938

„A lényeg az, hogy eljátszottam, amit rám osztottak”

Garas Dezső (1934. december 9. – 2011. december 30.)

Garas Dezső 1934. december 9-én született Budapesten. Gyermekkorát és ifjúságát a főváros hetedik és nyolcadik kerületében töltötte. A vasesztergályos tanonciskolában csatlakozott a Színművészeti Főiskola végzős, rendező szakos hallgatói által szervezett színjátszó csoporthoz. Élvezte a szereplést, ekkor gondolt először arra, hogy a színi pályára lép.

A legenda szerint végül fogadásból lett színész: barátainak heccből azt mondta, fogadjunk, hogy engem a főiskolára is felvesznek. Jelentkezett, s az első nekifutásra felvették, 1953-ban. Friss diplomás színészként 1957-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1965-ben lett a Madách Színház tagja, az ott töltött tíz év alatt számos nagy siker részese volt, kiváló előadásokban lehetett partnere Kiss Manyinak, Pécsi Sándornak, Márkus Lászlónak, Domján Editnek. 1975-ben egyik pillanatról a másikra lett szabadúszó, egy év múltán pedig a Mafilm színészgárdájának tagja. Ezután csaknem tíz évig a Népszínház tagja volt.

1990 és 1992 között a Szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993 és 1995 között a Művész Színház tagja volt. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 1992 és 2002 között a budapesti Katona József Színházban játszott. 2003-tól a Vígszínház, 2004-től 2011. december 30-án bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház művésze volt. Színházában utoljára az Úri muri, valamint a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabokban játszott.

Csaknem fél évszázad alatt megszámlálhatatlanul sok szerepet játszott el. Fontosabb alakításai színpadon: Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Peachum (Brecht: Háromgarasos opera), Sosias (Kleist: Amphitryon), II. Henrik (Goldman: Az oroszlán télen), Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár), Voland (Bulgakov: A mester és Margarita).

Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendává vált, Makk Károly rendezte Liliomfival kezdődött, amelyben az ifjú Schnapsot alakította ellenállhatatlanul. A legenda folytatódott: Két félidő a pokolban (1961), Krebsz, az Isten (1969), majd 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodás (Régi idők focija), akinek „Kell egy csapat” mondásából szállóige lett. Sándor Pál Ripacsok című filmjében is zseniális volt Kern András partnereként.

Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította. Szerepelt a ’80-as évek számos meghatározó filmjében, köztük Sándor Pál Szerencsés Dániel-jében, ahol Mariann (Szerb Katalin) apját alakította, Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című alkotásában, Gárdos Péter Uramistenjében és Szamárköhögésében és Bacsó Péter Banánhéjkeringőjében is.

1989-ben filmrendezőként is bemutatkozott A legényanya című politikai szatírával. Sokoldalú, fanyar egyéniség volt: gyakran alakított ironikus, groteszk, végtelenül emberi, kiszolgáltatott figurákat. Maximalista volt, másoktól is a legtöbbet várta el, nehezen viselte a hozzá nem értést. Játszott a Magyar Televízióban évekig futó Életképek című sorozatában is.

Színházban többször is rendezett. A Játékszínben színpadra állította az Őrült nők ketrecét, megcsinálta Az ember tragédiáját bábelőadásban, a Nemzeti Színházban megrendezte az Anyám, Kleopátrát a főszerepben Udvaros Dorottyával és Fekete Ernővel.

Drámákban és vígjátékokban, súlyos veretű, nehéz szerepekben csakúgy, mint könnyed vagy groteszk komédiákban kiváló alakítást nyújtott. 1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1988-ban kapta meg. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje lett 1995-ben, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2004-ben kapta meg a Budapest díszpolgára címet és ebben évben Prima Primissa díjat is kapott.

Garas Dezső hosszú vesebetegség után 2011. december 30-án hunyt el. 2012. január 11-én a Farkasréti temetőben búcsúztatták el, a Művészparcellában lelt örök nyugalomra Várkonyi Zoltán, Bubik István, Iglódi István társaságában.

Nagy Mária


A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2014.12.09