbik része, de nem is lehettek valami sokan, abból kiindulva, hogy a török ezután csak 28 hópénzes katonát állomásoztat itt.

Cselebi bujáki kalandjai is ott vannak a regényben (Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár CC BY-NC-ND)

Aztán 1583-ban Báthory István országbíró foglalja vissza a családi birtokot, ami meg is marad a família kihalásáig. Utánuk a király révén jönnek a Várdayak, majd 1663-ban újra a török. És tanulva a múlton, most már 50 katonát állomásoztatnak itt, de mégsem tudnak ellenállni a nagy duhaj Balassa Imre grófnak és embereinek. Aki szabad elvonulást ígér, de a szomszédos Csécsénél levágja a törököket. A hatvani aga pedig néhány hónap múlva a szintén szabad elvonulást kialkudó Berczeli János kapitányt és embereit vágja le bosszúból. Hogy aztán valamely okból kifolyólag úgy döntsenek a törökök, hogy nem kell nekik tovább Buják. Ezért aztán 1666-ban felrobbantották az egészet. Azóta csak pusztul a hegytetőt szinte megkoronázó erődítés, daliás idők, ostromok, bátorság és nyúlszívűség tanúja.

Címlapkép: bujak.hu

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu