56

Mi voltunk az IMDb

Csizmazia Gábor: Volt egyszer egy téka – filmkritika

volt-egyszer-egy-teka

Csizmazia „Chesse” Gábor, egykori tékás eredetileg a budapesti Corvin moziban működött, és a nemrég véglegesen bezárt Odeon videotékának akart mozgóképes emléket állítani, a végeredmény azonban jóval túlmutat ezen. Szellemes és szórakoztató dokumentum a filmkölcsönzésről, az Odeon-hálózat történetéről és a VHS-kultúráról.

Az Odeon VIII. kerületi egysége 2018. január 31-én, 22 évnyi működés után húzta le végleg a rolót. Csakúgy, mint a többi nagyobb Odeon téka, ez is több volt egyszerű kölcsönzőnél: találkozó- és gyűjtőhely, filmes oázis, olvasztótégely, kultúrintézmény. Csizmazia első szándékból erről a helyről, az évek során itt megforduló tékásokról és kölcsönzőkről akart egy rövid, személyesebb hangvételű emlékfilmet készíteni a Youtube-ra saját korábbi archív felvételei és friss interjúk keverésével, vállalása azonban – a közösségi finanszírozás, a kiemelt támogatók és a forgalmazói szándék nyomán – menetközben rendesen kinőtte magát.

A Volt egyszer egy téka így már bőven túlmutat az egyszerű nosztalgián, nem csak a Corvin-beli egységnek és nem csak az Odeonnak, a filmkölcsönzés jelenségének és a VHS (majd DVD) korszak tündöklésének és bukásának is emléket állít. Az alapvetően beszélő fejes formátumot az alkotók jó érzékkel bevágott filmrészletekkel (különösen találóak nyilván a Cinema Paradiso, a Shop-stop és a Tekerd vissza, haver! vonatkozó részei), emlékezetes hangalámondásos jelenetekkel és kultikus előzetesekkel, valamint kisebb-nagyobb audio- és vizuális gegekkel is megszínezték. Bozai József hangja jól irányítja az időutazást, kellőképpen szellemesek és érdekesek Simon Kornél technikai és ismeretterjesztő- és Rudolf Péter a kölcsönzők sokszínűségét bemutató fejezetei.

volt-egyszer-egy-teka

Az alapítók, az egykori tékások és a kölcsönzők lendületesen vágott nyilatkozataiból pedig közben nemcsak a korszak maga, hanem annak valódi jelentősége is szépen kirajzolódik. Működnek persze a kölcsönzős anekdoták is a pult mindkét oldaláról, de például az egykori tékásból filmrendezővé avanzsált Mátyássy Áron (Víkend, Aranyélet) és a filmes szakíró-oktató Varró Attila eredeti meglátásaikkal mélyebb kontextusba is helyezik a vizsgált időszakot és magát a jelenséget. Ráadásul mindeközben kirajzolódik még egy réteg, hiszen nem érdemes elmenni amellett sem, hogy ebben a korszakban szocializálódott egy, a hazai filmkultúra szempontjából is kiemelten fontos filmrendező-generáció.

A már említett Mátyássy mellett megszólal Miklauzic Bence (Ébrenjárók, Parkoló), Gigor Attila (A nyomozó, Terápia), Orosz Dénes (Poligamy, Coming out) és Pálfi György (Taxidermia) is, akik (amellett, hogy néhányan a pult mögött is dolgoztak egykor) nem csak tanulmányaik, filmes karrierjük során is úgy használták a tékákat, mint az átlag egyetemista a hozzá legközelebb eső Szabó Ervin Könyvtárat. Pálfi ráadásul bevallottan az Odeon tékásainak segítségével válogatta össze a 450 különböző filmből összevágott Final Cut – Hölgyeim és uraim című mozijának jeleneteit.

volt-egyszer-egy-teka

A másfél órás dokumentumfilm alkotói szinte végig tartják az egyensúlyt. Nincs túltolva a nosztalgia, miközben jut idő minden fontosabb elemre, a technikai részletektől az adomákon és kis színeseken át a történeti jelentőségig. Nem csak azoknak érdekes, akik álldogáltak bármely kölcsönzőben tokokat olvasgatva, bilétákat lesve, várva, hogy visszajöjjön végre a hőn áhított film, vagy akik rendszeres szereplői voltak a szerdai közelharcoknak és a pult alatti előjegyzési füzeteknek – de csak őket és az egykori Odeon-tékák hangulatát, az ott dolgozók kimondott („A filmekkel igazából jobbítani lehet az emberek életét”) és kimondatlan küldetését ismerőket köti majd le a moziban igazán.

Azoknak is, akiknek a szélessávú internet és a wifi már alapállapot, és akik az óhatatlanul is kissé belterjes hangulat okán itt-ott talán belepörgetnének. De a lényeg, hogy akik átélték azt, vagy csak kíváncsiak a korszakra, évekkel később is bármikor jó érzéssel visszatekerhetik és újranézhetik majd.

Amíg marad az utolsó téka a Művész moziban, talán onnan, ha már az sem lesz, akkor a sors furcsa fintoraként majd valahol a neten.

volt-egyszer-egy-teka

Volt egyszer egy téka
magyar dokumentumfilm, 90 perc, 2018
írta és rendezte: Csizmazia Gábor
operatőr: Polgár András
vágó: Polgár András, Bruzsa Gábor
producer: Berta Balázs, Kárpáti György, Cseh Norbert
forgalmazza: Vertigo Média Kft.
bemutató dátuma: 2018. szeptember 27.

Klacsán Csaba
Forrás: filmkultura.hu

2018.10.08