939

Anton Pavlovics Csehov: Sirály

Premier a Győri Nemzeti Színházban

csehov-siraly-gyori-nemzeti-szinhaz

2018. október 6-ától látható a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán a Klasszikus évad harmadik bemutatójaként Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) Sirály című színműve Radnai Annamária fordításában. Az előadást Bagó Bertalan rendezte.

Csehov 1895-ben fejezte be drámáját, amelynek ősbemutatóját 1896-ban tartották Szentpétervárott, azonban az előadás csúnyán megbukott. Két évvel később, 1898-ban a Moszkvai Művész Színházban a híres színész, rendező, színészpedagógus Sztanyiszlavszkij rendezésében tűzték újra műsorra a Sirályt, amely ekkor már óriási sikert aratott, azóta nemcsak Magyarországon, de a világ számos pontján újra és újra előveszik Csehov örök érvényű történetét.

Ez utóbbit erősíti, hogy sem a színpadkép, sem a jelmezek nem idézik meg a mű keletkezésének időszakát. Ellenben a jelmezek pontosan visszatükrözik az egyes szereplők társadalmi státuszát (különösen látványosak Szina Kinga valódi dívát idéző ruhakölteményei), vagy adott esetben lelki állapotukat (például az életét gyászoló Mása fekete ruhája). A történet egy tó partján játszódik, mindez az előadás kezdetén egyből kiderül a hullámok hangjaiból és a sirályok vijjogásaiból. A díszlet egyszerre szolgál tóparti stégként, a színműben előadott darab színpadaként, vagy épp napozóteraszként, és némi drapéria bevonásával még dolgozószobaként is. Az előadás jelmezeit és díszleteit Vereckei Rita tervezte.

Szorin (Ungvári István) vidéki birtokán gyűlik össze egy kisebb társaság: a híres és sikeres színésznő, Arkagyina (Szina Kinga), szerelme, a neves író Trigorin (Sárközi József), fia, az írói terveket dédelgető Trepljov (Kolnai Kovács Gergely), a színpad felé kacsingató fiatal Nyina (Dunai Csenge). Továbbá a birtok intézője, az erőszakos és végtelenül idegesítő Samrajev (Posonyi Takács László), felesége (Agócs Judit, aki Mihályi Orsi sérülése miatt ugrott be az előadásba), és lánya, az életét gyászoló és boldogtalan Mása (Nagy Johanna), továbbá a nők bálványa, Dorn doktor (Maszlay István).

Annak ellenére, hogy maga Csehov vígjátékként emlegette színdarabját, nem tekinthető semmilyen tekintetben sem vidámnak és szórakoztatónak a történet. Dorn doktor színre lépésekor meg is állapítja, „Hogy itt ma mindenki milyen ideges! És mennyi szerelem.”. Ugyanis számtalan szenvedélyes, kétségbeesett és viszonzatlan szerelem alakul ki, senki sem abba szerelmes, aki őt szereti. Az egyes szereplők egymás idegeit „húzzák-vonják”, vergődnek életük romjain. Azonban olyan komoly és elgondolkodtató témákat érint az előadás, mint például a bonyolult szülő-gyerek kapcsolat, amely nélkülözi a kölcsönös elfogadást és megértést, a szeretet iránti igény, meg nem élt élet miatt a szakmai és magánéleti vágyak beteljesülésének hiánya, a művészi siker, a hírnév távolról csodálatos, közelről hétköznapi volta, szakmai és magánéleti féltékenység, művészi sikerre és hírnévre való vágyódás, mi az igazi művészet, öregedés és a szerelem, önzőség.

Ősze Mária
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2018.10.06